Eredő Erő Számítás
Egyensúly egyenes vonalú, egyenletes mozgás esetén Mozgassunk egy könnyen gördülő kiskocsit vízszintes asztalon két ellentétes irányú erőmérővel egyenes vonalú, egyenletes mozgással! Azt tapasztaljuk, hogy az erőmérők pontosan ugyanazokat az értékeket mutatják, mint nyugalom esetében. Ebből az következik, hogy erőhatások szempontjából a nyugalom és az egyenes vonalú egyenletes mozgás azonosnak tekinthető. Tehát egy egyensúlyban lévő test lehet nyugalomban is, de végezhet egyenes vonalú egyenletes mozgást is. Eredő erő (vektorok összeadása). Eredő erő létrejötte Mozgassunk egy könnyen gördülő kiskocsit vízszintes asztalon két ellentétes irányú erőmérővelegyenes vonalú, egyenletes mozgással, majd csökkentsük a bal oldali erőmérő által kifejtett erő nagyságát! A kocsi a jobb oldali erőmérő irányába gyorsuló mozgásba kezd. Általánosságban is érvényes, ha egy testet két azonos hatásvonalú, ellentétes irányú, de különböző nagyságú erőhatás ér, akkor a test nem marad egyensúlyban, hanem a nagyobb erő irányába gyorsulva mozog.
- Eredő erő - Egy 2 N és egy 5 N nagyságú erő hatásvonala 60 fokos szöget zár be egymással. Mennyi az eredő erő? Tudom, hogy paralelog...
- Eredő erő (vektorok összeadása)
- Fizika - 10. évfolyam | Sulinet Tudásbázis
Eredő Erő - Egy 2 N És Egy 5 N Nagyságú Erő Hatásvonala 60 Fokos Szöget Zár Be Egymással. Mennyi Az Eredő Erő? Tudom, Hogy Paralelog...
Erővektorok eredője The original applet ( © W. Bauer, 1999) can be found among the pages of LON-CAPA. Used by permission, courtesy of Wolfgang Bauer. Magyarítás: Nagy Sándor ( Németh László informatikus szíves közreműködésével). Ha egy testre több erő hat (itt pl. a három közös síkban fekvő F 1, F 2 és F 3 erő), akkor az egyes erők vektorokként összegeződve egyetlen erőként működnek. Ez az eredő erő ( F). Az appletben az összetevődő erők nagyságát és irányát a megfelelő nyíl csúcsánál fogva lehet változtatni. Fizika - 10. évfolyam | Sulinet Tudásbázis. Közben megfigyelhetjük, ahogy a piros, zöld és kék nyilakkal jelképezett vektorok kialakítják a fekete nyíllal jelzett eredőjüket. Az egyes erőknek természetesen nem kell koplanárisnak (egyetlen síkba illeszkedőnek) lenniük. Általában is igaz, hogy az F i erők (ahol i = 1, 2,..., n) vektorösszegként adják ki az F eredőt: F = F 1 + F 2 + F 3 +... + F n -1 + F n Az erővektorok összegződése a megfelelő Descartes-féle koordináták (skaláris mennyiségek) összeadódását jelenti. Például n darab nem feltétlenül koplanáris erő eredőjének koordinátái 3D-ben felírva a következők: F x = ( F 1) x + ( F 2) x + ( F 3) x +... + ( F n -1) x + ( F n) x F y = ( F 1) y + ( F 2) y + ( F 3) y +... + ( F n -1) y + ( F n) y F z = ( F 1) z + ( F 2) z + ( F 3) z +... + ( F n -1) z + ( F n) z ahol x, y és z a három térkoordinátára utal.
Eredő Erő (Vektorok ÖSszeadÁSa)
Eredő erő (vektorok összeadása) Ezzel az alkalmazással tömegpontra ható erőket vizsgálhatunk. A jobb oldali dobozban kiválaszthatjuk az erők számát. Az erők (kék nyilak) irányát és méretét az egérrel változtathatjuk. A testre ható eredő erő meghatározásához össze kell adni a vektorokat. Az "Eredő meghatározása" gombra kattintva a program megmutatja az erővektorok szükséges párhuzamos eltolását, és felrajzolja az eredő erőt (pirossal). Eredő erő - Egy 2 N és egy 5 N nagyságú erő hatásvonala 60 fokos szöget zár be egymással. Mennyi az eredő erő? Tudom, hogy paralelog.... A konstrukciót az alsó gombra kattintva törölhetjük. This browser doesn't support HTML5 canvas!
Fizika - 10. éVfolyam | Sulinet TudáSbáZis
Párhuzamos erők eredőjének meghatározása kettős feladat: a) az eredő nagyságának és b) az eredő helyének a meghatározása. Párhuzamos erőkből álló erőrendszernél az összetevők hatásvonala párhuzamos. Ilyenkor az eredő hatásvonala párhuzamos az összetevők hatásvonalával, nagysága az erők algebrai összege, helyét azonban nem ismerjük. Az eredő helyének megállapítására szerkesztéses és számításos módszert alkalmazhatunk. Határozzuk meg számítással három párhuzamos erő eredőjét! A párhuzamos erők eredőjének számítással történő meghatározása a következő lépésekben valósítható meg: 1. ) lépés: Az eredő nagysága az összetevők algebrai összege: (pl., ha:,, ). 2. ) lépés: Az eredő helye a sík valamely tetszőleges pontjára felírható nyomatéki egyensúly segítségével határozható meg. A nyomatéki tétel felírásához egy forgástengely szükséges (amelynek helyét tetszőlegesen választhatjuk meg). Célszerű a forgástengelyt valamelyik összetevő (pl. az erő) hatásvonalán fölvenni, mert így egy szorzási műveletet megtakaríthatunk (az erő nyomatékának karja 0 lesz).
A megértéshez az erő oka kell, továbbá tulajdonságai. A testre (ha egyéb, lényegesen kisebb erőket nem számítunk), a gravitáció hat, és ez mindig hat. Newton törvénye értelmében ezen erő hatására a test gyorsul. Ám az asztalon lévő almára is hat a gravitáció, mégse gyorsul. Ismét a Newton törvény: ha nem gyorsul, akkor a rá ható erők eredője nulla. A gravitáci óvan, tehát kell lennie még egy ezzel ellentétes irányú és azonos nagyságú erőnek. Van is, az asztallap, ami nem engedi leesni, másképpen fogalmazva, őrá hat az alma esési kényszere, ez nyomhja az asztalt, az meg visszanyom ugyanekkora erővel. Tehát az almára hat F gravitáció, és hat -F asztalerő (ha jó nagy súlyt teszel egy üvegasztalra, akkor ez nagyobb az üveg szilárdságát adó erőknél, az üveg törik, a súly leesik, mert a nagy erő egy része (a súlyon át) eltörte az asztalt, legyőzte az összetartó erőt). Ha az alma más pozícióba kerül, ezt az erőt más módon bontjuk fel (tehát a gravitáció mindig egy komponens és a föld közepe felé irányul, azonban tetszőleges módon felbonthatjuk, persze ehhez értelmet kell adni a komponenseknek, különben minek az egész).