Nagy Bálint Építész Munkái

© Technológia: De akármint is, 2009 és 2022 között létrehozott egy közintézményt, amelyben olyan emberek találhattak egymásra, akik a FUGA rendezvényein kívül olykor nem is éltek ugyanazokban a világokban, s itt mégis mind otthonra leltek. S itt és most, ebben a szövegben, nem pusztán az emlékezés, a közös élmények, a nagy események felidézése, az emlékezet ébrentartása a feladat. Ennél jóval szárazabb, tárgyilagosabb kérdéseket kell feltennünk magunknak, túlélőknek, akik figyelmünkkel, érdeklődésünkkel továbbra is tartozunk a FUGA munkatársainak: Őry Júliának, Rajk Juditnak, Asbót Kristófnak, Fehérvári Zoltánnak, Háfra Lászlónak, Kocsis Ferencnek, Segesdi Móninak, Zalka Imrének. Elhunyt Nagy Bálint építész | Magyar Narancs. A FUGA jövője nem más, mint akaratlanul is Nagy Bálint végrendelete, és a magyar kulturális élet egészének érdeke, és közösséggé formálódásának bizonyítéka. A kettészakadt Magyarország igen fontos lehetősége, ha léteznek olyan intézmények, mint amelyért a FUGA munkatársai küzdenek és dolgoznak, s amelyet Bálinttal együtt önzetlenül teremtettek meg.

1. Elhunyt Nagy Bálint építész | Magyar Narancs
2. Meghalt Nagy Bálint Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész | 24.hu

Elhunyt Nagy BÁLint ÉPÍTÉSz | Magyar Narancs

Nagy Bálint ( Szeged, 1949. május 24. [3] – Budapest, 2022. február 4. ) Kossuth - és Ybl Miklós-díjas magyar építész. 1949-ben született Szegeden. Édesapja, Nagy István 1947–1953 között (1949-ig a Nemzeti Parasztpárt tagjaként) Csongrád megye országgyűlési képviselője volt. 1950-től Szeged tanácselnök-helyettese, majd a mezőgazdasági osztály vezetője, 1957-től a Hazafias Népfront szegedi titkára volt. 1963-ban megválasztották a Szentmihályi Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökévé. Édesanyja, Diósszilágyi Éva egy makói nagypolgári családban született, középiskolai tanárnak tanult, első férje Erdei Ferenc volt. [4] Nagyapja, Diósszilágyi Sámuel, jeles tüdőgyógyász, Makó szellemi életének szervezője volt. [5] 1963–1967 között a helyi Vedres István Építőipari Technikumban tanult, ahol építésztechnikusként végzett. Nagy blint építész. [6] 1967–1972 között felsőfokú építésztanulmányokat folytatott Debrecenben és Budapesten. 1971-ben diplomázott a Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Építőipari Karán.

Meghalt Nagy Bálint Kossuth- És Ybl Miklós-Díjas Építész | 24.Hu

2009 óta élete utolsó nagy kalandja és általa is teremtett munkahelye, a FUGA íróasztalánál ült, s olykor volt ideje beszélgetésre is, nem csak a cselekvésre, azaz kiállítások készítésére, koncertek szervezésére, s egyre többet volt jelen a virtuális világ különböző részeiben, azaz egyre megkerülhetetlenebb lett, s csak nem felejtett. Pontosan értette Borges: Funes, az emlékező című novellájának alapkérdését. A minden részletében megőrzött múlthoz való ragaszkodás a jelent teszi élhetetlenné, érthetetlenné. Meghalt Nagy Bálint Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész | 24.hu. S Bálint ezt nem akarta. Sem a mindent megsemmisítő felejtést, sem a mindent elfedő emlékezést. Ugyanakkor nem illeszkedett bele az intézményes rendbe, s ez a magyar építészet normái számára majdnem ismeretlen, illetve értelmezhetetlen. De nem volt egyedül. Nem csak a FUGA volt az az alternatív kulturális tér, amely az évek során megkerülhetlenné vált. Az a műhely, amelyet ők teremtettek, az építészet és a politika közti összefüggéseket gondolta és teremtette újra, munkásságukban elválaszthatatlan lett az építészet elméletének és gyakorlatának elemzése.

Ő maga egyre többször fordult ahhoz az építészethez, amely a terek, épületek, intézmények, távolságok között folyamatos elemzéseket végzett, s újragondolta a fentiek szerződéses viszonyait. Így vált fontos példává Zalotay Elemér, s a FUGA-nak komoly érdeme van abban, hogy a szocializmus korában annak társadalmi tereit újradefiniálni igyekvő, Svájcban élő építész munkássága ismét része lett a kortárs magyar építészeti hagyománynak. Ahogyan a Párizsban élő Batár Attila könyveinek kiadásában is tevékeny részt vállalt, s az új nemzedékek számára komoly lehetőséget, ígéretet, partneri kapcsolatokat jelentett mindez. Valóban önzetlen és a saját egójával nem sokat törődő alkotó lett, aki olyan nyilvánosságot teremtett, amelyben a kortárs festészet, zene, irodalom és építészet egymás mellett jelentek meg, pontosabban azok egymára gyakorolt hatásait teremtették meg a koncertek, felolvasások, kiállítások. Élete utolsó hónapjaban a FUGA számos bürökratikus problémáját kellett megoldania, s ez nem volt könnyű feladat, s végül nem is volt, nem is lehetett biztos abban, hogy mint lesznek, miként alakulnak az elkövetkező évek.