Kiálts Rám S Fölkelek

Friday, 12 July 2024

Hát megint ablak és párna és kilincs... S a nap s a hold reflektora -- s én nem megyek haza soha! És kávéház. És Balaton. És villamoson. S vonaton. Kattog a kerekek dala: Nem -- megy -- haza -- nem-megy-haza! Ha rigófüttyel fürtös ág bezúzza a tél ablakát s elsőt kiált az orgona -- én nem megyek haza soha! Ha dombtetőre lép az ősz, mint dobogóra a vén dizőz, véres a szél, sikolt az a nem -- megy -- haza -- nem-megy-haza! Ha dél, ha sár, ha nyár pora, ha égbolt, utca és szoba, ha kilincs, párna és pohár --: Vak szemgödör. Barátaim, megértitek? egy ember él közöttetek, van kulcsa és van ajtaja -- hazamegy és nem megy haza. Lefekszik és nem alszik el, egy néma istennel perel, mig rákövül az éjszaka, az álom kényszerzubbonya. És hályogszínü virradat. Okostankönyv. S ő fölkél, s megy, megy, mint a vak. Villamosok, autók alatt csak megy, mintha vizek alatt. És hallgatja hogy nyikorog, mint saxofonok s vad dobok között egy árva nyenyere, a gyászhintó négy kereke. A temető. Be hallgatag most a fenyő. Be harsog a rózsabokor!

S: Ihatnám, Pajtás! Így Kiált Föl : Robotpetofi

Fordítsd az orcád Futok Futunk Gyere te is! Gyönyörködjél az Úrban Győztes leszel Győztesek vagyunk Ha az Úrnak Lelke rám száll Ha szól szavad Hadd érezzem Szellemed ízét Hadd gyönyörködjem Benned Hadd legyen Jézus Hála, dicsőség, hatalom Hálát adok az Úrnak Hálát adok Neked Uram, hogy élek Hallelu et Adonai Halleluja, Jézus Krisztus él!

Kiálts Rám! S Fölkelek!

S: ihatnám, pajtás! így kiált föl Vagy fog maradni valaki, Betegség és ötvennyolc év nyomja, Enyelgve űz tündér játékokat, A lelkesülés lángóráiban? Az első Ausztrália. Ott vesztegelni hagyjam lantomat, Azért tevéd le lantodat.

Okostankönyv

S azok a téli éjszakák! kapu alatt vacog a vágy: egy konyhazug, egy szalmazsák -- ha ennyi lenne a világ... Mert ennyi volt a nincs, a kín, melynek lángjánál álmaim perzselt pilleszárnya repes: meleg vacok, tányér leves. Tudtam, egyszer az is akad -- nagyobb karéj, hű dunyhaszag. S egy este csak kigyúlt a nap: egy este megtaláltalak! De ez a nincs! ez a hiány! e vonitó farkas-magány! ez a négy fal, ez a fedél -- szivemre tekereg a szél. Szivem körül süvöltenek a nem vagy! és a nélküled! -- vánkos fölött és takaró alatt befú-temet a hó. Igy fekszem, fekszem egyedül. Ágyam szélén az isten ül. Csak néz, mert nincs rám szava már. Kiálts rám! S fölkelek!. Mi ez a boldog riadás? hajnali patkócsattogás ébreszt... istenem... hát lehet? álmodhatta ezt egy gyerek? Lehet, hogy amennyi halál, egy gyermek álmaiba száll, hogy lehunyt pillái mögött csontváz-staféta fut, zörög? Csattogj hát patkócsattogás! tünjél lidérc, múlj rossz varázs! Bojtor, a vén fiákeres egy hajnali kaput keres. Minket keres, ugye, apám? hányszor igérted, most talán Pestre viszel... Csat-csattogás.

Kiálts Rám! S Fölkelek! - Emag.Hu

Az arca föld, az arca rét, nagy, sárga könnye margarét. És jő a szél s úgy fújja szét, mint szirmokat, a nénikét. Aluszik már a cinege. Röpül a sír, a nénike, a tujabokor, a fenyő -- az égre száll a temető. Mert alkonyul. Isten veled. Én is megyek. Hová megyek? Megyek az utcán sehova. Esik. Megyek. Mondják, akkor is így esett. A június-végi eget megszállták őszi fellegek. A kis csapat. A gyászmenet. A néma, néma döbbenet. Barátok. Árva asszonyok. A nyári égen ősz zokog. És zokog és zörög nevem a koszorún: Jelen! Jelen! Nem láthattam holt arcodat -- nem láthattam holt arcodat! Most már tudom, miért megyek, most már tudom, hová megyek, most már tudom, hol is megyek -- örökkön koporsód megett. És villoghatnak az egek tükrei tavaszt vagy telet: köröttem az az őszi nyár. Kié e kulcs? mit nyit e zár? kié e nélküled-kopár szoba? Prosperis Alba - Kiálts rám, s fölkelek. ez a farkasverem? -- nem otthonom, csak fekhelyem. Háltam bokorban én s padon, volt szúnyogzöngés paplanom és ébresztőnek berregett a zápor, hogyha megeredt. S az ágyrajárás, amikor hét égő szájon a pokol horkol-hörög: a nappalok kénköves kínja bugyborog.

Prosperis Alba - Kiálts Rám, S Fölkelek

A kiűzetésre és halálra ítélt embereket Fehérváron is a "gettógyűjtőházakba" zárták, majd 1944. június 6-án a város peremére, a vasútállomás melletti Szabó-téglagyárba hurcolták. A téglagyárban 1944. június 10-e és 13-a között semmilyen élelmezés nem volt, és már itt többen öngyilkosságot követtek el. Az itt összegyűjtött 2743 zsidó ember végső elszállítására június 14-én került sor. Az útra fejenként 2 kg kenyeret és 0, 25 kg margarint osztottak. A hitközségi feljegyzések 2866 személy kiszállítását rögzítették. Közülük 1850 székesfehérvári lakos volt. Az üldöztetések következtében a zsidó túlélők száma Fehérvár lakosságának töredékét, mindössze 0, 6 százalékát tette ki: 131-en vergődtek vissza a koncentrációs táborokból, 119-en pedig a munkaszolgálatból. Az idei évben – mivel a Pészach utolsó napja április 16-ára esett – a virág- és kőelhelyezésre a mai napon került sor. A néma főhajtás után dr. Cser-Palkovics András úgy fogalmazott, hogy minden időben fontos kötelezettségünk emlékezni.

Források [ szerkesztés] Radnóti Miklós: Erőltetett menet Erőltetett menet, verselemzés További információk [ szerkesztés] "Erőltetett menet", online Radnóti Miklós: Erőltetett menet, előadja Gáti József (YOUTUBE) Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Radnóti Miklós Holokauszt Impresszionizmus

Túrófánk Street Kitchen