Díner Tamás Nő
Díner Tamás Fotó-optikai szakközépiskolában érettségizett. Hogyan választotta épp ezt az irányt? Kollégista voltam, de onnan gyönyörűen kirúgtak, és ezzel együtt a gimnáziumból is eljöttem, szülői kényszerre következett a levelezős esti gimnázium. Abból sem lett igazán semmi, mostohaapám pedig közölte, hogy nem fognak eltartani, tanuljak szakmát. Így lettem látszerész-tanuló, azt elvégeztem. Hogyan lett ebből fotózás? Elkezdtem dolgozni különféle látszerész-üzletekben a katonaság helyett, és hogy ne kelljen otthon laknom. Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Celldömölkön helyettesítettem az üzletek vezetőit. Visszanézve már szép emlék, de maguk a hétköznapok elég durvák voltak. Aztán egy nyáron találkoztam valakivel egy kórházban, aki azt mondta: levisz a Balatonra szállodaportásnak. Egy nyáron át ez ment, aztán feljöttem Pestre szarvasbőr zakóban, lefogyva, és nagyon jól éreztem magam – állást viszont nem kaptam. 7 idézet Fodor Ákostól, aki mélységgel töltötte meg a felszínességet. Egy kis kallódás után Ráth László barátom megkeresett, hogy menjünk le a Metró Klubba, Bajtala János koncertjére.
Díner Tamás Nő No Game
Díner Tamás és Kincses Károly beszélgetését természetesen rögzítettük, így ma a Mai Manó Online Fotóegyetem új előadásában ezt a programunkat láthatjátok. Fotó: Németh Dániel: Díner Tamás a Mai Manó Ház Képes Beszéd előadásán, 2016. február 11. Az 1946-ban született fényképész és reklámfotós 1964-ben érettségizett fotó-optikai szakközépiskolában. Ezután az Ofotértnál és a Látszerész Ktsz. -nél dolgozott. 1971-től publikálja képeit. Portréit elsősorban zenészekről, énekesekről és színészekről készíti. Barátokat gyűjtök, meg pillanatokat… – Közeli Díner Tamással | Nők Lapja. Több hanglemezborítóhoz és kazettafedélhez készített sztárportrékat. Schäffer Erzsébet egy évekkel ezelőtti cikkében azt írta róla, hogy ő az utolsó magyar sármőr, aki minden egyes gesztusával – így a fotóival is – letűnt világot keres, melyben a férfi az férfi, a nő az nő, a munka szenvedély, a fényképek pedig beszédes hangulatok. Egyetlen kattintásban benne van az elkapott pillanat esszenciája. Egy fénykép nem puszta látvány, nem egyszerű vizuális kalandozás a fények és árnyékok, a világosak és sötétek, a színek és feketék birodalmában.
Egy olyan világ itt ragadt képviselője, aki még tudja, mihez mit illik felvenni, hogyan kell viselkedni különböző helyzetekben, mire valók az olyan míves tárgyak, mint a fehérbetétes, gojzervarrott kaplis cipő, vagy a szivarvágó és a sörmelegítő. Képein még elvétve sem találunk bántó, csúf, horrorisztikus jelenetet. Van egy világa, ebben jól érzi magát, s amíg nem muszáj, nem enged be oda semmit és senkit, aki vagy ami ezt veszélyeztetné. Amit Díner tud az életről, a fényképezésről, az emberekről, azt úgy senki, ezt garantálom. Ha nem hiszik, jöjjenek el a Manóházba és győződjenek meg róla! (Kincses Károly) 2. április 14. KÉPES BESZÉD 2016/ I. évad. 18:00 Jokesz Antal, fotóművész Jokesz. Sosem tartozott a könnyen kezelhető emberek sorába, de mostanra már igazi nehézsúlyúvá érett. Ki ő és miért? Mindenkinek van erre egy vagy több verziója. Íme az enyém: Szerintem Jokesz a huszadik század második felének és némileg mindmáig a magyar fotográfia egyik legérzékenyebb teoretikusa, aki nem csak mondja, de csinálja is. Mi több, egyáltalán nem csinálja, ha nem mondja.