A Gonosz Banalitása: Utalások És Felelősségek Az Eichmann-Perre A Párhuzamos Történetekben + Gróf Edelsheim Gyulai Ilona És Auenberg Imola. By Brigitta Marton
A gonosz banalitása annyit tesz, hogy a rossz a szekuláris világban nehezen felismerhető, a jó és rossz döntések nehezen mérlegelhetők. Lucifer és Mefisztó önmagától hatalmas, a modern gonosz viszont csak addig tűnik nagynak, amíg a hatalma tart, aztán összeomlik. Ennyiben van a banalitás koncepciójának értelme. A hatalmat az agresszióval állította szembe Hannah Arendt, szerinte a kettő kizárja egymást. Releváns ez a gondolata ma is? Maradéktalanul. Az agresszió impotenciát takar. A világban van egy erőtér, ebben mindenkinek van valamennyi hatalma, amivel döntéseket, cselekedeteket tud befolyásolni. Erőszakkal befolyásolni nem lehet, csak kényszeríteni. A hatalom viszont felhatalmazást jelent a döntésre, a cselekvésre. Erről írott esszéje egyik legkiválóbb munkája, ma is érvényes. A Totalitarizmus gyökerei mennyire mérvadó a mai politikai közegben? Arendt nagy felismerése volt, hogy a totalitárius törekvés nem visszatérés a középkori barbársághoz, hanem a tömegtársadalomban az osztályok felbomlásával létrejött, ideológiákon alapuló, modern politikai forma.
A Gonosz Banalitása Pdf
A gonosz banalitása: utalások és felelősségek az Eichmann-perre a Párhuzamos történetekben + Gróf Edelsheim Gyulai Ilona és Auenberg Imola. by Brigitta Marton
A Gonosz Banalitása 3
– kérdezi a nőket daraboló férfit a krimiirodalom egyik legemberibb magánnyomozója, Matt Scudder. "Ó – feleli a gyilkos. – Nem igaziak. A nők. Játékszerek, és kész. Ha hamburgert eszik, akkor a tehenet is megeszi? Persze, hogy nem. Mert hamburgert eszik. Ha az utcán megy, akkor nő. De ha beszáll a furgonba, akkor vége. Csak egy test lesz… testrészekkel. " Eichmann és a gonosz banalitása Tudják, Hannah Arendt Eichmann kapcsán beszélt a gonosz banalitásáról. Sokan felháborodtak ezen, mert azt hitték, a filozófus ezzel bagatellizálja a háborús bűnös szörnyű tetteit. Holott éppen az ellenkezőjét tette. Arra mutatott rá, hogy a gonosz nem valami ritka szörnyeteg, amelynek csak le kell vágnunk mind a hét fejét, és máris jobb lesz a világ. A gonoszban épp az a legszörnyűbb, hogy olyan, mint egy normális ember. Hannah Arendt Adolf Eichmann kapcsán beszélt a gonosz banalitásáról Forrás: AFP PHOTO Úgy tesz, mintha élne, pedig csak egy automata. Mindig felsőbb parancsra cselekszik. Mindegy, minek nevezi, vallásnak, vezérnek, apának, eszmének, elvnek, belső hangnak, kényszerképzetnek – ez vezérli, ehhez tartja magát makacsul és megveszekedetten.
Percekig tátva maradt a szájuk a döbbenettől, amikor a táblán meglátták: tényleg leírható az, amit ők mondanak. Azt mondták: most már világosan látják, hogy ők is olyan gyerekek, mint azok, akiknek a tanáraik nem tiltották meg, hogy az iskolában az anyanyelvükön beszéljenek. Úgy érezték, a balsorsnak vége: nem csak mondható, de írható szavaik is vannak, a párbeszéd eztán csak szótár kérdése. Meg voltak győződve arról, hogy ilyen egyszerű az egész. Mert még nem tudták, hogy a gonosz a részletekben bujkál. Józsa Márta, "A nyelv banalitása", Ex Symposion 26-27 (1999) Kapcsolódó tartalmak: Hasonló tartalmak: Hozzászólások (17): Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése