Reménytelenül József Attica.Fr

Friday, 12 July 2024

Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse József Attila VERSEK 1933 REMÉNYTELENÜL Teljes szövegű keresés Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. Vas-színű égboltban... Vas-színű égboltban forog a lakkos, hűvös dinamó. Óh, zajtalan csillagzatok! Szikrát vet fogam közt a szó - - Bennem a mult hull, mint a kő az űrön által hangtalan. Elleng a néma, kék idő. Kard éle csillan: a hajam - - Bajszom mint telt hernyó terül elillant ízű számra szét. Fáj a szívem, a szó kihül. Dehát kinek is szólanék - -

  1. József Attila: Reménytelenül - Reviczky Gábor (Vers mindenkinek) - YouTube
  2. József Attila reménytelenül cimű versét általános iskolában meg kellett tanulni?
  3. Babel Web Anthology :: József Attila: Reménytelenül

József Attila: Reménytelenül - Reviczky Gábor (Vers Mindenkinek) - Youtube

Hirdetés Jöjjön József Attila: Reménytelenül verse. Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. Vas-színű égboltban… Vas-színű égboltban forog a lakkos, hűvös dinamó. Óh, zajtalan csillagzatok! Szikrát vet fogam közt a szó – – Bennem a mult hull, mint a kő az űrön által hangtalan. Elleng a néma, kék idő. Kard éle csillan: a hajam – – Bajszom mint telt hernyó terül elillant ízű számra szét. Fáj a szívem, a szó kihül. Dehát kinek is szólanék – – Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed a Reménytelenül írásról? Írd meg kommentbe! József Attila: Reménytelenül – verselemzés Az elidegenülés motívuma a leghangsúlyosabb képpel a Reménytelenülcímű versLassan, tűnődvealcímű első részében (1933) jelent meg.

A Reménytelenül két költeményt tartalmaz egy cím alatt. A második rész keletkezett korábban, ez a Vas-színű égbolton 1927-ben született, míg az első rész, a Lassan, tűnődve 1933-ban íródott. A két hasonló terjedelmű és versformájú költeményt József Attila egybeszerkesztette, és két részből álló, egységes, zárt egészet alkotó műként szerepeltette Medvetánc című kötetében, amely 1934-ben jelent meg. József Attila nehéz időszakot élt meg a két világháború között. Amikor a fasizmus hatalomra jutott Németországban, a költő sorsa egyéni élethelyzetét és a történelmi helyzetet tekintve is rosszra fordult. Úgy érezte, veszélybe került az emberiség útja, s benne az ő saját útja is. Személyes életében is válsághelyzetbe került, s a kettős vészhelyzet megnövelte érzékenységét és megszülte a gondolati tisztázás igényét. Ebben az időben került kapcsolatba a szocialista eszmékkel és az illegális kommunista párttal, ahol nem fogadták be, bizalmatlanok voltak vele, mert nem tartották eléggé osztályharcos költőnek (pedig írt agitatív verseket), sőt megvádolták, hogy a fasizmusban keres kiutat.

József Attila Reménytelenül Cimű Versét Általános Iskolában Meg Kellett Tanulni?

József Attila: Nagyon fáj Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is - ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is. Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor! És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától. Nincsen helyem így, élők közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva; mint a gyerek kezében a csörgő csereg, ha magára hagyottan rázza. Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom. A kultura ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben - de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem?

A 20. századi társadalmi-emberi valóság olyannyira összetett, oly hangsúlyosan van benne egyszerre jelen a teljes tagadás és az igenlés, az ember elaljasodása és hőssé válása, reménye és reménytelensége, hogy a teljességre törekvő lírai világképeknek az egésszel kell szembenézniük. Eközben elkerülhetetlenül hol az egyik, hol a másik oldal válik hangsúlyosabbá, s gyakorta nemcsak az életművön, annak egy-egy szakaszán, hanem egyetlen művön belül is. József Attila szintézisteremtő költő. A "semmi ágán" is a "mindenséggel" mérte magát. Mindvégig, élete utolsó esztendeiben is a megoldást kereste mind a történelmi ember, mind az egyén számára. Kései verseiben két fő vonulatot követhetünk. Olykor élesen szétválnak, máskor szorosan összefonódnak ezek. Egy-egy mű sohasem adhatja a teljes költőt, bármennyire sokszólamú is az a vers. Célszerű úgy ismerkedni e kései szakasz alkotásaival, hogy először figyelmesen elolvasunk sok költeményt, s azután mélyedünk el egy-egy műben. Csak úgy érthetjük meg viszonylag teljesen e műveket, ha nemcsak egyszer tesszük meg a hegy lábától a csúcsig vezető szerpentinutat, hanem többször, oda-vissza haladva.

Babel Web Anthology :: József Attila: Reménytelenül

A weboldal viselkedésalapú reklám cookie-kat használ, az adatkezelésre az Adatkezelési tájékoztatóban leírtaknak megfelelően kerül sor. A MINDET ELFOGADOM gomb megnyomásával a szükséges és a marketing cookiekat is elfogadja. A Beállítások módosításával módosíthatja a cookie beállításokat. A beállításokat a későbbiekben is bármikor módosíthatja a bal alsó sarokban található fogaskerékre kattintva.

Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. Vas-színű égboltban... Vas-színű égboltban forog a lakkos, hűvös dinamó. Óh, zajtalan csillagzatok! Szikrát vet fogam közt a szó. Bennem a mult hull, mint a kő az űrön által hangtalan. Elleng a néma, kék idő. Kard éle csillan: a hajam. Bajszom mint telt hernyó terül elillant ízű számra szét. Fáj a szívem, a szó kihül. Dehát kinek is szólanék. 1933. március

Bécsi Út Autókereskedés