Ii. Miklós Cár Kivégzése

Az első lövésektől az uralkodó és felesége azonnal meghalt, a szolgálók halálosan megsebesültek, az ifjú cárevicset közvetlen közelről a kivégzés parancsnoka pisztollyal fejbe lőtte. A lőpor miatt keletkezett füstben az osztag tagjai nem láttak semmit, vártak, amíg elült, majd a továbbiakban – állítólag azért, mert nem akartak a gyerekekre puskával lőni – szuronnyal gyilkolták meg a cári pár gyermekeit. (No comment…). Állítólagos legendák keltek szárnyra arról, hogy a vérengzést Anasztaszia hercegnő, illetve a cárevics túlélte (többször látták élve Szibériában…) és sikerült Nyugatra menekülniük, de ezek az állítások sajnos csak fantazmák: a szovjet CSEKA kezéből nem volt menekülés. A kivégzés nyomainak eltüntetésére kivezényelt brigád tagjai közül többen rosszul lettek a látványtól, a vérnyomokat fűrészporral szórták le; a hullákat teherautókra pakolták, és a város közelében lévő erdőbe vitték, ahol meztelenre vetkőztették, megpróbálták elégetni, majd elásták. ORIGO CÍMKÉK - II. Miklós. Pár nappal később visszatértek, kiásták, és több holtestet savval öntöttek le, majd újból elásták őket.

1. Fordítás 'II. Miklós orosz cár' – Szótár portugál-Magyar | Glosbe
2. Stalker - Egy konzervatív forradalmár gondolatai: II. Miklós cár és családja emlékére
3. ORIGO CÍMKÉK - II. Miklós

Fordítás 'Ii. Miklós Orosz Cár' – Szótár Portugál-Magyar | Glosbe

Legközelebb öt évvel később találkoztak, hat hetet töltöttek együtt, Miklós már ekkor eljegyzést szeretett volna, de úgy tűnt, házasságuknak több akadálya is van: Alice-nek fel kellett volna hagynia evangélikus hitével, és áttérni az ortodoxiára, amire ekkor még nem állt készen. Ezenkívül Miklós apja, III. Sándor szívesebben vette volna, ha fia a párizsi gróf leányát, Orléans-i Hélène-t veszi feleségül, és úgy hírlett, Viktória angol királynő sem rajongott ezért a frigyért. 1894-ben Coburgban újból találkoztak, a szerelmes Alice ekkor már beleegyezett az eljegyzésbe, és vállalta az áttérést, erre október 21-én, egy nappal III. Stalker - Egy konzervatív forradalmár gondolatai: II. Miklós cár és családja emlékére. Sándor halála után került sor. A feleség a pravoszláviában az Alexandra Fjodorovna nevet kapta, így ismeri őt a történelem. Alice tudott Kseszinszkajáról, a táncosnő maga tájékoztatta levélben a leendő cárnét Miklóssal való viszonyáról. Miklós is mindent bevallott, de ez nem lett akadálya házasságkötésüknek, Alexandra megbocsájtott, csak a kapcsolat lezárását kívánta.

Stalker - Egy Konzervatív Forradalmár Gondolatai: Ii. Miklós Cár És Családja Emlékére

Miklós orosz császár emlékműve Alekszandrovics Romanov Belgrád központjában, Szerbia fővárosában, Szerbia első világháborús támogatásának tiszteletére Szobra az orosz cár Nyikolaj II Belgrádban, Szerbia Vér tiszteletére a minden szentek pompáztak az orosz földet helyén császár Miklós Ii és családja templom. Yekaterinburg, Oroszország Belgrád / Szerbia - 2019. november 17. Miklós orosz császár emlékműve Alekszandrovics Romanov Belgrád központjában, Szerbia fővárosában, Szerbia első világháborús támogatásának tiszteletére II. Miklós cár-nagy mártír kápolnája Klinben. Oroszország Jekatyerinburg, Oroszország, Nov 25, 2018: Templom a vér tiszteletére a minden szentek pompáztak az orosz földet helyén császár Miklós Ii és a családja. Fordítás 'II. Miklós orosz cár' – Szótár portugál-Magyar | Glosbe. Royal ajtók és ikonosztáz Vér tiszteletére a minden szentek pompáztak az orosz földet helyén császár Miklós Ii és családja templom. Yekaterinburg, Oroszország Vér tiszteletére a minden szentek pompáztak az orosz földet helyén császár Miklós Ii és családja templom.

