Groteszk Szó Jelentése
Groteszk: Kazahban, szó jelentése, szinonimák, antonimák, példák | HTML Translate | Magyar kazah fordító | OpenTran
Groteszk Szó Jelentése A Wikiszótár.Hu Szótárban
A groteszk novella korai legnagyobb alakja Giovanni Boccaccio ( Dekameron). A 20. századi magyar groteszk novella és drámairodalom legnagyobb hazai alakja Örkény István (1912-1979). A romániai magyar írók közül Nagy Dániel Cirkusz c. regényében, Tamási Áron egyes novelláiban élt a groteszk elemeivel. század második felében többek közt Páskándi Géza, Mészöly Miklós fordult drámáiban az abszurd és groteszk kifejezési formákhoz. A költők is gyakran használták és használják a groteszk formákat egy-egy vers erejéig. Képzőművészetek, zene, tánc, fotó, film [ szerkesztés] A groteszk kezdettől fogva a művészetek valamennyi területén jelen van, korábban, mint ahogyan a groteszk fogalma megjelent a művészetfilozófiában, gondoljunk csak a bibliai jelenetek képi ábrázolására (Ádám és Éva kiűzetése a paradicsomból, az ördög, a bűnök ábrázolása, stb). Groteszk szó jelentése a WikiSzótár.hu szótárban. A magyar képzőművészetben például Gácsi Mihály festő-grafikus, Csíky László szobrász alkotásai sorolhatók a groteszk műfajába. A zenében például Kodály Zoltán Háry János c. operája tele van abszurd és groteszk jelenetekkel.
A struktúra lényege – mutat rá a német Wolfgang Kayser, a groteszkről szóló legátfogóbb monográfia (1957) szerzője – az otthoniasság látszata mögül hirtelen fölbukkanó elidegenedett világ, a világ széttöredezettsége, a lét szakadékaiból föltörni kész démoni erő, amelynek azért nem lehet harmonikus ábrázolása, mert akkor az emberi világrend teljes jogú tagjává tennők az apokalipszist. Mindezek miatt a groteszk humánus művészet, a tudáson alapuló tiltakozás korszerű művészi formája. A harmonikussal szemben, amelyre a világ központjában álló és attól elkülönülő, klasszikus-szimmetrikus testfelépítésű ember jellemző, a groteszk ábrázolásban eltűnik a határ ember és a világ között, a kettő elemei heterogén módon összekeveredhetnek. Az emberábrázolásra a testi és lelki vonások eltúlzása vagy torzítása a jellemző. Az ember életműködései – hangsúlyozza Mihail Bahtyin, a groteszk orosz kutatója Rabelais művészetéről szóló munkájában (1965) – elemi erejű kozmikus működések a groteszkben. Ugyanakkor a társadalmi lényként megjelenített ember is többnyire elemi erejű, irracionális késztetések kivitelezője, de a groteszk ábrázolásokban a hősök cselekvése fényt derít ezek természetére (akárcsak a groteszk egyik tárgyi ősforrásában, a népmesében).