Az Ezredes – 20 Éves Az Aprilia Rsv Mille – Autó-Motor

Végre egy harsány és ízig vérig modern cucc, ami a huszonéveseknek szól – és nem csak a negyvenesek tudják kifizetni. Pedig drágának tűnik a puccos menetfénnyel az elején, ami egyúttal indexként is funkcionál. Végre nem kell kiálló és sérülékeny bizbaszokat nézegetni a motor oldalán, hát nem csodálatos? Az RSV-t idéző tömzsi kis farokidom a hegyes hátsó lámpával pedig szintén dizájn-műremek. Aprilia tuono v2 test d'ovulation. Optikai szempontból a gyári üléstakaró kötelező extra, a hátsó lábtartókonzol eltávolítása pedig erősen ajánlott. De még a hasidomból sem spórolták el a munkaórát, ami kerek egészet alkot az igencsak kellemes hangot produkáló kipufogó dobbal. A vidám kis sorkettes a nagy V4-esből lett kifejlesztve Galéria: Aprilia Tuono 660 – 2021. A formatervezőkhöz hasonlóan a mérnök srácok szintén a maguk útját járták Noaléban. Nagyon leegyszerűsítve megcsonkolták az RSV4 ezerszázasát, így relatíve költséghatékonyan nyertek egy új blokkot, ami teherviselő elemként funkcionál a nagyon kompakt alu hídvázban. A szintén alu lengővilla közvetlenül a blokkhoz kapcsolódik, amiből a csúszó-kuplungot sem spórolták ki.

Vásároljon ajánlott motorkerékpár-készletet a következőhöz APRILIA TUONO V4 R [TY]. Napi promóciók és nagy kedvezmények csak Ajánlott motorgumik levegőnyomásának bar. Az információ ezen az oldalon van az Ön csak tájékoztató jellegű. Te teljesen lemeríteni myNETmoto óta semmiféle felelősséget kapcsolatos, vagy annak következtében, követelések magatokat, és / vagy bármely harmadik fél esetleges kártérítési követően a gumiabroncsok felszerelése nem megengedett. A PIRELLI DIABLO ROSSO IV elkötelezettje a dinamikusabb vezetési stílust kedvelő motorosok, a szupersportok, a hiperkatyás vagy crossover kerékpárok tulajdonosai számára, akik a [... ] A PIRELLI DIABLO ROSSO IV elkötelezettje a dinamikusabb vezetési stílust kedvelő motorosok, a szupersportok, a hiperkatyás vagy crossover kerékpárok tulajdonosai számára, akik a gumiabroncsoktól magas szintű tapadást követelnek minden típusú aszfalt és időjárási viszonyok mellett, valamint pontos visszajelzéseket és nagyszerű kezelhetőség, hogy a lehető legjobban kihasználják a kerékpárok nagy teljesítményét.

Már akkor nyilvánvaló volt, hogy lesz belőle egyenes kormányos verzió - egy évvel később természetesen már a Tuono 660-nal együtt szerepeltek az EICMA pódiumán. Mire volt részemről ez nagy lelkesedés? Arra, hogy egy aprócska gyártó végre rájött: nem feltétlenül csak megfizethetetlen ballisztikus rakétákra és olcsó boltba járós szutykokra van igény, hanem használható és kihasználható sportmotorokra is. Az RS 660 számomra a legendás Honda CBR600F sorozatot idézi, amivel munkába járni is lehetett, de a hétvégi pályanapon is rendes köridőt lehetett hajlítani vele. Nem teljesen csupasz, de jól néz ki, és használható szélvédelme van Galéria: Aprilia Tuono 660 – 2021. A Tuono első ránézésre egy olyan RS 660, ami éppen vetkőzik. Erős is lenne csupasznak hívni, mert szinte mindenhol van rajta idom. És ez egyáltalán nem baj, mert így némi szélvédelem is társul a nagyobb növésűek számára is megfelelő ergonómiához. De a formákból és a színválasztékból is sejthető, hogy ez a motor nem a klasszikus naked bike-ok közönségét próbálja megnyerni.

