Tóth Árpád Lélektől Lélekig
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! Köszönjük, hogy elolvastad Lélektől lélekig című költeményt. Mi a véleményed Tóth Árpád írásáról? Írd meg kommentbe! The post Tóth Árpád: Lélektől lélekig appeared first on. Hirdetés
- TÓTH ÁRPÁD - LÉLEKTŐL LÉLEKIG - VERSEK - POSTHUMUS KÖTET - ELSŐ KIADÁS 1923-27
- Tóth Árpád: Lélektől lélekig
- Tóth Árpád - LÉLEKTŐL LÉLEKIG | Vers videók
Tóth Árpád - Lélektől Lélekig - Versek - Posthumus Kötet - Első Kiadás 1923-27
Jöjjön Tóth Árpád: Lélektől lélekig verse. Tóth Árpád: Lélektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Tóth árpád - lélektől lélekig. Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Tóth Árpád (Arad, 1886. április 14. – Budapest, Várnegyed, 1928. november 7. ) költő, műfordító. 1886. TÓTH ÁRPÁD - LÉLEKTŐL LÉLEKIG - VERSEK - POSTHUMUS KÖTET - ELSŐ KIADÁS 1923-27. április 14-én született Aradon. Édesapja Tóth András szobrász volt, édesanyja Molnár Eszter, egy aradi ács-segéd leánya. A gyermek Tóth Árpád eleinte a rajzolásban mutatott tehetséget. 1889-ben a család Debrecenbe költözött. Gyermekkorát itt töltötte. Nem fejezte be tanulmányait, újságíró lett. Betegeskedő és visszahúzódó volt egész életében. Összes versei itt:
Tóth Árpád: Lélektől Lélekig
Hirdetés Jöjjön Tóth Árpád: Lélektől lélekig verse. Tóth Árpád: Lélektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Tóth Árpád: Lélektől lélekig. Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
A természeti képet a lírai én párhuzamba állítja a saját (és az emberiség) magányosságával, mivel a csillagok is egyedül vannak és a lírai én is egyedül van (a környezet hideg és sivár, ahogyan az emberi viszonyok is). A 2. egység (7-8. versszak) fogalmazza meg a vers legfontosabb üzenetét: a panaszt, az elmélyültebb filozofikus tartalmat. Ez a két strófa költői kérdések és felkiáltások sorából áll, s a hiányos mondatok jól érzékeltetik a beszélő megrendültségét. Tóth Árpád - LÉLEKTŐL LÉLEKIG | Vers videók. A beszélő párhuzamot von a csillagok és az emberek között. Úgy érzi, a végtelen távolságra levő csillagok sincsenek messzebb, mint az emberi szívek egymástól itt a földön. Ha ez a távolság a csillagoknak fáj, akkor mennyivel jobban fáj az emberi szívnek, amely megértésre és együttérzésre vágyik! Ez a hátborzongató verszáró párhuzam mérhetetlen arányú kietlenséget tár fel. Az emberek között tátongó szakadékot még a barátság és a szerelem sem hidalhatja át, ezért jajdul fel a költő (" Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! "). A zárlat az emberi kapcsolatok reménytelenségét sugallja, a kozmikus magányt fejezi ki.
Tóth Árpád - Lélektől Lélekig | Vers Videók
Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! 1923