Origo CÍMkÉK - Ii. MiklÓS

II. Miklós minden oroszok cárja A most következő írásomban november 7. tájékán nem a "Nagy Októberi Szocialista Forrdalom"-ra, és az azt követő sátáni hatalomra szeretnék emlékezni, hanem a tragikus sorsú II. Miklós (teljes nevén: Nyikolaj Alekszandrovics Romanov) orosz cárra és családjára. Egy korábbi írásomban több forrásból is utaltam arra, hogy a magyar származású Nagy Imre (illegitim) miniszterelnök részt vett a cári család kivégzésében 1918-ban. Itt erre részletesen ki fogok térni. A cikket nyáron írtam egy hírporál számára. A cári Oroszország sorsa már jóval az I. világháború és az azt követő bolsevik-forradalom előtt megpecsételődött. Az elmaradott, szegény ország, a nehézipar, a vasút hiánya, a bürokratikus, korrupt és despotikus államigazgatás, és a gyengekezű uralkodó mind-mind a monarchia ellenségeinek a malmára hajtotta a vizet. Tovább fokozta az ország súlyos problémáit az 1905-ben, Japán elleni háborús vereség, a Balti-flotta megsemmisülése, a szárazföldi csapatok mandzsúriai veresége, illetve az ugyanebben az évben kitört forradalom és a leverését követő megtorlás.

Történelmi tény, hogy a polgárháborúban közel 100. 000 magyar hadifogoly a vörösök oldalán harcolt, ahonnan később közülük kerültek ki a hazai kommunisták nagy többsége is. Magyarok harcoltak a fehérek ellenében a Távol-Keleten (Amuri partizán…), Szibériában; Jekatyerinburgban még ma is utca van elnevezve róluk. Avdejev és Jakimov beszámolója szerint az Ipatyev-ház őrségét 1918 májusában magyar katonák alkották. A jekatyerinburgi Ipatyev-ház, ahol a szörnyű tragédia történt A polgárháború következtében, mivel a fehér csapatok közel jártak a városhoz, a bolsevikok úgy döntöttek, hogy kivégzik a cári családot. Emellett Lenin személyes ügyének, bosszújának tartotta a kivégzést, a III. Sándor cár ellen merényletet elkövető terrorista bátyját kivégezték. 1918. július 16-ról 17-re virradó éjjel a család tagjait felébresztették, arra hivatkozva, hogy átszállítják őket egy biztonságosabb helyre. Miklóst, Alexandra Fjodorovnát, öt gyermeküket, Olgát (22), Tatyjanát (20), Mariát (18), Anasztasziát (16), Alekszej cárevicset (14) és a család négy szolgálóját levitték a ház pincéjébe, ahol felsorakozott velük szemben csőre töltött puskával a kivégzőosztag.

Az októberi események előszele azonban már februárban (a régi naptár szerint márciusban) megérintette az uralkodóházat. A téli zavargások következtében a cár és családja a Caroszkoje Szállóba menekült, s március 6-án lemondott a hatalmáról. Ezzel a lépéssel szűnt meg a cárizmus Oroszországban. A felálló ideiglenes kormány öt hónapig tartotta fogságban a szállóban a cári családot. Mivel azonban a foglyok zokszó nélkül tűrték az eseményeket, az ideiglenes kormány először úgy döntött: Angliával egyezkedik, hogy V. György fogadja be a foglyokat. A brit uralkodó azonban visszautasította a kérést, így a rabokat a szibériai Tobolszkba száműzték, ahol is a bolsevikok legjobban gyűlölték a cárizmust. 1918. tavaszán szállították át a cári családot Jekatyerinburgba. Az Ipatyev-ház pincéjében 1918. július 16-ról 17-re virradó éjszaka végezték ki a cárt, a cárnőt, öt gyermeküket illetve az orvosukat, az inasukat és a szakácsukat. A kivégzőosztagot Jakov Jurovszkij vezette. Későbbi kutatások bebizonyították, hogy nem kivégezték, hanem gyakorlatilag lemészárolták az áldozatokat, hiszen gépfegyverekből nyitottak tüzet rájuk.