De eléggé elidőztünk a részleteknél, akkor nézzük már végre a menettulajdonságokat. Kora reggel még kicsit hűvös volt, amikor megindulhattunk a motorok felé. A levegő kicsit páradús volt és az őszintét megvallva kicsit tartottam attól, hogy csúszkálás lesz a motorozásból. De a D208-as gumik azért megnyugtatóak tudnak lenni ilyenkor. Az első meglepetés akkor ért, mikor ráültem, mert rendesen besüppedt alattam a motor, ami ritka jelenség a 65 kilóm mellett. Egyből néztem is a hátsó rugós tagot, hogy mit lehetne vele kezdeni, de a rúgó előfeszí­tésen kí­vül semmi mást nem enged. És ez elég karcsú. Na mindegy, kulcs elfordí­t és start. A csicsu-ricsu villogás a kijelzőn az ment, csak a nyomva tartott önindí­tóra reagált egy kicsit lassan a gép. Szépen ki kellett várni, hogy lefusson a demó. Kicsit olyan érzésem volt, mint a régi tévéknél, amikor meg kellett várni, hogy bemelegedjenek. Miután beindult jött az akusztikus meglepetés. A szabályok miatt elvették a kellemes mély mennygörgő hangot, már nem ráz ki tőle a hideg.

Arra viszont, hogy a hátsó traktus sem ugyanaz, csak akkor lehet rájönni, ha elmondják. Más lett az ülésvég í­ve, nem húzták fel annyira. Továbbá a féklámpa sem csereszavatos a Millével, mivel a Tuono-é keskenyebb lett. De ha már az ülésnél tartunk, meg kell emlí­teni, hogy alapvetően egy személyes, csak ha az ember eltávolí­tja a takaró műanyagot, akkor esetleg mazoistább hajlamú delikvensek, akár fel is mászhatnak a kakasülőre. Tekintsünk akkor bele az előzményekbe is. Eddig a Tuono, (olaszul villám) a régi Mille vázára épült. Csak most következett be a változás a motor történetében, és megkapta a második generációs ezres nagyvas vázát. Sőt. Ha valaki jól megfigyeli a kerekeket, ott is észre lehet venni egy apró kis figyelmességet a gyár részéről: ezek nem mások, mint a Mille Factory kerekei. És akkor már a Factory radiális Brembo féknyergei is jöhettek. Ezeket szépen kidolgozott Showa fordí­tott teleszkópokra csavarozták. A fék, azon felül, hogy szépen néz ki, komoly lassulással kecsegtet.

De szinte teljes mértékben rendelhetőek ugyanazok a kiegészí­tők, mint a Mille Fctory-hoz, ezért pillanatok alatt Tuono Factory-t lehet varázsolni belőle, igaz jelentős felárért. Öhlins állí­tható futómű a sportosságért, Akrapovic slip-on a muzsika miatt… Ugorjunk. Kigurultunk az első kereszteződésig, ahol szerettem volna kitenni az indexet több másik kollégával együtt. Ebből hatalmas duda koncert lett. Ugye fel van cserélve az irányjelző kapcsoló és a hangkürt gombja, í­gy rendszeresen le kellett néznem a kezemre, hogy tudjam mit csinálok. És ezzel nem voltam egyedül. Első körben a városi cirkálást tapasztalhattuk meg. Nem volt egyszerű. Annyira kihí­vó a motor, annyira erőteljes, hogy egyszerűen nem lehet vele lassan menni. Folyamatosan ott a vágy, hogy rácsavarja az ember a gázt vállból. Ebben az is benne van, hogy 3500-as fordulat alatt nem szeret menni a motor, rángat, csattog, pufog… Az első fék szenzációs adottságaiból már kaptam í­zelí­tőt a városba, de igazi énjét a szerpentinnél lehet megtapasztalni.

Tökéletes! Nagyon finoman és jól adagolható és pillanatok alatt megzabolázza ezt a megvadult csődört. Az üléspozí­ció kényelmes, még nagy testmagasságnál is, csak hosszú órák után veszi észre az ember, hogy megtett pár kilométert. A kezdeti lassabb, szűkebb kanyarokban nagyon jól jött és vizsgázott a magasra í­velt széles kormány. A futóművet illető félelmeim sem igazolódtak. Később, mikor egy gyorsabb szakaszhoz értünk, ott mutatkozott néhány apróbb hiba. A gyors kanyarokban nem vészesen, de érezhetően hintázott a motor hátulja. Az is igaz, hogy a gödröket és az úegyenetlenségeket nagyon jól csillapí­totta. Hasonlóan viselkedett az eleje is, de mivel teljes mértékben állí­tható egység, könnyen orvosolható a probléma. Ami viszont nem, az a szélvédelem. Már 130-nál is érezhető, ahogy belekap a szél a mellkasba. A kicsi plexi, nemhogy szélvédelmet nyújtana, inkább még jobban a pilótára tereli a levegőt. Talán ez az egy dolog, amiben a régi motor jobb volt. Ettől eltekintve mindenben veri az új Tuono elődjét.