Gyilkos Eső
A gyilkos eső nagy erőssége, hogy nem csak az állandó szereplők kidolgozottak, hanem azok is, akik csak néhány jelenet, vagy maximum egy rész erejéig láthatóak a produkcióban. Eközben pedig a háttérben folyton gyülekeznek a felhők, sötét van, a fényképezés rideg, a feszültség pedig állandó, de ezt egy skandináv alkotástól elvárja az ember. A készítőktől különösen nagy ötlet, hogy a Lucas Lynggaard által játszott Rasmus még kisfiúként került le a bunkerbe, mire felnőtt, még azt is elfelejtette, milyen az, amikor az ember arcát süti a nap. Így sokszor vele együtt csodálkozhatunk rá erre a brutális, posztapokaliptikus világra. Egy olyan karakterről van szó, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy egyetlen rossz lépésbe belehalhat, ez az ügyetlenkedés pedig különösen hitelessé teszi a karaktert. Lássuk be, a többségünk nem lenne jó túlélő, ha tényleg beköszöntene a világvége. A gyilkos esőben az átívelő szálat Simone és Rasmus apjának keresése jelenti, ez az az állandó misztikum, ami mozgatja a fiataloknak.
A Gyilkos Eso
Simone és Rasmus új barátokra lelnek egy goromba túlélőcsapat tagjaiban, akikkel együtt apjuk keresésére indulnak. ( Még több sorozathír itt) A Netflix skandináv sorozatának főszereplői, akiket gyarlóságaik ellenére is könnyű megkedvelni / Fotó: Netflix A Netflix dán szériája kicsit olyan, mintha egy zombis filmet néznénk, csak éppen csoszogó és hörgő élőhalottak nélkül. Egy olyan történetről van szó, amelyben állandó feszültséget jelent az, hogy bármikor eleredhet az eső, ami a főszereplőkre nézve végzetes lehet. A gyilkos eső egyértelműen a halálra rémült testvérpárra, Simone-ra és Rasmusra koncentrál, ám a lány és a fiú újdonsült társai is nagyon szép előzménysztorit kapnak. Ezekből a visszatekintésekből tudhatjuk meg, mi vezetett ahhoz, hogy Jean (Sonny Lindberg) ilyen visszahúzódó lett, miért erőszakoskodik mindenkivel a túlélők apró csapatát vezető Martin (Mikkel Folsgaard), aki titkos viszonyba kezdett a folyton füllentő Beatrice-szel (Angela Bundalovic) és az anyja elvesztése miatt vívódó Leát (Jessica Dinnage) is hamar meg lehet kedvelni.
A Gyilkos Ésotérique
A mérgező és ehető gombákat is tartalmazó csomagokat el kell koboznia a szakellenőrnek, sőt a kukában is klórmésszel kell leöntenie. Aki gombát gyűjt és fogyaszt, annak a – halált is okozható – veszélyekkel is tisztában kell lennie. Vértesi János arra hívta fel a figyelmet, hogy Hajdú-Biharban nagyon sok galóca megterem. Szinte mindegyiket kerülni kell, egyedül a piruló galóca fogyasztható (20 perc főzés után) és árusítható. Az összes többi galóca súlyosan mérgező. Ehető, különleges csemege a császárgalóca is, ez azonban védett, és egyébként sem terem Hajdú-Biharban. Viszont van párduc-, citrom-, légyölő és gyilkos galóca is, melyek közül – nevéhez híven – a gyilkos a legveszélyesebb, hiszen halált okoz. A gyilkos galóca ismertetőjegyei: a gallér és a bocskor, valamint a mindig fehér lemez. Ez így együtt alapvetően csak a gyilkos galócákra jellemző. Szerencsére a közelmúltban nem történt gyilkosgalóca-mérgezés, ellenben szoktak fogyasztani például sárguló csiperkét, ami rossz ízű, és gyomorrontást is okoz – mutatott rá a szakellenőr.
