Madarak Voltunk Földre Szálltunk Mondóka
Benczéné Inhoff Ildikó szakvezető óvodapedagógus Tekintse meg galériánkat! GFF Szarvasi Gyakorlóintézmény Oktatás Szarvas Következő bejegyzés
*: Nyár-Mondókák
Holdkő-jegyterek Arra érsz fel, hogy sehol a világ, hírt adni élted volna túl? (Kinek? ). A tárnák lenn süvöltenek, ürességben, mintha űri szélben felszeded féltett holdköveidet, nekilátsz, véresre töri kezed a véső: "Nézz szét, világodon, Uram, nézz szét Föld-kerteden: üresség – mi volt a terved? Hogy legyünk? (Minek? ) Legyen minden, mézével, bogáncsával, valaha volt népeivel, víz-végtelenjeivel s kóbor velem, hogy verjen meg engem az ég! Gyűlölje minden teleírt holdkövem, ha fájvirág lengi be, élednek dűnék, hegyek, széltől hangosak, valahonnan előjön a nap, háló szakad, hattyú ül a vizekre, látszatokkal játszik a gyermek ravasz telefonján, felnő. (Mire? ) Hogy mi vad nádsípjaink mellől mire – ím látható. Madarak voltunk földre szálltunk mondóka. Mondtad, fáj szeretni előjelek közt. A violák hét szála fázik, rakjunk tüzet, már nem látni a holdat, hozd párnád, takaródat, hagyd!, poharunkat elmossák az esők, a tigris átüvölti a sötétet, az állatkert magányosa, magunkat is feledjük, hagyd!, ez az előjelek éje, nem látni a holdat már soha, ez az álmok valója, tigrisé, madaraké".
Júró Mária versenyfelelős, szakvezető tanító Tekintse meg galériánkat! GFF Gyakorlóintézmény Oktatás Szarvas Következő bejegyzés