Szent Gellért Legendája | Médiaklikk
Gellért, Szt, OSB (Velence, Itália, 977 után-Buda, 1046. aug. 29. ): apát, püspök, vértanú. - A velencei Morosini család sarja (hagyományát később a Sagredo család sajátította ki); kései életirata (amelyet a Pietro Acotanti-legendát is fölhasználva a 14. sz. közepén írtak) szerint 5 é. korában súlyosan megbetegedett. Gyógyulása érdekében szülei fölajánlották Szt Györgynek, oblátus lett a 982: alapított S. Giorgio Maggiore mon-ban. Tanulóéveit követően perjellé emelték, majd képzettsége tökéletesítésére Burgundiába küldték. Legendájában a Burgundia szó módosulhatott Bolognára, "galliai tartózkodását" ~ maga is említi. Szent Gellért legendája | MédiaKlikk. Apátja halála után ~et tiltakozása ellenére apáttá választották. 1018? : a velencei belviszályoktól is ösztönözve megvált hiv-ától, előbb Póla vidékén remetéskedett, majd eszményképe, Szt Jeromos példájára tud. céllal Jeruzsálembe kívánt zarándokolni. Hazánkban István kir. föltartóztatta és fia, Imre hg. nev-jévé tette. Nem lehetetlen, hogy e minőségében ő volt az →Intelmek egyik forrása.
- Szent Margit legendája (elemzés) – Oldal 2 a 2-ből – Jegyzetek
- Szent Gellért legendája | MédiaKlikk
- Nem tudták lemosni a püspök vérét | 24.hu
Szent Margit Legendája (Elemzés) &Ndash; Oldal 2 A 2-Ből &Ndash; Jegyzetek
"Mindent, mi a jelen élet javára lehet, a jövendő boldogság reményében semmibe vett… Nagy erény ez, bámulatos erény! " – olvassuk Szent Imréről. Éppen ezt az "erényt", a földi jólétről való lemondást igyekezett az egyház népszerűsíteni, s hogy emögött valóban a feudális osztályrend megszilárdításának a törekvése húzódott, azt ugyancsak az Imre-legendá nak egy másik kijelentése bizonyítja: "Tehát senkinek se legyen terhes a szegénység, mivel elválasztja az úr a szegényeket, kikről mondja: boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa. De azt se vitassa senki, hogy a gazdagok kizárandók Isten országából. Szent Margit legendája (elemzés) – Oldal 2 a 2-ből – Jegyzetek. " A Gellért-legenda is boldognak mondja azt, "aki más hatalma alá vettetve, tartozó szolgálatját, édesdeden, zúgolódás nélkül, vígan teljesíti. " Azok számára pedig, akik vonakodnának sorsukba belenyugodni, fenyegető figyelmeztetésként 62 állhatott a kisebbik legendának a bűnösökkel szemben kíméletlen István királya. Az Árpád-kori legendák a lassan kibontakozó magyarországi latin nyelvű irodalom figyelemre méltó erőpróbái.
Szent Gellért Legendája | Médiaklikk
VII. 16: tett fog-at. Ekkortól misztikus kegyelmek részese: egyszerre két helyen volt jelen, parancsolt a természet erőinek. Idővel csodatevőnek nevezték. Tüdőbajban halt meg, halála óráját előre megjósolta. – 1893. 29: b-gá, 1904. XII. 11: sztté avatták. Ü: okt. ** Schütz IV:76. – NCE IX:90. Gellért, B., OP (†Buda, 13. fele, jún. ): gyóntató. – IV. Béla király felesége, Mária kirné, és leánya, Árpádházi Szt Margit gyóntatója. Nem tudták lemosni a püspök vérét | 24.hu. ** Puskely 1994:211.
Nem Tudták Lemosni A Püspök Vérét | 24.Hu
Gellért ezzel megnyitotta a magyar püspökök azon sorát, akik a hatalommal is szembeszállva védelmezik az igaz értékkeket. Péter király uralma ellen 1046-ban a Tiszántúlon lázadás tört ki, amelyhez a pogányság visszaállítását követelők a békési Vata vezetésével csatlakoztak. Gellért püspöktársaival az ősz első napjainak egyikén Székesfehérvárról Budára igyekezett, hogy ott fogadja az oroszok közötti számkivetésből visszatérő Vazul-fiakat. Egyik este Diósd községben vacsora után megjövendölte püspöktársainak, hogy az volt az utolsó vacsorájuk. Szent gellért legendája röviden. Másnap, 1046. szeptember 24-én misét mondott a Szent Szabina templomban, ahol szintén megjövendölte vértanuságukat, és azt is, hogy társuk Beneta püspök nem fog részesülni a vértanuság dicsőségében. Még aznap, a Buda felé tartó püspököket egy lázadó pogány csapat elfogta a pesti révhez közel, s egy kivételével megölték őket. Gellértet taligára tették, és a Kelenhegyről (a mai Gellért-hegy) letaszították, majd "mellét dárdával átütötték; ezután egy sziklához vonszolták, és agyvelejét szétloccsantották. "
A Vág völgyében remetéskedő s vértanúságot szenvedő, valóban aszketikus életet élő két szláv szerzetes esetében életüknek az önsanyargatás eszményképeként való ábrázolása hitelt érdemlő lehet, annál is inkább, mert a legendaíró Mór püspök pannonhalmi bencés korában személyesen is ismerte őket. A másik kettő azonban már a kívánt eszményképhez retusálja hősét: az erőskezű, harcos államszervező királyt imádkozó, alamizsnát osztogató, kegyes aggastyánnak ábrázolja, aki nem fegyverei, hanem Szűz Mária segítsége révén aratott győzelmet Konrád császár felett; Imre herceget pedig a szüzességét házasságában is megőrző, szerzetesi életmódot folytató, önmegtartóztató szentté avatja. Az ismeretlen szerzők feladata nem is hiteles történeti életrajz írása volt, hanem a térítő apostol, 61 illetve a szüzesség eszményképének a megrajzolása – minden bizonnyal időszerű céllal. A nagyobbik István-legenda szerzője talán a király szentté avatása érdekében akart hangulatot kelteni a kegyes, apostoli király vonásainak kiemelésével; az Imre-legenda szerzője pedig az 1104. és 1112. évi esztergomi zsinatoknak a papi nőtlenségről szóló határozatait igyekezett a szűz királyfi kultuszával alátámasztani.