Péterfy Gergely Első Felesége
Idegenek maradnak, megvetik a világot, a világ pedig megveti őket. Mindhárman tudatosan, egyfajta dacos bizonyítani vágyással élnek, saját értékeikhez ragaszkodva, mégis bukásra vannak ítélve, heroikus erőfeszítésük és küzdelmük pedig rendkívül tragikussá teszi ezt a bukást. Kitömött barbár (könyv) - Péterfy Gergely | Rukkola.hu. "Halálos veszélynek teszi ki magát, aki különbözni mer. " – állapítja meg Sophie, aki érzi, látja, saját bőrén is tapasztalja, hogyan fogyott el az erő mindkettejükből, hogyan dacoltak a világgal házasságuk első éveiben, majd hogyan látták be (ha ki soha nem is mondták) hogy nem lehetnek győztesek ebben a háborúban. Angelo kitömött testét Kazinczy nyomán az elbeszélő botrány nak nevezi. A holttest lenyúzása és kipreparálása végső csapás az idegenségre, a megalázás legfelső foka, a preparált tapír, vízidisznó mellé kerülő test megszégyenítése a többség hatalmának kegyetlen demonstrációja. De ez a test nem csak ennek a hatalomnak és önhitt erőnek állít emléket, hanem az erőszaknak, a hitványságnak is, így aztán kétélű fegyverré válik.
Kitömött Barbár (Könyv) - Péterfy Gergely | Rukkola.Hu
Pár napja olvastam el a regényt, még a hatása alatt állok. Beleolvastam egy kritikába, az első öt sorig jutottam. Kárhoztatta az írót, hogy a nagy "végpoént" többször is lelövi, hiszen hát a cím is, meg ugye Török Sophie, hát lényegében végig tudjuk, mi lesz, már meg sem lepődünk. Ledöbbentem, és nem tudtam tovább olvasni az írást. Aki olvasta és érti a könyvet, az tudja, pont ez nem fontos. Minden egyéb, Angelo Soliman élete, Kazinczy sorsa, minden, amit fentebb írtam, az témája a könyve. Az nem, hogy jól meglepődjünk, jé, Solimant kitömik. Hogy hogyan, miért, miképp, az igen. És az is, hogy pontosan, mégis, mit is jelent a cím. Mert nem "azt". Mást is, többet is. Sokkal.
(Itt a második és harmadik nemzedék sorsa egymásba fonódik. Olga 1943-ban, Karl 1963-ban született. ) A félárva Karl számára gyermekkorában Olga anyapótlék volt, később eszménykép, férfivágyainak titokzatos tárgya. Ez a szerelem betölti az elbeszélő-hős érzelmi világát, finoman lebegő erotikus hangulatával tartósan áthatja a szöveget. Talán éppen ezért nem teljesülhet be testi értelemben. Karl mindvégig Olga vonzáskörében él, ám a regény egyik legszebb jelenetében a hálásan felkínálkozó nőt a férfi mégsem öleli magához, váratlanul magára hagyja, szinte elmenekül tőle. Mi ez? Tényleg menekülés? Megfutamodás? Nem. A hős szerintem az eszményt, a beteljesületlen, ám éppen ezért örök vágyat kívánja megőrizni lelkében, a nő platóni álmát, s visszariad attól, hogy Olgát az általa egyébként bőven "falt" nők világába süllyessze. Mert Olga – sorsától, életkorától, megalázó viszonyaitól, alkoholizmusától függetlenül – Karl szenvedélyének változatlan célpontja marad. Mindenhová elkíséri az asszonyt, s megvédelmezi, ha kell.