Szomorú Versek Hall Of Fame
Szomorú versek mint a nevemutatja letargikus, elkeseredett és egyéb érzelmű költemények gyüjteménye A rózsaszál Hűvös esős éjszakán, A zúgolódó Tisza partján, Szomorú kislány álldogál. Szomorú leány kezében egy rózsaszál, S némán zokogva egy fiút vár. Tudja hiába van itt és vár, Az ő szerelme többé nem jön már. Elragadta szerelmét a Vén Tisza, S többé nem is adja őt vissza. Szomorú kislány kezében egy rózsát szorongat, Felkiált most már hangosan zokogva: -Ostoba halál, Vén Tisza! Adjátok nekem őt vissza! Válaszként a Tisza még jobban morajlik, S föl-föl csapnak mérges habjai. Szomorú kislány kezében a rózsával Eltűnt a Tisza habjában. Érints meg egy másik világon át, Szólíts engem egy másik lelken át. Repüljünk ketten az éjszakában, Egy újabb tiszta lélek gyászában. A gyermek újra felsír álmában, Nagy fájdalom gyenge kis hangjában. Vigyél haza ebből a lidércből, Vagy ölj meg engem szép szerelemből. Bukásomat neked köszönhetem, Édes szerelmed tovább ég bennem. Szomorú versek halál teljes film. Innen egyedül kell tovább mennem, Ennyit ma magamért meg kell tennem.
- Szomorú versek halál teljes film
- Szomorú versek halál 1000 arca
- Szomorú versek halál esetén
- Szomorú versek halál a níluson
Szomorú Versek Halál Teljes Film
Kiket szerettem elmentek, vagy elvette őket az élet, Nincs igazság a földön! Miért kellett elvennie téged?! Minden percben eszembe jutsz, nem tudok rád nem gondolni, Számomra megállt az idő, a föld nem fog többet forogni. Üresség van bennem, csak fájdalom s kínok hada, Nincs vigasz, nincs gyógyír, én már nem találok haza... Visszaforgatnám az időt, hogy itt legyél újra, Ne pedig életem egyik fejezete, sajgó múltja. Hiányzol! Leírhatatlan, amit érzek, Meghalok! Nem veszíthetlek el téged. NE SÍRJ! | KERESZTYÉN VERSEK. Hogy éljek nélküled? Miért nem lehetsz velem? Sírok, a bánat nem múlik, meghalok úgy érzem. Mintha kitépték volna szívem mindenestül, S csak puszta test vagyok, üresen, lelketlenül. Elmentél örökre, mert el kellett menned, Nem így tervezted, mégis meg kellett tenned. Nem vagyok biztos abban, hol vagy, Nem tudom mi van veled, Hiányod megöl, képtelen vagyok élni nélküled. Minden pillanat úgy fáj, Álmatlanok az éjszakák. Felébredek, és te vagy az első gondolatom, Felriadok, hisz nélküled folytatom holnapom.
Szomorú Versek Halál 1000 Arca
– Győzni akart. – Igen: győzni, érezni a győzelmemet, hogyha nem is vagyok olyan szép, mint Ilosvayné, de van férfi s vannak férfiak, akik mellettem nem is látják meg őt, vagy ha meglátják is, nem merik azt kimondani. – És nem sikerült, – mondta a férj kis kárörömmel. Az asszony kicsit hallgatott. – Sikerült... – mondta ajkbiggyesztve – mert nézze: mind a két férfi arcán láttam a habozást; láttam, hogy ez most azon töri a fejét, mit lesz célszerű mondani... Az egyik becsületesebb volt, minthogy előttem hazudni merészeljen, a másik ravaszabb volt, minthogy nekem hazudni próbáljon. Szomorú Versek Halál – Madeelousi. A férj nevetett, nagyon mulattatta az asszony okossága. – Igy bizony, barátom, – mondta az asszony s megcsípte az ura állát, mint a gyerekeét, szerelmes csúcsorítással nézve az arcába – tegyük föl, hogy a férfinak megtetszik egy másik nő: azt hiszi, hogy én elvesztem azt a férfit, ha az az enyém?... Az a kérdés, mije van a másiknak? szépsége? tegyük föl, hogy elvitathatatlan szépség?... jó!... de nekem azonkívül még van néhány fegyverem.
Szomorú Versek Halál Esetén
várjam? ne várjam? Lassan szétszéled a homályban Bitang jószágom, kedvem, vágyam. Nyomukban, mint fekete bundás, Begyűrt süvegű öreg kondás Hallgatva ballag a lemondás. (Új tavaszig vagy a halálig, Új-Tátrafüred) Babits verse azt mondja: "ne mondj le", Tóthé: "lemondtam". De csakugyan azt mondja-e? Tóth Árpád, a nagy lemondó, azokkal a gyönyörű legyintéseivel, a titkos vigasz-önvigasz mestere is. Szomorú versek halál a níluson. Sorai közt ott bujkál a paradoxon: "várjam? ne várjam? " – ami természetesen annyit jelent, hogy: "várom". A vers egésze – a halálos beteg költő tátrai verse – még világosabban rajzolja ki ezt a fájdalmas reményt. Két olyan versről van itt szó, amelyek szövege ellentmond bentebbi tartalmaiknak. Babitsé mögött ott a lemondás fenyegetése, Tóthé mögött a remény. A líra egyik döntő hatáseleme ez, az explicit jelentés és a rejtett jelentés ellentéte, amely nem is mindig ellentét, inkább más-ság, s amely a szimbolizmus óta, a modern költészet első hulláma óta egyre nagyobb helyet foglal magának a vers tényezői közt.
Szomorú Versek Halál A Níluson
Forever My Family Michele Meleen készítette Az életben és a halálban család volt. Jóban-rosszban, Boldogság és bánat. Bárhol is ment, Igyekszem látni, Örökké a családom. A szomorúság elhalad Nehéz lehet elhinni, ha a bánat torkában vagy, de a legrosszabb a szomorúságod. Adj magadnak annyi időt, amennyire szüksége van az érzelmeidhez, és csak tudd, hogy minden idő jobban elviselhető.
A magam részéről – különösen az első négy sorban – az alapvető ötös jambussal már-már ekvivalensnek érzem a belerejtett magyaros ritmust. A latin szavakat – a sor magyar felének hatására – így skandálom: Nunquam re- / 'vertar; s ehhez hozzáfűzve a másik részt így: 'mondta Dante / 'hajdan. Ami az a ritka és szép 5/6-os osztású 11-es, a XVI. század kedves ritmusa: Az feje- / delmek / / kegyetlenné lettek; s amit Arany is felhasznált: Rozgonyi / püspök / / palotája / nyitva. Ahol a magyaros ritmus egyáltalán nincs jelen, ahol csakis 5-ös jambus van, az furcsamód, az egyetlen latin-nélküli sor, a hetedik. E bimetrizáltságon túl az ismétlés rendkívüli hatású, rafinált fokozása jegyzi a verset. Szomorú versek halál 1000 arca. Négyszer mondja el a költő, fokozódó hangerővel a latin ráolvasást és akkor – nehogy megunjuk – egy nagyon merész mozdulattal kettévágja. Ami ismétlés is, nem is, vagyis variáció. Olyan váratlanul hathatott ez akkoriban, mint később a verssorok végén kettévágott szó merészsége. Majd következik a latin nélküli, az ismétlés nélküli sor, visszafogásként, szünetként, várakozásként, hogy aztán úgy robbanjon ki a teljes ismétlés az utolsó sorban, mint a trombitaszó.