Ab Negatív Vércsoport
A másik rendszerezés az emberek többségében meglévő ún. D-antigénhez kapcsolódik. Fazakas László; Kiss István: Vércsoport-gyakoriság és betegségelőfordulás Hypertonia és Nephrologia. - 2006. 10. évf. 1. sz., p. 21-27. Ab negative vercsoport. A szerzők az ABO- és az Rh-vércsoportrendszer előfordulási gyakoriságát elemzik a hazai és nemzetközi szakirodalom adatainak áttekintésével. A Tauszik munkacsoport vizsgálatsorozatának adataiból országos átlagot számolva hazánk vércsoport megoszlása: 0: 31%, A: 41%, B: 18%, AB: 9%, illetve Rh-pozitív: 83%, Rh-negatív: 17%. Ez egybevág egyéb újabb hazai forrásokkal. A nemzetközi adatok igen heterogén képet mutatnak, azok az adatok látszanak relevánsnak, amelyek nem csupán földrajzi egységekre, hanem etnikai csoportokra is kiterjednek. A szerzők a Föld jelenlegi "vércsoport-térképének" magyarázatára populációgenetikai és epidemiológiai elméleteket ismertetnek. Kitérnek a vércsoportok és egyes betegségek összefüggéseire is. A vércsoport megoszlás mai ismereteink szerint egyes betegségek előfordulási rizikójára és/vagy gyakoriságára is enged következtetni.
Ab Rh Negatív Vércsoport Jellemzői
Viszont az RH negatív emberek RH-ellenes antitestet termelnek, mihelyt találkoznak RH pozitív vérrel. Vagyis, ha valaki soha nem találkozott RH pozitív vérrel és RH negatív, akkor az első ilyen vérrel történő találkozáskor még transzfúziós reakció nem lép fel, de szervezete elkezd RH ellenes antitestet termelni, és a legközelebbi találkozáskor már kicsapja a betolakodó RH pozitív vért. Ab Rh Negatív Vércsoport Jellemzői. Ez a helyzet alakul ki akkor is, amikor RH negatív anyának RH pozitív magzata születik. Az első esetben baj még nem történik, de a második terhességnél az ellenanyag átjut a placentán (méhlepényen) keresztül a magzat RH pozitív véréhez, és kicsapja azt. Ez azonban megelőzhető azzal, hogy minden terhesnél előzetes vércsoport vizsgálatot végzünk. Ha RH negatív az anya, akkor a szülés után közvetlenül anti-D savót kell az anyának kapnia. Ez az ellenanyag mennyiség elegendő ahhoz, hogy az anyai vérpályába jutott RH pozitív vörösvérsejteket elpusztítsa, és az anyai szervezetet becsapva, abban ellenanyag termelés ne induljon meg.
Az A, B, O vércsoportok felismerése és a vércsoport-meghatározás szakszerű kivitelezése ellenére a század első felében előfordultak súlyos transzfúziós szövődmények. Feltűnt, hogy ezek a komplikációk nagyon gyakran jelentkeznek olyan nőknél, akiknek olyan gyermekük született, akiknél a vörösvérsejtek szétesését tapasztalták. Ezt felismerve, a döntő kísérleteket ismét Landsteiner és munkatársa Wiener végezték 1940-ben. A Rhesus macacus nevű majom vérét adták be nyúlnak és tengerimalacnak. A nyúl és tengerimalac széruma a beavatkozást követően olyan antitestet tartalmaztak, amik a majom vérét kicsapták. A meglepő felfedezés az volt, hogy a tengerimalac, illetve nyúl véréből előállított antitest szérum nemcsak a majom, hanem az emberek 85%-ának vörösvérsejtjeit is kicsapták, agglutinálták. Ezeket az embereket RH pozitívnak nevezték el, míg azokat, akiknél reakció nem lépett fel, RH negatívnak. Ez után az izgalmas felfedezés után még azt is megállapították, hogy sem az RH pozitív, sem pedig az RH negatív emberi szérum nem tartalmaz semmilyen RH ellenes antitestet.