Baranyi Ferenc Versei
Baranyi Ferenc (1937) is a faluból a fővárosba kerülő költők tipikus útját járta végig. Fiatalon s nagy sikerrel indult el a költői pályán: első kötete, a Villámok balladája (1962) huszonöt éves korában jelent meg, s a szélesebb versolvasó közönség körében is ismertté tette. A kötet versei a költő kötődéseiről, hittel vallott hovatartozásáról adnak számot. A gyerekkort, a családot, az otthon meghittségét idéző versek mellett a kötet központi mondanivalóját azok a versek hordozzák, amelyekben eszmei elkötelezettségéről, a társadalom megváltoztatásáért vívott harc módosult formáiról, s nemzedékének küldetéséről beszél fiatalos, dacos hevülettel. Nem kisebbítve az előző nemzedék érdemeit, sőt fejet hajtva az elődök, a kommunista mozgalom hősei előtt, Baranyi Ferenc egy új, békében felnőtt generáció nevében kér teret, lehetőséget és feladatot; történelmi küldetésüket etikus felelősségtudattal fogalmazva meg: "Ha vesztettetek – menthető volt. / Ha mi vesztünk – nekünk nincs mentség. / Mert nektek győzni dicsőség volt, / de nekünk győzni kötelesség" (Mert hősök voltak).
Baranyi Ferenc: Baranyi Ferenc Összes Szerelmes Versei (Mixtus Kft., 1991) - Antikvarium.Hu
Ez még akkor is így igaz, ha egyik legújabb versében, amelyet Baranyi Ferenc maga adott elő a rendezvény végén, némi keserűség is kitapintható – nem a költő hibájából. A derűt azonban visszahozta közénk Békés Attila Aranytoll-életműdíjas újságíró és mandolinművész, aki hangszerén olasz dalokat elővarázsolva megőrizte a találkozó hangulatát… Tótágas A baltás gyilkos mennybe megy – pokolba nem jutnak ma latrok, a sas repesve fog legyet, farkasfalkák lakják az aklot, szobor szarja le a galambot, amely talpazatára szállt, babért tövisre vált a bajnok, mert itt már minden fejreállt. Mohamedhez megy – lám – a hegy, s Rómába nem mennek harangok, mínusz kettő az egy meg egy – a nulla is fölé magaslott, az ördög hirdet békeharcot s angyalt mímelve szít viszályt, ma csicskás is lehet parancsnok, Gazdit pórázon tart az eb, pásztort terelgetnek a barmok, sügér delfinre vet szemet, szeleket zörgetnek harasztok, bércnek vakondtúrásnyi halmok szabnának magasság-határt, hogy zerge tiszteljen varangyot, Herceg, a harcot jobb feladnod, gazokban úgysem tenne kárt… Itt élned-halnod, mondd, maradt ok?
Az előlapon a szerző, Baranyi Ferenc névre szóló dedikációja látható.