Megfilmesítik A Vörös Marsot - Galaktika.Hu
Ennek könyvnek a veleje, esszenciája a társadalom jövőjéről való gondolkodás, és Robinson ebben kiváló. Könyv: Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I.. Iain Banks munkáit lehetne leginkább ehhez a gondolati mélységhez hasonlítani, ha lehántjuk róluk a csapnivalóan üres kalandokat. Robinsonnál még ilyenek sincsenek. Ezért nem szerencsés Robinsont Clarke-hoz sem hasonlítani: Kimnek csak azért kellenek a technológiai részletek, hogy megtámogassák társadalmi vízióit, Clarke viszont azért építi fel regényeiben [ 4] kénytelen-kelletlen a jövendő társadalmait, hogy díszletül szolgáljanak technológiai vízióinak.
Könyv: Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I.
2020-ban megérkeznek az első földi űrhajósok a Marsra. Csakhogy ez nem villámlátogatás, mint annak idején a Holdon, hanem egy aprólékosan kidolgozott terv kezdete. A cél a vörös bolygó földiesítése, lakhatóvá tétele az emberiség számára. A lelkes, idealista tudósok között azonban ott vannak a multinacionális óriáscégek ügynökei is, akik készek egymásnak ugrasztani a kis csapat tagjait, ha érdekeik úgy kívánják. Miközben a rőt homokban gyökeret vernek az első zöld növények, világossá válik, hogy a marsi események az egész emberi faj sorsát dönthetik el.
A szerző mindenhez szakértően akar nyúlni, mindent el akar magyarázni, a mikrobáktól kezdve a közgazdasági jóslatokon és demográfiai hatásokon át a lehetséges politikai és társadalmi folyamatokig. Mindezeken felül és belül pedig érteni és ábrázolni akarja az embert, vagyis az egyes embereket, azokat is akik környezetüket aktívan manipulálják és azokat is akik csak sodródnak az árral. Csakhogy ez a robinsoni monstrum szétesik, valahogy olyan élettelen marad, mint a Mars rideg sziklái, hiába pumpálják a légkörébe a gázokat, a talajába a baktériumokat. A történet íve rendre megtörik, inkább csak zakatol előre, komótosan, mint egy transzszibériai tehervonat, amin befagyott az összes vészkijárat, és amiből nem lehet kiszállni. Imádtam tehát a tervet, a koncepciót, a szerző felkészültségét, és mégis azt kell mondanom: a regény sok helyütt súrolja az olvashatatlanság határát. Világos, hogy a fordító sem állt a helyzet magaslatán. Ugyan Robinson sem a gördülékeny stílusáról híres, de gyanúsan sok a nehézkes fogalmazás, vagy határozottan rosszul megválasztott jelző.