Édesanyám Emlekere Születésnapjára
Aztán eljött a végzetes nap. 1984. május 30-án Deme Gábor meghalt. Kisgyerekként a II. világháborúban ott volt a felrobbantott Margit-hídon. Azt megúszta élve. Édasanyánk emlékére 62 születésnapjára gyermekeitől. - YouTube. Most viszont nem volt esélye a betegséggel szemben. A felesége, Csomós Mari, évtizedekkel később is elérzékenyülve beszélt róla, s azt mondta: "Nagyon korán meghalt a férjem, Deme Gábor tévés dramaturg. Nemigen járkálok el otthonról, de a barátaimat megnézem a színpadon, három fiútestvérem van, népes a család, az öcsém a közelben lakik, és két lányunokája van, Vera és Mira, ők az én családom…" Csomós Mari hűséges maradt a férjéhez. Annak halála után is. Nyugodj békében, Deme Gábor!
Édasanyánk Emlékére 62 Születésnapjára Gyermekeitől. - Youtube
Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika/Fortepan/Szalay Zoltán Lehet-e egy férfit szeretni az életben? Egyetlen egyet. Létezik-e ilyen szenvedély, kapocs, és összetartó erő? Vagy csak a hollywoodi filmekben, esetleg a régi klasszikus, kosztümös darabokban találkozik efféle történettel az ember? Csomós Mari mesélhetne erről. A Kossuth-díjas művésznő, a Nemzet Színésze, 1984-ben veszítette el a férjét, közel 40 éve. Soha nem keresett helyette mást. Soha, egyetlen pillanatra sem. Csomi, ahogy a kollégái és a barátok szólítják, az immár 78 esztendős legendás színésznőt, néhány éve mondta: "Néha azért olyan depressziósnak érzem magam, hogy a fal adja a másikat. Azért, mert megy az idő, és néha fájnak a tagjaim, de a Lear királyban mégis bemászom az asztal alá. Muszáj előrenézni, máshogy nem is lehet élni. Mindig is ilyen voltam, mint a nagymamám, aki nagyon jókedvű öregasszony volt. Édesanyám, mivel négy gyereket kellett nevelnie, nem volt mindig annyira jó kedélyű, de azért mindent megtett értünk…" Csomós Mari egy 1974-es felvételen.
Aranyosi Ervin: Köszönet anyámnak Category: Barátság, család Tags: angyal, Aranyosi Ervin, boldog, édesanyám, gyermek, hit, kincs, Köszönet anyámnak, mosoly, szeretet, szív, születtem, vers, volág Mikor leszülettem erre a bolygóra, édesanyám álmát váltottam valóra, elhoztam a csodát, élővé lett álmot és kaptam cserébe egy egész világot. Akkor még nem tudtam, hogy mi végből lettem, egy igazi angyal őrködött felettem. Táplált, szeretgetett, tanítgatott élni, hogyan kell egy szívhez szeretettel érni. Őriztem mosolyát, vissza is tükröztem, erős kötelék lett ő közte és köztem. Amikor én sírtam, ő hajolt fölébem, s megnyugvásra leltem drága, jó ölében. A mindene voltam, a legdrágább kincse, s célja, hogy a kincsét mosolyra derítse. Hát én mosolyogtam, beragyogtam napját, vágytam ölelését, angyali alakját. Ő tudta magától mire van szükségem, s igyekezett adni mindent, bármit kértem. Hálám, mosolyom volt, kedves gügyögésem, ahogyan szívébe szeretetem véstem. Kaptam másik csodát, amit kaphat gyermek, megtanítva nekem ezt a csodás nyelvet, amitől igazán gazdagabbá váltam, benne érzésekre, tudásra találtam.