Description
Magyar: A Nemzeti dal kézirata
Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak. Talpra magyar hi a hazan. Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete. Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot! Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket. Nem leszünk!
- Talpra magyar hi a hazan
- Talpra magyar hi a haga clic
- Talpra magyar hi a haza
Talpra Magyar Hi A Hazan
Thorma "Talpra
magyar! " című alkotása valóban nagy méretekkel bír, hiszen 6 méter
széles és 3 méter magas. Thorma János: Talpra magyar! "Itt, az Isten szabad ege alatt, a metsző friss tavaszi széltől verve, a
múzeum fölséges oszlopsora előtt esküdött meg a magyar legelőször
ünnepélyesen, hogy lerázza magáról a szolgaság százados bilincseit. A ki
megeskette, az Petőfi Sándor volt; a mivel megeskette, az a Talpra
magyar volt. Talpra magyar, hí a haza! Itt az.. | Gábor Gunda | VK. A sápadt, sovány ifjú, kinek csak mély tűzű, nagy barna
szemei sejtették, hogy Isten lakozik benne, előlépett, s messze halló,
éles, lázas, parancsoló hangon kiáltotta a tömegbe: Esküszünk, hogy
rabok tovább nem leszünk. És a nép utána mennydörögte, újra meg újra
kívánta hallani az esküt, míg meg nem ittasul tőle, s lelkének minden
porczikája el nem telt vele... S a szózat megindult és hömpölygött végig
a rónán és völgyeken és fölrázta a magyart... A Gondviselés küldötte
halovány ifjú pedig haladt tovább, s szította a tusázó hősök bátorságát,
majd maga is közéjük állt... és eltünt... hova lett?...
Talpra Magyar Hi A Haga Clic
A tárca három részből áll, a két szélső részét gyöngyhímzés díszíti: az egyik oldalon nemzeti színű lobogó látható zöld levelekkel és a "Talpra Magyar Versért" felirattal, a másikon pedig egy virágokat tartó puttó a készítés dátumával és a megajándékozott nevével: "Pest, 1848. Petőfi Sándornak. " A Nemzeti Múzeum kertje régen nem volt rendezett, ehelyett sárgöröngyös volt, és elhanyagolt Nastasic / Getty Images Hungary
A szöveg változásai
A Pesti Napló 1906-os száma szerint a szövegen Petőfi több alkalommal is változtatott. Március 14-én este a Pilvaxban már ott volt a zsebében a vers, amit a költő eleinte vonakodott megmutatni a többieknek. Talpra magyar! Hí' a haza! Itt az idő, most, vagy soha! Rabok legyünk, vagy.... Szikra Ferenc jurátus azonban rápillantott a kihajtott papírra, s el tudta csípni az első szavakat: Rajta magyar! A joggyakornok erre rögtön élt egy jobb javaslattal, mondván, előbb talpra kell állítani a magyart, s csak utána lehet tovább biztatni. Petőfi állítólag nem kérte ki magának a javítást, inkább megfogadta a tanácsot. Ám itt még nem ért véget a munkája, az első sor eredetileg így nézett ki: "Talpra magyar, most vagy soha!
Talpra Magyar Hi A Haza
Antisystem
2002. 02. 12
0 0
18
1, Ezért én nem fogok moderációt kérni, meg ha moderátor lennék, sem foglalkoznék Veled. Csak javasolni bátorkodtam, hogy csinálj másik nicket...
2, Nem is tudtam, hogy topicot nyitottál a szociálisan érzékeny, és emellett hazaszerető emberekrő linket, ha kérhetném:-)
ÜdV
Előzmény: trier (16)
trier
16
Másképp nem megy, csak a moderálás. De nem jellemezlek, mert elég ha magadba nézel és tudni fogod mit gondolok rólad. Egy másik tokikomban olvashatsz magadról. Talpra magyar hi a hazard. Előzmény: Antisystem (13)
13
Mellesleg az álmoskönyvek szerint a DOGMA alapító-rendezőjének a nevét nickként használni rövid Index-es pályafutást szok jelezni. Előzmény: trier (-)
Liquid_FX
11
A lentebb említett urak valószínüleg sereget gyűjtenének, lecsapatnák a sok tudálékos országgyűlésező pór fejét, majd megtennék Hunyadi Matyikát (ük-ük-ük-ük-ük-unoka! ) királynak. Ő lerohanná Romániát, Horvátországot, Szlovákiát visszavenné Bécset, és durván megfenyegetné a törököket. Tényleg olvasd el az Új Zrinyiászt, az ilyen kérdésfelvetésnek manapság nincs sok teteje.
Ki tudja? Talán
felment ahhoz, a ki e földre küldte, az Istenhez, megmondani, hogy a
magyar drága vérével pecsételte meg esküjét, ne hagyja elbukni... És nem
hagyta! " (Jókai M., Bródy S., Rákosi V. : Ezernyolczszáznegyvennyolcz; Bp. Révai Testv. Irodalmi Rt. 1898. 37. o. ) Nemzeti dal, első nyomat