Post Mortem-Kritika: Megérdemelné Az Oscar-Díjat A Magyar Horrorfilm?
Anger Zsolt végre szó szerint a falra mászott (Fotó:). A nemzeti (és a Post Mortem fesztiváldíjainak köszönhetően immáron nemzetközi) helyzet egész odáig fokozódik, míg belső hangom az ördögtől megszállt Ferike mémmé magasztosult ekszöszájzbúkos aranyköpését nem kezdi harsogni (aki nem ismeri, és valóban borzongani vágyik, keressen rá erre a kulcsszóra). A konfettiként röpködő, lángoló lakók mintha Mónika show-san ripacskodnának a végkifejletnél, hogy később a helyi Roswellként keressenek a kísértetjárás ígéretére közéjük tévedő turistákon: "Tessenek nézni, ottan gurult rángatózva a béna néne, tolták a szellemek. A halott Ferike meg amott mászott vízszintesen az agyagfalon". A zárás eseményei aztán végképp kimerítik a bizarréria fogalmát – nagyon nehéz nem beszélnem róluk, annyira kikívánkozna belőlem az élmény. Pedig nincsenek rá szavak. Hát, ez az az érintőlegesen trianonos film, amit kiküldünk az Oscarra. Nem pedig valami politikai drámát, amivel amúgy totál feleslegesen, de mégis beleráznánk a nemzetközi nagyérdemű képébe az öklünket.
- Index - Kultúr - Temetetlen halottak között éljük a mindennapokat
- Szellemekkel suttogó | Kritika: Post Mortem | Mafab.hu
- Post Mortem kritika: bármennyire is próbáltam szeretni, az első magyar horror sajnos nem üti meg a nemzetközi szintet
Index - Kultúr - Temetetlen Halottak Között Éljük A Mindennapokat
Az első magyar horror: Post Mortem kritika - YouTube
Szellemekkel Suttogó | Kritika: Post Mortem | Mafab.Hu
Ami még örvendetes, hogy mennyi női karakter van, és milyen fontos szerepekben (ez is logikus, a férfiak a fronton maradtak). Egy szó, mint száz a Post Mortem jó. Egy teljesen vállalható, korrekt, szórakoztató és félelmetes közönségfilm. Nem vállal sokat, de azt teljesíti, nem a világot akarja megváltani, csak szórakoztatni. Ilyen horrorokból több kéne, hogy készüljön Magyarországon, mert kiaknázatlan aranybánya a kosztümös európai horrorok világa, ahol igazán egyedi történeket tudnánk forgatni. Ahogy korábban említettem, a végére kicsit elfárad a film, de így is izgalmas zsánerfilm, érdekes karakterekkel, sok női szereplővel, remek történettel, tökéletes választás egy halloweeni mozizásra.
Post Mortem Kritika: Bármennyire Is Próbáltam Szeretni, Az Első Magyar Horror Sajnos Nem Üti Meg A Nemzetközi Szintet
Végre van mozifilmes horrorunk, de az eredményt nem biztos, hogy kirakjuk az ablakba. Kifejezetten megörültem, amikor bejelentették, hogy nagy költségvetésű horror készül kis hazánkban. Ideje volt már, hogy végre itthon is készüljenek olyan zsánerfilmek, melyek a borzongani vágyók igényeit elégítik ki. Mint a műfaj rajongója, izgatottan vártam, hogy mivel rukkol elő a Trezor és A vizsga rendezője, Bergendy Péter és bár az elvárásaim nem voltak az egekben, mégis nagyon szerettem volna, hogy jól sikerüljön a Post Mortem. Sajnos nem így lett. Az első világháborúnak vége, a fegyverek helyett pedig már a spanyolnátha szedi áldozatait. Tomás (Klem Viktor) elhunytakról készít fotókat, hogy a családtagjaik még egyszer, utoljára "élőnek" láthassák őket. Egy kis faluba vezet az útja, ahol furcsa dolgok történnek. Megismerkedik egy életvidám kislánnyal, hogy aztán ketten próbálják felgöngyölíteni a rejtélyt. Megkockáztatom, kevesen várták nálam jobban a Post Mortemet, s noha szó nincs róla, hogy egy műfajt megreformáló darabra számítottam, egy profin kivitelezett, erős közepes zsánerfilmre mindenképp jó volt az alapanyag.
Az HBO GO-n bemutatott Időbevándorlók az időutazást csavarta ki, míg az ugyancsak ezen a platformon vetített Isten hozott Senkiföldjén olyan volt, mint a westernbe oltott A mi kis falunk. ( A legfrissebb hírek itt) Live apja teljesen kifordul magából, úgy tűnik, a férfi súlyos titkot rejteget / Fotó: Netflix A Post Mortem: A halottak nélküli város egy gyilkossági esettel veszi kezdetét, egy Live (Katherine Thorborg Johansen) nevű nő holttestéhez érkeznek a rendőrök, akit egy mező közepén találnak meg. A zsaruk elmorfondíroznak azon, hogy ez nem egy film, itt nem a szirénázó mentősöket hívják ki, hanem a hullaszállítókat. A helyi temetkezési vállalatot azonban éppen az elhunyt apja és testvére vezetik, akiket nyilvánvalóan megvisel az eset. Live aztán a boncolás során magához tér, épp amikor a szikével komolyabban dolgozni kezdenének rajta, és úgy tűnik, hogy a nő makkegészséges és az élete a normális mederben folytatódhat. Live apja azonban furcsán kezd el viselkedni, mintha tudna valamit az öreg, és ki is derül, hogy Live anyjával valami hasonló történt, mint ami rá is vár.
Túl modern és élettel teli a karaktere. Tomás hiába ered a kísértetek nyomába, hiába tesz úgy, mint aki nem fél semmitől, súlytalan és flegma. A többi szereplő a történtek ellenére is csak van (a falu vezetőjét alakító Anger Zsolt egyéb instrukció híján megmarad A tanár igazgatójának szerepében), de egyébként sem keltik a múlt század vidéki emberének benyomását. Csak céltalanul bolyonganak a skanzenben és várják, hogy valami újabb rettenetes dolog történjen. Tegyük fel, hogy valaki nem ismeri annyira a korszakot, a kísértethistóriákat, az akkori emberek hitvilágát, csak borzongani szeretne egy jót és kíváncsi a magyar Oscar-nevezettre. Kezdő horrorosként erre talán megvan az esélye, de ha egy kicsit is jártas a műfajban – ha nem akar magával kitolni -, inkább jót mulat a látottakon. Amikor Anna sokadik alkalommal terem váratlanul Tomás mellett, már csak legyint és a karfa helyett a pattogatott kukoricába markol, miközben kólát szürcsölgetve értetlenkedve bámulja, ahogy a természetfeletti jelenségek megszaporodásával a játékidő utolsó harmadára a film önmaga paródiájává válik.