A Gyilkos Eső Online
fő a biztonság! 2020. 11. 01. 16:01 Fogyasztás előtt mindenképpen mutassuk meg szakellenőrnek a termést, mivel bőven van mérgező is. A közelmúltbeli esőzéseknek köszönhetően Hajdú-Biharban is igen sok gomba terem mostanában. Ez azonban azt is magával hozza, hogy veszélyes, mérgező gombák is garmadával nőnek közöttük. Vértesi János, a debreceni Vár utcai vásárcsarnok gombaszakellenőre is nap mint nap ezt tapasztalja, s ottjártunkkor a Napló munkatársa is ízelítőt kapott abból, hogy mennyien vizsgáltatják meg a piaci szakemberekkel a "zsákmányaikat": a szakértővel folytatott beszélgetésünk közben egyre-másra érkeztek idősek, fiatalok és családok a friss gyűjtésüket szemrevételeztetni. S erre bizony nagy szükség is van, hiszen a felelősségteljes vizsgálataikkal nemcsak betegségeket, rosszulléteket előznek meg, hanem életeket is mentenek. Fotó: Vass Attila Ritka, amikor ennyi gombát találnak, s napjainkban a környéken és a hegyekben is nagyon sok van. Jó termőhelyre bukkanhatunk többek között a debreceni Monostorpályi útnál, Halápnál, valamint Létavértesnél is – tudtuk meg Vértesi Jánostól.
A Gyilkos Eso Gold
Ellenben külön szót érdemel az As The eternal Night Fell Upon Us című dalocska ami egy már-már depresszív black metálba hajló témával indít. Ezt a melankóliát gyönyörűen végigviszi, még a bedurvulósabb részekben is van egy nagy adag bánat amit szerintem nagyon érez az Order of Nosferat. A végére egy kis zongorát is kapunk ami egy fenomenális lezárás. Ez egy ingoványos talaj, nagyon hamar giccsessé vagy csöpögőssé tud válni az ilyen stílusú fekete fém, ez náluk szóba sem jöhet. Szépséggel átitatott szomorúságot hoznak a lelkünkbe mégsem fogjuk goth vagy emos csajnak érezni magunkat közben. Az előzőleg kiadott My Final Breath az eddigi leglassabb szerzemény, ismét kaphat a vámpír lelkünk egy kis jól eső havas bút. A zongorával és billentyűkkel feldíszített trmeolo riffek nagyon jól állnak a dalnak. Miután meghallgathattunk még egy tökéletes ambient átkötést már pofán is vág minket a The Cruel Awakening, húzós tekeréssel érkezik, majd kicsivel a második perc után kapunk egy kis ambientes merengést.
De la Tour életéről nagyon keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy egy pék édesapa és egy kisnemesi származású édesanya hét gyermekének az egyike volt. Tanoncévei végén hollandiai körutazást tett, ennek során megismerkedett az utrechti iskola Caravaggio-követőként számon tartott művészeivel és így, közvetve, Caravaggio művészetével is. Feleségével 1620-ban Lunéville-ben telepedtek le, amely eredetileg a Lotaringiai Hercegség, majd 1641-től a Francia Királyság része volt. De la Tour elsősorban megrendelésre dolgozott, vallásos és zsánerképeket festett, 1639-ben XIII. Lajostól megkapta a királyi festő – Peintre Ordinaire du Roy – címet is. A városban 1652-ben gyilkos járvány söpört végig, a festő és egész családja a kór áldozata lett. Festészetét az 1640-es évektől egyre inkább a fény-árnyék ellentét jellemzi: éjszakai jeleneteket ábrázol, többnyire mesterséges fény, gyertyaláng vagy fáklya mellett. A kompozíciók egyetlen fényforrása a sötét környezetben álló alakok arcát világítja meg. A figurákra egyfajta merevség, síkszerűség jellemző, annak ellenére, hogy megformálásuk plasztikus – ez a plasztikusság azonban talán leginkább a késő gótikus faszobrok plaszticitására emlékeztet, ellentétben mondjuk Caravaggio alakjaival, akiknek domborodó izomzatuk, hófehér bőrük a klasszikus reneszánsz márványszobrait idézi.