Mark Gyula Feleségei

Maár Gyula a magyar filmművészet egyik zsenije volt, nagy űrt hagy maga után – hangsúlyozta Koltai Lajos, aki a pénteken elhunyt rendező legtöbb filmjének operatőre volt. "Alapvető ember számomra" – mondta Koltai Lajos, aki felidézte, hogy operatőrként őt is egy Maár Gyula-filmmel fedezték fel. Szinte rögtön a főiskola elvégzése után, 1971-ben kapta tőle a megbízást a Prés című filmre, amelynek főszereplője Maár Gyula felesége, Törőcsik Mari volt. Meghalt Maár Gyula filmrendező - Librarius.hu. Mint kiemelte, Maár Gyula az a fajta gondolkodó zseni volt, aki megtanította őt is gondolkodni, ahogy elkezdett vele dolgozni, kezdett kinyílni a szeme, kezdte megérteni, hogy mi van a sorok között. A Prés után a Végül című közös alkotás következett, majd a Déryné, hol van?, amelynek főszereplője szintén Törőcsik Mari volt, akit játékáért Cannes-ban a legjobb színésznőnek járó díjjal jutalmaztak. "A világ egyik legszebb filmje" – fogalmazott Koltai Lajos, hozzátéve, hogy ez volt a "csúcsok csúcsa" az életében, és mindig az etalon marad. Felidézte, hogy együtt készítették az egyetlen portréfilmet Pilinszky Jánosról, és Törőcsik Mariról is csináltak portrét.

• Meghalt Maár Gyula filmrendező - Librarius.hu
• Koltai Lajos: Maár Gyula a magyar filmművészet egyik zsenije volt – Budaörsi Infó
• VAOL - Maár Gyula: Nem tudok másként filmezni

Meghalt Maár Gyula Filmrendező - Librarius.Hu

Ekkor foglalkoztatott az a kérdés, hogy át lehet-e menni azon a betonfalon, ami mondjuk az úgynevezett művészfilm vagy történetesen a populárisabb film között van. S nem okvetlenül biztos, hogy ez egy betonfal. Holott egyértelmű volt, hogy nekem valamelyest hangot kellett váltani. De a dolog még mindig nem volt lefutva. Aztán egyszer mégis úgy adódott, hogy dühből csináltam egy operettet. Újabb helyszín, a televízió büféje; újabb snitt. Miközben a Csikar Csárda gazdag kínálatából még mindig csak kortyolnivalót választunk. Ülök a büfében, jön a tévé zenés színházának a vezetője. Koltai Lajos: Maár Gyula a magyar filmművészet egyik zsenije volt – Budaörsi Infó. Kérdi: ";Gondolkodtál már valamin, amit esetleg szívesen csinálnál?. És miután már hosszú idő óta állandóan lelilázták a dolgaimat, ami különben egy szép szín, semmi baj, de hát világos, hogy milyen értelemben használták... Ezért azt feleltem ennek a pasasnak: ";Csinálnék egy operettet!. Erre ő teljesen paff lett. De aztán kibökte, hogy meg akarják csinálni az Én és a kisöcsémet, de beteg lett a rendező, be kellene ugranom.

Koltai Lajos: Maár Gyula A Magyar Filmművészet Egyik Zsenije Volt – Budaörsi Infó

Könyvbarát 1960.

Vaol - Maár Gyula: Nem Tudok Másként Filmezni

Megcsináltam. A következő televíziós fesztiválon közönségdíjat kapott. A második helyezett a Montmartre-i ibolya lett, amit szintén én rendeztem. Rögzítsük azt is - még mielőtt kényeztetnénk a bendőnket a Csikar Csárdában -, hogy a kritika soha nem bánt kesztyűs kézzel Maár Gyulával. Én nem tartoztam semmiféle csoportosuláshoz, következésképpen nem volt valamiféle háttérországom, amit esetleg respektáltak volna. Másrészt nem nagyon tudták - hiszen az úgynevezett tűrt kategóriában voltam -, hogy ezt most szeretni kell, nem kell szeretni, mit kell vele pontosan csinálni. És ez okból írták, amit írtak. Közbevetőleg: etűd (vázlat) fesztiválokról, hitről... A Déryné hol van? VAOL - Maár Gyula: Nem tudok másként filmezni. Cannes-ban nagyon nagy siker volt. Törőcsik Mari megkapta a legjobb női alakítás díját. A kinti sajtó egyszerűen két díjat jósolt a filmnek. Nos, ugye, Cannes-ban is vannak belső viszonylatok... Costa-Gavras (világhírű francia filmrendező - sz. p. ), az egyik zsűritag az aktuálisan politizáló filmeket - különben meggyőződésből - kedvelte, s ő emiatt nem szerette a Dérynét.

Hát mindenki tudja, hogy a filmed remekmű, én ezzel kompromittáltam azt a francia újságot!. Engem a naiv hitem vezérelt: hát ezt most megöltétek, de a következőt talán már nem tudjátok! És ebben - tévesen - mindig reménykedtem, vagy úgy gondoltam, hogy na, most már ez vagy az... De nem. Mindig ölték a dolgot. Mindaddig, amíg életkoromnál és egyébnél fogva alkalmas lehettem volna arra, hogy európai szinten egy létező rendező legyek. Cáfolnom kell: Mannheimi fesztivál fődíja (1974), Touloni fesztivál: legjobb rendezés díja (1975), továbbá Új-delhi fesztivál: a zsűri különdíja (1984)... Mondjuk tíz-tizenöt évig azért engem ismert a nemzetközi filmvilágnak a szigorúan behatárolt fesztiválos része. Nem sokat, de egy pár ajánlatot azért kaptam kintről, de mindegyiknek az volt az alapfeltétele, hogy csináljak kommerszebbet. Tudtam, hogy ez pénzben jó. De soha nem érdekelt a pénz azon túl, mint ami mondjuk egy polgári értelmiségi létezéshez és annak a feltételeinek a megteremtéséhez kell; természetesen nem volt kedvem az alá kerülni... De efölötti vágyaim nekem nem voltak.