Áldozat A Viharnak
Fölszólítanak minden blitvai állampolgárt a rend és a béke megőrzésére. Figyelem, blitvaiak, amíg ezt jelentjük... A bemondó hangjában, aki Barutanski halálhírét közölte a világgal, érezhető volt a gazdája holtteste fölött üvöltő kutya rémülete is. A fekete, lakkozott dohányosszelencéhez hasonló csöppnyi dobozból siránkozással vegyes rémülettel szól a hang, amikor Nielsen, aki hotelszobája erkélyén, csillagos esti csöndben fél füllel hallgatja a varázsdoboz híreit, egyszeriben és váratlanul értesül Blitva Önkényurának haláláról, arról a halálról, amelyet titokban évek óta kívánt, amelyről úgy ábrándozott, mint egyetlen mentségről, s amely most, ebben a pillanatban hétköznapi és természetes megállapításnak hat, ám rejtelmes és hátborzongató és fölfoghatatlan is. Garázdaság a belvárosban – egy fa lett az áldozat : hirok. Kristian Barutanskit szárnysegédje, Flaming-Sandersen lovassági százados terítette le, egyetlen golyót eresztve revolveréből a tarkójába; így ment el Blitva Parancsnoka, hogy számot adjon "minden hadsereg Generalisszimuszának", vérben és lőporfüstben, jelszavához híven, amelyet mintegy húsz évvel azelőtt választott magának, amikor a görög rendhagyó igéktől átpártolt a politikához: plumbum et pulvis et nihil aliud.
Garázdaság A Belvárosban – Egy Fa Lett Az Áldozat : Hirok
A Blitvai Blatóban megkötött békében 1917-ben az ezeréves árva Blitva ugyanolyan megcsonkított maradt, mint amilyen majd százharminc évvel később lesz a blatviai Koprivnyakban esetleg megkötendő békében, s ez a szégyenteljes béke a blatviai Koprivnyakban 2048-ban nemzeti szégyent jelent majd a blitvánokra nézve ugyanúgy, mint a Blitvai Blatóban 1917-ben kötött béke, melyet a blitvánok a "halálra sebzett és megalázott blitvai nép" miatt érzett patetikus gyászukban gúnyosan egészen más békének neveznek. S ha majd Barutanski ezredesnek sikerül Hunniával, Kobiliával és Ingermanlanddal a nemzetközi erők olyan egyezségét megkötnie, hogy felkeltse a szerződéses nagyhatalmak érdeklődését is a Blatviai Köztársaság felszámolására, úgy ez az újonnan megkötött ideális béke Blitvanenban a blitvai eszmények feltámadását jelenti majd, s ugyanakkor az "ezeréves, halálra sebzett, árva Blatvia megaláztatását és végső bukását".
Egyedül marad leányával. És Gilda halkan mindent elmond. Miképp látogatta meg őt mint diák, s hogyan esküdött száz édes szóval, hogy hű marad hozzá örökre... Az apa lelkét átjárja a fájdalom. Mikor aztán a herceg poroszlói arra vezetik el a börtönbe az agg Monterone grófot, a bolond bosszúja fellángol. Gilda ijedten kérleli atyját, könyörög, hogy bocsásson meg a hercegnek, de minden szava hiábavaló. IV. felvonás [ szerkesztés] Düledező útszéli kocsma a folyó mentén. Sparafucile éppen kardját tisztogatja. Rigoletto Gildát hozta el ide, s most elrejtőzik vele a csapszék előtt. Az apa azt akarja, hogy leánya tulajdon szemével lássa hűtlen szerelmese csapodárságát. A herceg hamarosan meg is jön, italt, éjjeli szállást kér és dalba kezd. Gilda rejtekhelyéről jól láthatja, mint évődik a herceg szerelmesen Sparafucile szép húgával, Maddalenával. De a lány még ki-kibújik ölelő karjai közül. Gilda haza indul, mert atyja kívánsága, hogy férfiruhát öltsön és Veronába menjen előre, ott várja meg őt.