Demjén Elment A Vándor
– írta az énekes a Facebookon. A bejegyzést viszont időközben törölte.
Demjén Elment A Vándor Sándor
Július volt, éreztem én, július volt szeptember végén. Arcomra hull az őszi eső, csendesen hull, csak permetező. Néma az út, csillog a fény, senkise jár, csak egyedül én. Egyre csak hull, mint halk zokogás, homlokomon így múlik a láz. Épp olyan hűs, mint puha kéz, simogató, s csak téged idéz. Messzire száll most a gondolatom, rólad álmodozom, ajkam csókodra vár. Úgy vár, mint ahogy soha még, szívem újra tiéd, újra itt van a nyár. De arcomra hull az őszi eső. Hol van a múlt, a boldog idő? Zeneszöveg.hu. Kérdezem én, s nincs felelő, egyre csak hull az őszi eső. Még jön egy új, boldog idő, könnyeimet, mosd le őszi eső! Őszi eső. Máté Péter: Hull az elsárgult levél Fúj a szél és én csak ballagok, Körülöttem néma csillagok, Meg sem kérdi tőlem senki sem: Merre mentél kedvesem? Esik eső és én ballagok, Néhány elmúlt percre gondolok, Kérdezem a tűnő felleget: Otthonod most hol lehet? Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem, Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen. Nem szégyellem, s mellettem Hull az elsárgult levél, Sír a fáradt őszi szél, Mondd, hogy nem múlt minden el, Mondd, hogy néha könnyezel.
Demjén Elment A Vándor Éji Dala
Demjén Ferenc minden dala örökzöld: nincsenek "futottak még" slágerei. Ennek egyik titka az előadó személyiségén túl zene és szöveg harmóniája. A Jöjj vissza, vándor egy közelebbről nem jellemzett, meg nem nevezett személyhez szól, aki a vándormadarak szokása szerint eltávozott, elvitte magával a nyarat, most az örök nyár birodalmában tartózkodik, de a madarakkal együtt várja, hogy visszatérhessen. Dalszöveg - Ősz.... A vándor föltételezhetően a nyár mint évszak megszemélyesítése, kinek társai a fecskék és a darvak, a vándormadarak. A szövegben mind a négy évszak megjelenik: a jelen az ősz, a múlt az eltávozott nyár, következik a tél, és az új remények, "ha a tavasz közelít". A négy évszak tipikus érzelmi jellemzése közhelyszerűnek is lenne mondható, ha nem lenne a szöveg középpontjában a pontosan körül nem írt vándor, aki ezek szerint mindezt cselekedteti ("elvitte zsákjában a nyár minden ízét"), sőt a szövegíró megemeli azzal, hogy megjelenik az örök állandóság, paradicsomi képe: "hol nem tudják, mi a hó / a nyár forró és mozdulatlan".
Demjén Ferenc: Jöjj vissza vándor.