Bartis Attila A Nyugalom
Bartis Attila nemzetközi sikert aratott regénye a rendszerváltás történetét családregény formájában beszéli el. A mű az utóbbi évek egyik legsikeresebb magyar könyve. A cselekmény középpontjában anya és fia nyomasztó kapcsolata áll, mögötte a rendszerváltás magyarországi éveinek díszletével. Ez a viszony paradigma jellegű az emberi kapcsolatok elzüllésére egy olyan társadalomban, ahol az individuum folytonos erőszaknak van kitéve. A könyv hangulatilag Sartre és Camus könyveinek atmoszféráját idézi. Tartalom 1. Szombat délelőtt tizenegykor volt a temetés... 2. Vizes volt a fa... 3. Akkoriban jöttek divatba... 4. A nyugalom. Aztán a szemközti utcában... 5. Egy fiatal nő állt a korlátnál... 6. Így alakult, kérlek ne faggass... 7. Amikor megkaptam a levelet... 8. Valószínűleg már jövet Bukarestből... 9. A múlt év elég csendesen telt... 10. Amikor hazamentem, félig nyitva volt az ajtó... 11. Megpróbáltam elképzelni, hogy bemegyek a kerületi kapitányságra...
A Nyugalom - Hangoskönyv
Két évtized távlatából mennyire foglalkoztatja A nyugalom? Milyen helyen, jelképes polcon szerepel ez a könyv az ön életében? Olyan író egyébként, aki egyben a saját könyve újraolvasója is? Előfordul például, hogy időről időre előveszi és beleolvas, vagy csak akkor, ha muszáj (például egy újrakiadás alkalmából)? Ugyanazon a polcon van, amelyen az összes többi könyvem. De ez a polc nem jelképes, ez nagyon is valóságos, ott van Pesten a szobámban, és mániákusan ügyelek rá, hogy azt az egy munkapéldányt még kölcsön se adjam oda senkinek, mert tele van fecnikkel, szükség esetén abból dolgozom, felolvasásokra azt viszem magammal. Ha A nyugalm at eszembe juttatja valaki (műfordító, kiadó, olvasó stb. ), akkor nyilván foglalkoztat, de csak úgy magától nem szokott eszembe jutni. Azt példáut az internetről tudtam meg, hogy húsz éve írtam. A nyugalom - hangoskönyv. (Pontosabban akkor jelent meg. ) Újrakiadás alkalmából nem szoktam semmit újraolvasni. Ha dolgoznom kell a szöveggel, az más. De arra mostanig egyetlenegyszer volt példa, hogy a megjelenés után, csak úgy újraolvastam a saját könyvem.
A Nyugalom
Például az, hogy A nyugalom előtt esélyem sem lett volna eljutni Kínába. Vagy fel sem merülhetett volna, hogy egy jávai faluból válaszoljak az ön kérdéseire. Igaz, ezek olyasmik, amik más úton is bekövetkezhetnek egy ember életében, csak én nem ismerem azokat az utakat. Az ismertség, legyen az bármekkora, valamiféle változást hoz mindenki életében. Aminek egy része jó, és azt általában mások is látják, egy része meg kifejezetten keserű, amit általában mások nem látnak, igaz, nem is illik panaszkodni miatta. De a leglényegesebb változást nem a hírnév hozza, hanem maga a munka. És az a változás mindig belül történik. Olyan nincs, hogy valaki leül az íróasztalhoz, megír egy regényt, majd feláll, mint aki jól végezte dolgát, és ugyanonnan folytatja az életét, ahol a regény előtt abbahagyta. Teljesen mindegy, hogy három hónapig ül ott, vagy tizenöt évig, esetemben az is mindegy, hogy A nyugalom, vagy A vége, soha nem ugyanaz az ember áll fel az asztaltól, mint aki oda leült. Az írás egy olyan munka, amelyben kisebb szerepe van annak a tudásnak, amellyel már rendelkezem, mint annak, amelyre pont e munka során teszek szert.
El ne higgye senki, hogy az! Mármint az igaziakra. 3/5 (2013) Magvető, Budapest, 2008, ISBN: 9789631422511