Ezek A Fiatalok Film
Rendszeresen megbuknak a legalapvetőbb feladatukban: hogy megtanítsák a gyermekeiket az önkontrollra és a fegyelemre" – állítja egy 1938-as cikk a Leeds Mercury hasábjain. Végignézve az örök "öregek" által megfogalmazott kritikákat az állandó "mai fiatalokkal" szemben, talán legközelebb mégis csak érdemes lenne elgondolkodni, mielőtt szólásra, morgolódásra, frásznénizésre adnánk a fejünket. Hisz a jelenség – úgy tűnik –állandó, ugyanazokat a köröket rójuk több ezer éve. Első körben talán az is segít, ha az ember nem felejti el, hogy bizony ő is volt "mai fiatal". Ezek most a legnépszerűbb szakok a felsőoktatásban: a fiatalok nagy része így választott - Terasz | Femina. Vagy ha épp az, akkor abba belegondolni, hogy kis szerencsével ő is lesz egyszer morgós öregember. Úgyhogy akár lehetne szeretettel és megértéssel is fordulni a másik generáció felé. Hisz a generációs különbségekből fakadó ellentétek mindig is ott lesznek, ahogy megbízhatóan ott voltak már Arisztotelész korában is. Sem a fiatalok, sem az idősek nem fognak soha kivetkőzni magukból, ilyen-olyan mennyiségben mindenki hozza azokat az attribútumokat, amik a korából fakadnak.
Ezek Most A Legnépszerűbb Szakok A Felsőoktatásban: A Fiatalok Nagy Része Így Választott - Terasz | Femina
Mi meg rögtönítélő bíróságot játszunk, és kiosztjuk ezeket a gyerekeket mindenért. "Szar a programotok, szar módon barátkoztok, szar zenét hallgattok". Az nem jut eszünkbe, hogy milyen lehet manapság a VOLT fesztiválon állni 80 ezer ember között, és azt üvölteni torkuk szakadtából, sírva, összekapaszkodva, együtt a WellHelloval, hogy Emlékszem Sopronban. A szőr feláll a karomon már a gondolatra is, pedig 45 éves vagyok. Mekkora királyság! Ezek a fiatalok film. És hány ehhez hasonló zene, zenekar, fesztivál és alkalom van, amiről fingunk nincs, amire csak legyintünk? Miért legyintünk a saját gyerekeinkre mindig? Miért csak a mi kalandjaink számítanak kalandnak? A mi szerelmeink, a mi barátságaink, a mi megoldásaink, a mi képleteink? Mennyire gyűlöltük, amikor gyerekként megmondták nekünk, hogy kell bulizni, szeretni, hogy olyan felnőttek magyaráztak nekünk sok esetben, akiknek halvány fogalma nem volt rólunk, az életünkről, a lelkünkről, de beleokoskodtak mindenbe. Most meg ugyanezt csináljuk a következő generációval ahelyett, hogy leülnénk velük, és nem azzal nyitnánk, hogy "ti olyan furcsák vagytok", hanem, mondjuk, felismernénk: azért nem mondanak nekünk lószart sem, mert mi nem hallgatjuk meg őket.
2017. december 13. | | Olvasási idő kb. 4 perc Mostanában különösen nagy divat a mai fiatalokról "bezzegelni", és nem feltétlenül pozitív értelemben. Még a WMN-iroda házi Y generációsa is előszeretettel szapulja azokat a kortársait, akik lustaságukkal, fennhéjázó stílusukkal, vagy az "ide nekem az oroszlánt is" mentalitásukkal tesznek sokat a korosztályuk pocsék megítéléséért. Igen ám, de van egy rossz hírem: ezúttal sincs új a nap alatt. Ezek a mai fiatalok. Fiala Borcsa írása. – A "mai fiatalok" szapulása sokkal-sokkal régebbi, mint a frissen irritálóvá vált generáció – derül ki egy BBC-n megjelent cikkből. Kétezer évre visszamenőleg megnézték, milyen is volt az adott korban az éppen aktuális fiatalok PR-ja. Ebből kiderül: nemcsak most gondoljuk azt, hogy az Y generációsok lusták, és arra várnak, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, lehetőleg egy kényelmes, zsíros állásajánlattal a hóna alatt. Már egy 1951-es cikk is azt hánytorgatja fel, hogy a fiatalok túlságosan elkényelmesedtek, derogál nekik gyalogszerrel járni, és gondolkodás nélkül felszállnak a buszra.