Idi Amin Dada
Vilmát az ölébe ültette és úgy kérdezte ki. - Valld meg, kis angyalkám, mit kértetek a Jézuskától? - Nem; nem vallom be - szólt Vilma elpirulva. - No, csak ki vele! - Hát... hát... - Ne habozz, no... mért titkolod el? A mamának meg muszáj mondani mindent. - Hát, hát, azt írtuk a Jézuskának, hogy küldjön nekünk egy papát. - Oh, ti bolondok! - szólt a »petite maman« lángba borult arccal és csókjaival árasztá el a hóbortos gyerekeket. - Majd adok én nektek ilyen ostobaságokra gondolni. ORIGO CÍMKÉK - Barthelemy Boganda. Pedig az nem volt éppen ostobaság. Mikor már eljött a várvavárt pillanat, bent a szobában, abban az igaziban, meggyújtották a karácsonyfa ezer fényét. S a gyerekek türelmetlenül gyűltek össze a benyílóban, a kulcslyukon is leselkedve, egyszer csak ott toppant az a bácsi, akitől a mama messze, a tengeren túlról leveleket szokott kapni, s azokat tízszer-hússzor is elolvasni egymás után s sóhajtani utánok. Egyszóval, midőn a karácsonyfa kincsei, csecsebecséi rájok hullottak... már akkor félig-meddig minden megvolt: még a papa is... beszélgettek a meleg belső szobában a mamával - de ehhez már nem kell kép.
- A gyerekek világa – Wikiforrás
- ORIGO CÍMKÉK - Barthelemy Boganda
- Idi Amin Dada - Portrék - Afrika Tanulmányok Főoldal - afrikatanulmanyok.hu
A Gyerekek Világa – Wikiforrás
Mert nagyon furcsa az, hogy mikor a kis Emike Miklós estéjén bekukucskált az ablakon a mamácska szobájába, egy szakasztott olyan embert látott, mint a Mikulás. Rettenetes nagy szakálla volt és nagy bajusza, de a mellénye meg a nadrágja éppen olyan volt, mint a papáé. A Mikulás, aki toalett-tükör előtt állt, és a mamácska éppen akkor adta fel fejére az aranyos püspöki süveget. Csillagos palástja ott hevert a széken, s játékszerei oda voltak hányva a padlóra. Soha annyi fényességet, annyi tömérdek kincset, mint ott akkor... Hanem hát csak nagyon furcsa dolog az, hogy a mama éppenséggel nem félt tőle - sőt még ő öltöztette. Jaj, ha a papa megtudná, hogy az ő nadrágját és mellényét húzta fel! Hátha még azt tudná meg, hogy a mama szobájában vetkőzött! Mert a Mikulás is csak férfi, - ha szent is. De ez mind csak semmi. A gyerekek világa – Wikiforrás. Azt a ködöt, ami a Mikulás kiléte és foglalkozása körül lebeg, még jobban neveli a következő eset. A sarki boltosék Klárikája meg a mi kis Juditunk jó barátnék. Hol Klárika jön el hozzánk uzsonnára, hol a mi Juditunk megy oda.
Origo CÍMkÉK - Barthelemy Boganda
Jöttek-mentek az orvosok, apám-anyám egyre sírt. Én meg akkor is csak arra gondoltam, hogy most már egymagamnak kell a pillangók királyát keresni. Utoljára már azt gondoltam, hogy elámított az erdőkerülő. Nincs olyan pillangókirály a világon. Ha volna, annyi sok hét óta már meg kellett volna találnom. Nagy-nagy fájdalom fogta el a szívemet, sírva borultam le egy vén tölgyfa mohos tövébe, s utoljára elnyomott az álom. Nem tudom, meddig aludtam, de mikor kinyitottam a szememet, azt hittem, még csak most kezdek álmodni. Egy hajításra tőlem, vadliliom kelyhében ott ült a pillangókirály. Idi Amin Dada - Portrék - Afrika Tanulmányok Főoldal - afrikatanulmanyok.hu. Piros bársonycsipkével szegett kék selyemszárnya kiterjesztve, nagy, pörge bajusza tele virágmézzel. Karbunkulus koronája égett, mint a tűz, ragyogott, mint a szivárvány. Valami tíz pille, mindenféle fajtájú, rajzott körülötte. Nagyot dobbant a szívem. Szerettem volna elkiáltani magamat, de még a lélegzetemet is elfojtottam, s lábujjhegyen surrantam a liliombokor mögé. Reszketve kinyújtottam a kezemet. Hogy visszahúztam, már benne volt a pillangókirály.
Idi Amin Dada - Portrék - Afrika Tanulmányok Főoldal - Afrikatanulmanyok.Hu
Az egyiknek mézeskalács kellett. Hiszen nem jó az! A másiknak alma, dió. No, ha csak azt akar hozni a Jézuska, azért inkább ne is fáradjon. A parasztgyermekek sorsa sokkal könnyebb; ott kiteszik csizmáikat az ablakba s az Isten fia telerakja reggelig amivel ő akarja, de az úrigyereknek nehezebb, mert annak sok mindene lévén, nagyon nehéz eltalálni a Jézuskának, mivel töltse kedvét. Nellike elindult, hogy Lacit keresi fel, de Laci bezárkózott egy szobába a Vilmával s ott súgtak-búgtak, míg aztán Laci leült az asztalhoz és levelet írt a Jézuskának. Nellike bekéredzkedett, de a két nagyobbik testvérke így szólt: - Nem ereszthetünk be. Itt nagyon komoly dologról folyik a szó. Ide be nem jöhetsz! Nagyon haragos lett a kislány s hogy valahogy megbosszulja magát, beszaladt inkább a mamához és elárulta: - Mama, mama! Laci levelet ír a Jézuskának! A mama aztán este gyertya-gyújtás előtt közrevette Lacikát, hogy mit írt a Jézusnak, de az amilyen makacs fiú, sehogy sem vallotta ki. Majd kivallja a Vilma, mert az is be van ártva a titokba.
Alig fért benne, nagy vergődéssel igyekezett kiszabadulni. Társai szomorú bugással repültek szét. Repülvést mentem haza. Repített az öröm, aminél nagyobbat azóta sem éreztem. A tornácon apám, anyám zokogott egymásra borulva. Úgy megijedtem, hogy nem mertem eléjük kerülni. Lassan sompolyogtam be a konyhára. A dada a küszöbön sírdogált. - Rossz fiú, ilyenkor kell hazajönni?! Margitka haldoklik. Hallottam is, nem is, amit mond, rohantam be a szobába nagy ujjongva: - Megvan, megvan! A húgom hörögve hánykolódott kis fehér ágyán. Arca olyan volt, mint a láng, pedig a nyitott ablakon tódult befelé a hűvös esti levegő. Felém fordította bágyadt szemét. - Mi van meg? - A pillangókirály. Hirtelen fölvillant a tekintete. - Mutasd meg, bácsikám! Add nekem, bácsikám! A világ egyet fordult velem. Istenkém, ha odaadom neki a pillangót, forró kezével mind leveri a tündöklő porát. Behasítja a szárnyát. Tán még a koronáját is letöri. De mikor olyan szívrehatóan könyörög. - Hát nem szereted Margitkát? Nem adod ide?