Szent István Aláírása
További információk [ szerkesztés] Szemes József: A Szent László Társulat története. 1861-1941; Egyházmegyei Ny., Veszprém, 1942 Szarvas Béla: A Szent László Társulat 90 éve és a szórványban élő magyarok pasztorációja. - Magyar Egyháztörténeti vázlatok 1994. 3-4. szám. 179–194 Krizsán László: A Szent László Társulat működése. Vigilia LX. évf. 11. sz. 1995. november, 825-830. Borovi József: A szórványban élő magyar katolikusok lelkigondozásának története. Szent István Társulat, Budapest, 2000. Franko.index ::: Szent István, a legenda újraéled - mátrixnyomtató változat. ISBN 9633611369 Farkas Annamária: A Szent László Társulat története. In: Arrabona – Múzeumi közlemények, 2008, 46/1 sz. 459-477 Seres Attila: Sebestyén Antal hadikfalvi plébános levelei a Szent László Társulat és a Külügyminisztérium levéltárában. In: Lymbus, 2009. 2009 273. old.
Franko.Index ::: Szent István, A Legenda Újraéled - Mátrixnyomtató Változat
Szpisják Pál szobrászművész alkotását, a Szent István szobrot avatták fel 2001. június 24-én Boldogon, az ugyanezen a napon felavatásra került Millenniumi Kegyeleti Emlékparkban. [1] Az emlékpark középpontjában helyezték el Szent István szobrát egy magas talapzaton, egyik kezében kard és a királyi jogar, a másikban az országalma, mellén királyi aláírása. Királyi palástja aprólékosan, szépen megmunkált mintázatú. A közel két méter magas szobor a park közepén kialakított dombon került elhelyezésre. A szobor talapzatán két bevésett alkotói szignó látható. A főoldalon "Szpisják", a hátsó oldalon "Szpisják Pál 2001" felirattal. A beton talapzaton, egy fekete kőtáblán bevésett feliratot találunk: "Állíttatta Boldog község önkormányzata. " Források: [1] avatás: heves Megyei Hírlap 2001. 06. 25., 4. oldal:
1880 után azon munkálkodott, hogy a kivándorlás után a távozók magyar nemzeti és katolikus tudatát életben tartsa. A társulat tagjai a 19. század végén egy évre 72 korona tagsági díjat fizettek. [2] Amikor 1916 augusztusában az erdélyi románok betörtek, az iskolákat bezárták, javaikat elkobozták, tanítóikat kiutasították illetve internálták, 1919-ben ugyanez megismétlődött a Romániához csatolt Bukovinában és Erdélyben. 1933-ban Shvoy Lajos székesfehérvári megyés püspök, a társulat elnöke az újjáéledés programját hirdette meg. 1938-tól a társulat tevékenységi köre a következőre terjedt ki: a Magyarországon kívüli katolikus magyarok gondozása, vallási életük és anyanyelvük megtartásának istápolása papok küldésével, folyóiratokkal, valamint vallási és szociális intézmények szervezése által. A II. világháborút követő években a társulat működése fokozatosan ellehetetlenült. Az 1950. december 12-én megtartott évi közgyűlése kimondotta az önfeloszlatást. − A társulat 1995. január 21-jétől újjáalakult.