Édesanyám Keze - Dsida Jenő
"A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám. Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt mentőm S a fényes földre helyezett… Add ide, - csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet!... Dsida jenő édesanyám kazé manga. " A Szent Maximilian Családi Könyvtár sorozat 12. kötete, melyben Dsida Jenő válogatott Istenes versei szerepelnek. Írjon vélemény Az Ön neve: Az Ön véleménye: Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek! Értékelés: Rossz Jó Írja be az ellenőrző kódot:
Dsida Jenő Édesanyám Kezeco
2020 Május 03. "A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó anyám". Dsida Jenő: Édesanyám keze A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm s a fényes földre helyezett Add ide, – csak egy pillanatra Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg a napnak étkét, italát. Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette éltünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordult a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! Add ide, – csak egy pillanatra, – Lábam alól, ha néha-néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod, a vétek szörnyű rút! Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket!... Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég. Édesanyám keze. Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még. Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett!
A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld. Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa szeretet. - Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanitott, Felmutatott a csillagokra, Ugy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett. Lábam alól, ha néha néha EI is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyü rút! Édesanyám keze - Dsida Jenő. - Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy Egykor feledni birnám ezeket!. Oh, hogy igy drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett!