Szerves Vegyületek Csoportosítása
Ilyenek például az alkáliföldfémek szendvicsvegyületei (pl. magnezocén), amelyek a Beilstein definíció szerint szerves vegyületnek kellene lenniük, mégis a rokonaikkal együtt, fémorganikus kémiával foglalkozó folyóiratokban publikálják őket a kutatók. A légyölő galóca tartalmaz egy amavadin [4] nevű vegyületet, amely származása miatt szerves biomolekula, a definíciók alapján mégis inkább szervetlen fémorganikus vegyületnek számít, mert vanádiumot tartalmaz. Ebből a két példából is látható, hogy célszerűségi, kényelmi szempontok is befolyásolják, hogy a kémikusok egy molekulát hova tartozónak tekintenek. Tulajdonságaik [ szerkesztés] Általában a szerves vegyületek szilárd halmazállapotban molekularácsot képeznek, melynek rácspontjaiban egymáshoz másodrendű kötésekkel kapcsolódó molekulák foglalnak helyet. Szerves Kémia I. E gyenge másodrendű kötések miatt a molekulakristályok gyakorta könnyen megolvadnak vagy elpárolognak, az olvadás- és forráspontjuk közötti különbség kicsi. Viszonylag puhák és könnyen összenyomhatók, hő hatására jelentős mértékben kiterjednek.
Szerves Kémia I
Az etil-alkohol és az ecetsav egymással - víz kilépése közben - reakcióba lép. A reakcióban képződő vegyület az etil-acetát. Az etil-acetát szobahőmérsékleten, légköri nyomáson színtelen, erősen párolgó, jellegzetes, édeskés, bódító szagú, vízben rosszul oldódó folyadék. Az észterek csoportjába tartozik. A karbonsav-észterek karbonsavból és valamilyen alkoholból származtathatók (és elő is állíthatók így) vízkilépéssel. Nevüket az alkoholból származó szénhidrogéncsoport és a savmaradék nevéből képezzük. Az észtercsoport dipólusos jellegű, viszont hidrogénkötésben csak mint protonakceptor vehet részt, hiszen oxigénatomjaihoz nem kapcsolódik hidrogén. Ráadásul mindkét oldalról apoláris szénhidrogéncsoport veszi körül. Ez okozza az etil-acetát moláris tömegéhez képest alacsony forráspontját, illékonyságát. A karbonsavészterek molekulái közti gyenge dipólus-dipólus kölcsönhatás miatt olvadás- és forráspontjuk viszonylag alacsony. A közel azonos moláris tömegű, oxigéntartalmú szerves vegyületek közül csak az étereké alacsonyabb, mint az észtereké.
A szalonna, a töpörtyű, a húsok, a vaj és a sajtok állati eredetű zsírokat tartalmaznak. Növényi eredetű zsírok (olajok) vannak például a dió, a mogyoró, a tök és a napraforgó magjában. Ez utóbbi sajtolásával állítják elő a legtöbb étolajat. A sok zsírt tartalmazó élelmiszerek fogyasztása nem egészséges: egyrészt elhízáshoz vezetnek, másrészt – ha az állati zsírokban levő koleszterin nevű anyag nagy mennyiségben kerül a szervezetbe – érelmeszesedést okozhat. A fehérjék a szervezetünket felépítő alapvető vegyületek. A fehérjék mint enzimek szabályozzák az anyagcsere-folyamatokat, szükségesek a növekedéshez, a fejlődéshez. Sok fehérjét tartalmazó táplálék például a tojás, a tej és a tejtermékek, a húsfélék, a borsó és a bab. Szükség esetén a szervezet a fehérjéket képes átalakítani és energianyerésre felhasználni. Az ételekben levő fehérjék a tápcsatornában megemésztődve építőköveikre, aminosavakra bomlanak, és ezekből építi föl a szervezet a saját fehérjéit. Sejtjeink az aminosavak egy részét nem tudják előállítani, ezeket a táplálékkal készen kell fölvennünk.