Egyszerű Dal - Lesznai Anna Szerelmes Verse
Tény az mindenképp, hogy fogalmazása mintha rajzainak megszövegezése lenne, szecessziósan díszített, sok jelzővel "cirógatott" (ahogy Ady írta róla a Hazajáró versek című kötetéről írott kritikájában). Ady Endre: ŐSZI, PIROS VIRÁGOK Lesznai Anna asszonynak ajánlva ŐSZI, PIROS VIRÁGOK Az Ősz piros virágait Ismeritek, kis lyányok, akik jöttök S félős, nevető vágyakkal köszöntök. Az Ősz piros virágait, Pirosaknak a leg-legpirosabbját Mosti napjaim és nótáim adják. Szecessziós Magazin. Küldöm hozzátok ingyen vagy cserébe, Hogy kegyetlen, kis kezetek letépje. Óh, drága, véres élve-virágok: Így temetkeznek a büszke királyok.
212. Lesznai Anna Versei | Ady Endre Összes Prózai Műve | Kézikönyvtár
Kulcsszó Aukció típusa? aukciósház Szőnyi Antikváriuma aukció dátuma 2020. 03. 07. 13:55 aukció címe 45. árverés aukció kiállítás ideje 2020. febr. 24-től márc. 6-ig (2 héten át, szombat, vasárnap zárva) 10-18 óráig. aukció elérhetőségek +36 20 9624427 vagy +36 30 4597910 | | aukció linkje 325. tétel LESZNAI Anna: Édenkert. Versek. (A címlapot és a könyvdíszeket Lesznai Anna rajzolta. ) Gyoma, 1918. Kner. 166 l. 212. LESZNAI ANNA VERSEI | Ady Endre összes prózai műve | Kézikönyvtár. 5 sztl. lev. 250 mm. Első kiadás. Előzéklapján ajándékozási bejegyzés. Fűzve, kiadói borítóban, szép példány.
Szecessziós Magazin
Örök költemény sora vagy. Vigyázz: El ne hibázd a szót, mert szégyenedre Áthúz az élet és mást ír helyedbe. Bede Anna: Ami a tiéd Tiéd a korhadt pad a pesti téren. Tiéd a fűcsomó a híd alatt. A tűzfalakról penészes fehéren vakolat-pénzek eléd hullanak. Tiéd a botló léptek koppanása. A lejárt jegyek és a vak sinek. A horpadt maszk. Az élet ferde mása. Tiéd minden, mi nem kell senkinek. Harapj szét láncot kőbalta-fogakkal, szedj össze kazal giz-gaz sugarat, rakj máglyát, égj el, versenyezz a Nappal, hogy a csúfolók megvakuljanak. Facsarj esőt a fölrepedt rögökre, élet-halálra hívd ki az eget, ócskavas-halmon terülj el örökre, légy minden könyörgésre felelet. Tiéd a dér az országúti fákon. Tiéd a por, mit lábad felkavar. Veréb hintázik kajla glóriádon, és dideregsz, míg meg nem vált a dal. Bede Anna: Álom Azt álmodtam, hogy a templomban voltam. Halálos csend volt. Fájó, néma csend. Száz ember ült ott homályba burkoltan, S az Úr asztalán sárga fény pihent. Mi százan egymást még sohase láttuk.
II. Nyári bál Illatok lihegve szállnak Zsúfolt zsályák kiabálnak Virágok gyümölcsbe válnak Kering a nyári bál. Rigó ring zengő ágon Méh zizeg mézszirmú vágyon Tücsök szól éber gyepágyon Édeni élő a kert. Úgy szomjazom gyönyörű kelyhét Száz élet ajaka kell még, Hogy kedvem véled beteljék S kiszívja szíved borát. Ha megérett pillám bezárul S a tarka életbazárrul, Mely annyi jó csemegét árul, Csendesen eltávozom: Tebenned, ragyogó kertem, Kiben kacagva hevertem, Itt marad lombodba keverten Lelkemből egy falat. Tudom, ha újra térek, Ha új életre élek, Egy leszek ismét véled, Kedves örömkarám. Talán rügyeddé válok Tán árnyékos akácod állok Tán lágy fészkedbe szállok Rövid füttyű rigó. Tán fű leszek a dombon Rezgő hang halk kolompon Vagy dús szellőddel ontom Sóhajomnak dalát. Tán rög leszek az úton Tán csillag a tejúton, Mely kilesve a mennyről Édes mélyedbe lát.