Idősek Napja Vers - A Madár Fiaihoz
Szép... "Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás. Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke. Kétkedés és hit magadban. A hited őbenne. Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre. Könnyek a zuhany alatt. Pieris • Vers, Sajgó lélek, Idősek napja • Költészet, irodalom. Végtelen fáradtság. Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia. Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében. A mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben.... Dsida Jenő: Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás. Hat óra késéstjeleztek és a fullatag sötétbenhat órát üldögéltem a kocsárdiváróteremben, nagycsütörtökö törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssals finom ideggel érzi messzirőlnyomán lopódzó ellensé ablakon túl mozdonyok zörögtek, a sűrű füst, mint roppant denevérszárny, legyintett arcul. Tompa... Posts navigation
- Idősek napja vers 1
- Madár fiaihoz
- Tompa mihály a madár fiaihoz elemzés
- A madár fiaihoz vers elemzés
- A madár fiaihoz elemzés
- A madár fiaihoz vers
Idősek Napja Vers 1
Egyénileg és csoportosan is használható ez a zenei és irodalmi barangolás. Jó felidézni az ősszel kapcsolatos költeményeket, a zene ereje pedig fokozza az érzelmeket. Ha ősz, akkor azt hiszem mindenkinek Petőfi Sándor Itt van az ősz, itt van újra című verse jut először eszébe. Suli-hasznos - Idősek napjára - Versek. Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra Itt van... A bejegyzés a magyar költészet napja alkalmából született. Nagy hatással volt rám az az elképzelés, hogy Angliában egy hölgy gyógyszerek helyett költészettel gyógyít a verspatikájában. "A versgyógyszertár megálmodója maga tevékenykedik "patikusként" az általa létrehozott kis üzletben, és úgy véli, hogy a felírt versek valóban segítenek a pácienseknek a stressz és a fáradtság leküzdésében, de a... Almási Mihályné: Adventi csendben Adventi csend hang, csak lélek-beszéventi csendbenLehullok, Uram eléventi csendbenCsak hitem kis mécse ég, Adventi csend van, Körülöttem mély a sötét. Adventi csend van…Készül-e, mondd, a szíved? Adventi csendbenGyümölcsöt hoz-e hited?
A MADÁR, FIAIHOZ. – Tompa Mihály Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad: S ti hallgattok? elkészültök innen? Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek… Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek! Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirúl. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesitvén: Fiaim, csak énekeljetek! A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek? Itt hagynátok, idegent cserélve…?
Madár Fiaihoz
Tompa Mihály: A madár, fiaihoz (Corvin Kiadó, 2002) - Válogatott versek és levelek Kiadó: Corvin Kiadó Kiadás helye: Déva Kiadás éve: 2002 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 159 oldal Sorozatcím: Corvin Klasszikusok Kötetszám: 21 Nyelv: Magyar Méret: 14 cm x 10 cm ISBN: 973-8192-86-2 Megjegyzés: A szerző portréjával illusztrálva. Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
Tompa Mihály A Madár Fiaihoz Elemzés
Hirdetés Jöjjön Tompa Mihály: A madár, fiaihoz. Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig űltök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanítottalak?! Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő A víg ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad; S ti hallgattok? elkészűltök innen? Itthagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek'… Puszta bár, az otthonos vidéknek, Hozzatok dalt emlékűl, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirul; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld újra felvirul. Dalotokra könnyebben derűl fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesítvén: A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek? Itthagynátok, idegent cserélve… – Fiaim, csak énekeljetek! Köszönjük, hogy elolvastad Tompa Mihály versét.
A Madár Fiaihoz Vers Elemzés
Boglarka Szigeti 2020-03-15 - 09:01 Közvetlen hivatkozás Hozzászólás Címke: Help Hungary ( 13), Magyarország ( 4), Ne bántsd a magyart! ( 7), Tompa Mihály A madár, fiaihoz / The birds to his sons ⇓ Megosztás ⇓ A madár, fiaihoz. Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek!. Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad: S ti hallgattok? elkészültök innen? Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek… Puszta bár, az otthonos vidéknek, Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirúl. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesitvén: A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok!
A Madár Fiaihoz Elemzés
A Madár Fiaihoz Vers
Itt hagynátok, idegent cserélve...? - Fiaim, csak énekeljetek!
Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanítottalak?! Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő A víg ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő... Fiaim, csak énekeljetek! Zivatar volt;─ feldúlt berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad; S ti hallgattok? elkészültök innen, Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben másképp szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek.... Puszta bár, az otthonos vidéknek, Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld újra felvirul. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek! A jelennek búját édesítvén: A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyű szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Úgy tennétek, mint az emberek: Itt hagynátok, idegent cserélve...? Fiaim, csak énekeljetek!