Sötétség És Kodak
A náci haláltáborokról addig és azóta sem készítettek mélyebb dokumentumfilmet. A vágással új hangulati összefüggéseket teremt, ellentmondó és kínos érzelmeket szít, szokatlan képzettársításokra invitál… Az 1955-ben készült Sötétség és köd, Alain Resnais filmje. Resnais nemcsak azokat a felvételeket használta, amelyeket a helyszínen, tehát Auschwitzban készített, hiszen ott semmi sem volt. Lefilmezte a maradványokat: az üres barakkokat, a felrobbantott gázgyárak helyét, a tábor fűvel és repkénnyel benőtt területét, s ezt vegyítette interjúkkal és azokkal az archív felvételekkel, amelyeket 1945-ben készítettek az amerikaiak, illetve az angolok Bergen-Belsenben. Szinte valamennyi műfajban készült már film a holocaustról. A dokumentumfilm-műfajban például Mihail Romm filmje, a Hétköznapi fasizmus elsősorban korabeli film- és képdokumentumokra épült, Claude Lanzmann több mint 9 órás Shoah-ja viszont főként mai tanúvallomásokra és visszaemlékezésekre. Rejtett tartalom Login vagy Register hogy lásd a tartalmat.
Sötétség És Kodak
Ahogy látod, bár nem egyeznek a történetek, de ennek ellenére közös pontról indulnak: Kezdetben nem volt semmi. Nincs ez máshogy az északi mitológiában sem: Kezdetben nem volt semmi. Se föld, se ég, se csillagok, csak a teljes sötétség és két formátlan világ, egy örökkön lángban égő és egy örökkön árnyba borult. A Prózai Edda szerint előbbi jelent meg elsőként a kozmoszban. Muspelheim a tűz, hőség és láva világa volt. Összemosódott föld és ég, nem látszott más, csak a felcsapó lángnyelvek sűrű erdeje, az olvadó sziklák és a körülöttük soha ki nem hunyó, perzselő parázs. Korok teltek el, mire az árnyba borult birodalom, Nilfheim is feltűnt. A sötét világ a jég és fagy földje volt, melyet kilenc mérgező folyó kígyóként szelt át, közepén pedig Hvelgermir, a hatalmas örvény fodrozódott. A hidegnél is hidegebb uralkodott, a talajt zimankós köd fedte, az eget fekete fellegek fedték mindig. Ahol Muspelheim forróság és vakító fény volt, ott Nilfheim dermesztő fagy és sötétség. Nilfheim mérgező folyói a két világ között tátongó űrbe, Ginnungagap-ba folytak.
Sötétség És Koh Samui
A náci haláltáborokról addig és azóta sem készítettek mélyebb dokumentumfilmet. A vágással új hangulati összefüggéseket teremt, ellentmondó és kínos érzelmeket szít, szokatlan képzettársításokra invitál. Kedvencelte 1 Várólistára tette 27 Kiemelt értékelések kilianzz 2015. július 16., 19:00 Nem tudom, mit lehetne egy II. világháborús dokumentumfilmről írni. De az biztos, hogy még kegyetlenebb így, ezt látva. Népszerű idézetek 2017. január 4., 22:16 Színleljük, hogy mindez csak egyszer történt meg, egy adott időben és helyen. Nem vesszük észre mi vesz körül bennünket, és a füleink süketek az emberiség véget nem érő sírására. rocketdog 2021. április 17., 00:14 A nehéziparnak felkelti a figyelmét ez a végtelenül megújuló munkaerő. Gyáraknak saját táboraik vannak, tiltott terület az SS számára. Steyer, Krupp, Heinckel, I. G. Farben, Siemens, Hermann Goering innen toborozza a munkásait. 1 hozzászólás 2017. január 4., 22:01 Az ajtókat bezárták. Őrséget állítottak fel. Az egyetlen jel – de erről tudni kell – a mennyezeten lévő körömkaparások.
A második világháború után a londoni légszennyezés katasztrófális méreteket öltött. A megnövekedett autóforgalomnak és a rossz minőségű, magas kéntartalmú szénnel történő tüzelésnek köszönhetően állandó szmogriadó volt érvényben. 1952. december 5-én Londonban szmog-katasztrófa vette kezdetét, amely 1953 tavaszáig 12 ezer ember életét követelte. A helyzet december 9-ig volt a legtragikusabb, amikor is 5 nap leforgása alatt 4000-en haltak meg. A legveszélyeztetettebbek a 45 és 65 év közöttiek és a csecsemők voltak. Londont napokon át köd borította és az ott uralkodó szélcsend következtében a szmogréteg napról-napra vastagabb lett. A megrekedt füst miatt nappal is sötétség honolt a brit fővárosban, az utcára kimerészkedő emberek gyakran eltévedtek a szmog-ködben, és lehetetlenség volt az autóvezetés is. A füst a házakba, épületekbe is beszivárgott. Napokon át szüneteltek a színház-és mozielőadások, mert a nézők nem láttak el a színpadig vagy a filmvászonig. Már 1813-ban, 1873-ban, 1880-ban, 1882-ben, 1891-ben és 1948-ban is történtek hasonló események a brit fővárosban, azonban az 1952-es szmog-katasztrófa azontúl, hogy hatalamas pánikot keltett, jelentős számú ádozatot is követelt.