André Kertész Képei
A törlesztési folyamat 1984-ben kezdődött. 1984. március 10-én a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendégeként Magyarországra jött a fotográfus. Két nappal később ellátogatott Szigetbecsére. Ekkor írta az alábbi sorokat: "Itt vagyok a gyermekkori emlékeim legdrágább helyén és fájó szívvel gondolok arra a gyönyörű emlékekre, mik ide kötnek. André Kertész Sziget-Becse 1984. márc. 13. " A falu akkori elöljárói kiállítást nyitottak meg a képeiből, körbevitték őt a falun, s felajánlották, hogy létesítenek egy Kertész emlékházat, melyben egy berendezett vendégszoba mindig a fotós rendelkezésére áll, ahányszor csak Magyarországra jön. Szembe kell nézni a ténnyel: ez a kis, Ráckeve melletti falu volt Kertész köldökzsinórjának az a pontja, ami Magyarországhoz kötötte, élete utolsó pillanatáig. Linkek:
Andre Kertesz Kepek Md
Andre Kertesz Kepek Jr
A fényképekről a felmérő munka elvégzése után tudunk majd részletesebb tájékoztatást adni. Kertész Andor 1894-ben született Budapesten, 31 évesen költözött Párizsba. Első kiállítása a francia fővárosban, a Galerie Au Sacre du Printemps-ben nyílt 1927-ben. Fényképeit és riportjait a kor ismert nemzetközi folyóiratai közölték. 1936-ban New Yorkban kezdett dolgozni, évekig nem tért vissza Európába. 1944-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. 1963-ban a Francia Nemzeti Könyvtárban és a Velencei Biennálén állított ki, 1964-ben nyílt önálló kiállítása a Museum of Modern Art-ban. Ettől fogva vált a neve szélesebb körben is ismertté, ő pedig a nyolcvanas évekre már a fotótörténet klasszikusává. Magyarországi emlékek. André Kertész kollázsa itthoni felvételeiből. André Kertész felvétele © Estate of André Kertész, Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye Kertész még életében a francia államnak ajándékozta mintegy százezernyi negatívját, diáit és feljegyzéseit, leveleit. 1985 őszén New Yorkban bekövetkezett halála után nem sokkal meg is érkeztek Franciaországba hagyatékának darabjai, melyeket ma a Médiathèque de l'Architecture et du Patrimoine (MAP) őriz.
Andre Kertesz Kepek Youtube
André Kertész: Meudon, 1928 © Courtesy of the Estate of André Kertész and the Jeu de Paume/French Ministry for Culture and Communication/ Ahhoz azonban, hogy a fényképen látható kompozíció létrejöjjön, a fotográfusnak több alkalommal vissza kellett mennie a helyszínre. Kertész a képeinek komponálásakor türelmes volt és csak akkor exponált, amikor úgy érezte, hogy az elrendezés készen van. "Csak járkálok körbe, különböző szögekből megfigyelem a témát, amíg a kép elemei oly módon rendeződnek el, hogy tetszik" – mondta. Bár ezzel a képpel kapcsolatban is felmerült a gyanú, hogy az előtérben sétáló alak nem véletlenül járt arra – a feltételezés szerint ő Willi Baumeister festő, Kertész barátja lehet –, ez azonban, még ha igaz is, nem változtat a tényen, hogy a fotográfus meglátta a lehetőséget egy különleges, szürreális hangulatú kép megalkotására, és a megfelelő kompozíciót létrehozva, a megfelelő pillanatban fotózott. Kertésztől különben nem állt távol, hogy modellt használjon a képeihez, igaz, ez főleg a magyarországi képeire igaz, ahol elsősorban Jenő öccsét kérte meg arra, hogy különböző helyzetekben pózoljon neki.
Andre Kertesz Kepek &
Ő egyszerűsített, egyszerűsített, egyszerűsített. A stúdió, a szimmetriájával, diktálta a kompozíciót. Van egy vázája egy virággal, de az mesterséges volt. Ő színezte ki, hogy passzoljon a stúdióhoz". André Kertész: Chez Mondrian, 1926 © Estate of André Kertész/ Kertész több fotót is csinált a festőről, illetve stúdiójáról. A szemüvegekről és a pipáról készült kép esetében is az egyszerűsítés elvét követte, Mondrian absztrakcióinak – és talán Tihanyi képeinek – tudatában Kertész csak az asztalt fotózta le. A kép tetejének levágása és a sarkok szándékos elsötétítése által csak a művész koncentrációjának és fegyelmének emblémái maradtak láthatóak. Az elrendezés szigorúsága, a geometrikus elemek harmóniája, az emberi karakter és a személyes attribútumok az európai modernizmus egyik ikonikus darabjává tették ezt a fotót. André Kertész: Mondrian szemüvegei és pipája, 1926 © Estate of André Kertész/ Andrzej Stasiuk Andrzej Stasiuk (1960), az egyik legismertebb kortárs lengyel író itthon is népszerű, Útban Babadagba című könyvében (eredeti megjelenés: 2004, magyarul: 2006) közép-kelet-európai utazásairól ír.
Elhatároztam, hogy majd később, ha lesz pénzem, veszek kamerát, és azt csinálom, amit akarok. Ösztönösen elkezdtem komponálni, megtanultam a pillanatot észrevenni" – mesélte. Ezután már tudatosan készült arra, hogy fotográfus legyen, és megélje a kép létrehozásnak élményét. Szigetbecse és a környéke minden más magyar településnél fontosabbá vált számára az idők során. "Becse sem a rokonok miatt lett fontos és meghatározó, hanem mert olyan közel kerülhettem a természethez és azokhoz, akik közt ez történt velem. Később akár Tiszaszalkán, akár Esztergomban vagy Harasztiban, akár Franciaországban vagy New Yorkban fényképeztem tájat vagy embert, a becsei táj és a becsei emberek születtek újjá minden képen. " Utoljára a halálát megelőző évben, 1984-ben járt itt, amikor Budapesti Tavasz díszvendégeként Magyarországra utazott. Majd visszatérve New York-ba, halála előtt néhány hónappal, százhúsz fotót adományozott a településnek. Nemcsak Szigetbecséhez köthető képeket, hanem az életmű ismert darabjait is, egyedülálló áttekintést nyújtva munkáiból.