József Attila Boldog Versei
József Attila: Nagyon fáj Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is - ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is. Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor! És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától. Nincsen helyem így, élők közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva; mint a gyerek kezében a csörgő csereg, ha magára hagyottan rázza. Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom. A kultura ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben - de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem?
- József Attila: József Attila összes Versei (magyar Helikon-szépirodalmi 888
- József Attila: MÁRCIUS | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
- Irodalom - 12. osztály | Sulinet Tudásbázis
- József Attila: Nagyon fáj! (elemzés) – Oldal 4 a 10-ből – Jegyzetek
- József Attila - Kedves Jocó! - Meglepetesvers.hu
József Attila: József Attila Összes Versei (Magyar Helikon-Szépirodalmi 888
Szeretném feltámasztani, Aki halott. Szeretném, hogyha lassabban forogna És végre megállna a nagy kerék. De a legjobban szeretném, Ha szeretnék. És szeretnék alkotni csodásat és Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot S aztán meghalni: Mert én a Mámor vagyok József Attila: Szerelmes vers Hegyes fogakkal mard az ajkam, Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak. Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, Csak szép játék vagy, összetörlek, Fényét veszem nagy, szép szemednek. - Ó nem tudom. Nagyon szeretlek. Úgy kéne sírni s zúg a vérem, Hiába minden álszemérem, Hiába minden. Ölbe kaplak: Harapj, harapj, vagy én haraplak!
József Attila: Március | Verstár - Ötven Költő Összes Verse | Kézikönyvtár
József Attila: Mért hagytál el, hogyha kívánsz ……… Igaz-e, hogy érezlek most is, amikor messzire vagy tőlem? Mért hagytál el, hogyha kívánsz, ha bennem lehetsz csak ünneplőben. Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól? Mért fáradnak el a rohanók? Mért rág szú-módra szét a tenger karcsú, viharra teremtett hajót? …… Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém, mint szép, szikrázó mennykő a tóba! De megégetnők-e a világot, vonagló lángokként összefonódva? S pocsolyákba árkolt bús arcomba bírnál-e nézni, ha én is belelátnék ……. Ó, asszonyom, te balga, te bolond, játszót-játszó, ostoba semmi játék! József Attila: Margaréta Itt kuksolok a szilvafák között, kakukkolgat a hamvas szerelem, kakukkolgat. A berekháti köd pamutpapucsban lépked szívemen. Elültem, mint az öreg szúnyogok. Összébb simul a szittyó meg a nád, hever lábamnál a szél és morog; borzas a szőre. Sóhajt a világ. Tégla a boglyán, öklöm fejemen, - egy margarétán búsulnék magam, már pára hátán illan életem s - vén görbe bú - munkám még lombtalan.
Irodalom - 12. OsztáLy | Sulinet TudáSbáZis
Az 5. versszak "szeretni kell" állításával a költő megismétli az eddig kifejtett tézist a "kellés"-ről: Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. A "szeretni kell" azt jelenti, hogy a szerelem olyan parancs, olyan törvény, amely alól nem lehet kibújni. De egyszerre teher is és kincs is. A kettősséget Babits fogalmazta meg hasonló módon Esti kérdés című versében: "melynek emléke teher is, de kincs is", József Attilánál a "kettős" szó nem azt jelenti, hogy kétszeres teher és kétszeres kincs, hanem hogy két ember osztja meg egymással ezt a terhet és kincset. Idáig a vers akár a boldog szerelemről is szólhatna. Ám József Attila nem azért ecsetelte 5 strófán át a szeretni muszáj törvényét, hogy aztán a boldogságot énekelje meg, hanem azért, hogy érzékeltesse, mekkora kín és szenvedés jut osztályrészül annak, aki nem talál párra. Mert a szeretni kell törvénye a társtalanokra is vonatkozik. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat.
József Attila: Nagyon Fáj! (Elemzés) &Ndash; Oldal 4 A 10-Ből &Ndash; Jegyzetek
József Attila - Kedves Jocó! - Meglepetesvers.Hu
Hirdetés Jöjjön József Attila – Kedves Jocó! verse. Kedves Jocó! 1. ső strófa De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, Jó ruhába járni kelni, S öt forintér kuglert venni. 2. strófa Mig a cukrot szopogatnám, Uj ruhámat mutogatnám, Dicsekednél fűnek fának, Mi jó dolga van Attilának. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila versét! Mi a véleményed a Kedves Jocó! versről? Írd meg kommentbe! Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bogját - hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják! Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain! Hullámzó dombok emelkednek, csillagképek rezegnek benned, tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, sürög millió élő állat, bogár, hinár, a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong - tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság. 5 Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. De addig mind kiált - Kit két ezer millió embernek sokaságából kiszemelnek, te egyetlen, te lágy bölcső, erős sír, eleven ágy, fogadj magadba!... (Milyen magas e hajnali ég! Seregek csillognak érceiben. Bántja szemem a nagy fényesség. El vagyok veszve, azt hiszem.