Az Ünnep Azé Aki Várja
Egy lakás három-öt perc alatt teljes egészében lángolhat – Tűzvédelem (nem csak) az ünnepekre Egy-két perc. Ha kész a baj, akkor ennyi időd van, hogy biztonságban kijuss a lakásodból. Megkérdeztünk egy szakértőt, mire figyeljünk, és mit tegyünk, ha valami lángra kap az ünnepek alatt – ezt mindenkinek el kellene olvasnia. És főként betartania… "Nincs szívem se kidobni, se lebontani" – Különös karácsonyfáim, szevasztok! 2021. december 18. Az élet néha rákényszerít, hogy újragondold a karácsonyfádat – akkor is, ha addig csak egyfélét ismertél, és azt hitted, örökre olyannak kell lennie. Aztán kiderül, ebből is mennyi különös kaland kerekedhet. Nektek melyik volt életetek legkülönlegesebb karácsonyfája? Legfrissebb Teljesen rád vagyok kattanva! – De vajon miért? 2022. március 22. KC "Ha két ember hasonló módon értelmezi a körülötte zajló eseményeket, könnyen megjósolhatják egymás gondolatait és cselekedeteit" – vagyis könnyen kapcsolódnak egymáshoz. De miből tudhatod, hogy egy ilyen emberbe botlottál?
- Versek kisiskolásoknak - diakszogalanta.qwqw.hu
- “Az ünnep azé, aki várja” – Pegazus istállója
- „AZ ÜNNEP AZÉ, AKI VÁRJA”
Versek Kisiskolásoknak - Diakszogalanta.Qwqw.Hu
Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. ůgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! Az ünnep azé, aki várja Szabó T. Anna verse Aki magot szór ablakába és gyertya vár az asztalán. A várók nem várnak hiába. Egy angyal kopogott talán? Szárnysuhogás az ablakon túl – vigyázz! Kinézni nem szabad! Künn az angyalhad térül-fordul, egy pillanatra látszanak. A karácsonyfát hozzák – hallod? – egy koppanás, és leteszik. Fényben úszik az üvegajtód, s megint suhogás.
“Az Ünnep Azé, Aki Várja” – Pegazus Istállója
Advent negyedik vasárnapján este, a győri Széchenyi téren ünnepi műsor kíséretében gyújtották meg a téren felállított óriási adventi koszorú utolsó gyertyáját. A Széchenyi téren, amely az elmúlt hetekben mézeskalács térré alakult a győriek rég nem látott ismerősökkel találkozhattak, barátokkal, családtagokkal hangolódhattak az ünnepre – kezdte köszöntőjét a Borkai Zsolt polgármester. Az önkormányzat évről évre igyekszik bensőséges hangulatot teremteni a karácsonyi időszakban a győriek és az ide látogató turisták örömére. A polgármester hangsúlyozta: karácsonykor képesek vagyunk arra, hogy megbocsássunk, hogy szeressünk, hogy örömöt okozzunk egymásnak, hogy boldogok legyünk. Ehhez bátorságot és erőt is kívánt. Áldott, boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok – zárta beszédét Borkai Zsolt. Dr. Veres András megyéspüspök azt a kérdést tette fel, hogy vártuk-e az ünnep érkezését, vagy csak el fog érkezni, mint minden más az életünkben. Lényeges különbség van a várakozással elérkezett, vagy csak a bekövetkezett ünnepek között – hívta fel a figyelmet a szónok.
„Az Ünnep Azé, Aki Várja”
Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! Az ünnep azé, aki várja Szabó T. Anna verse Aki magot szór ablakába és gyertya vár az asztalán. A várók nem várnak hiába. Egy angyal kopogott talán? Szárnysuhogás az ablakon túl – vigyázz! Kinézni nem szabad! Künn az angyalhad térül-fordul, egy pillanatra látszanak. A karácsonyfát hozzák – hallod? – egy koppanás, és leteszik. Fényben úszik az üvegajtód, s megint suhogás. Mi ez itt? Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág, karácsonyszagú és meleg. "Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát! " Ez az angyali üzenet. És be is mehetsz – vár az ünnep, és minden zárt ajtót kitár.
Könyveket gyűjtöttem nektek, az olvasóimnak, dobozok összeállításában segédkeztem az Igazgyöngy Alapítványnak, a nehézségek ellenére igyekeztem a családdal találkozni és levezettem az utolsó esteket. Olyan sok minden összejött, annyi munka, amiért csak hálás lehetek, és az is vagyok, de ez is most az ünnep mellett elhomályosul. Alig vártam, hogy feldíszítsük a fát, hogy a tesztelések után újra együtt legyünk. Mérlegeltünk, mit lehet és mit nem, nem tudjuk, nem látunk előre, amit tehetünk, megtesszük – gondoltuk. Aztán, ahogy eljönne az ünnep, épp előtte indokolatlan sírógörcs fog el, pár nappal ezelőtt. Hogy ezzel már ezt a fura évet búcsúztattam, vagy a feltolódott feszültség szeretett volna kijönni, nem tudom. Úgy élek, hogy mindennel szembenézek, megyek előre, a jó oldalát fogom meg az életnek. Ez nem valami erőltetett carpe diem, tényleg ilyen vagyok. Sírtam, és rájöttem, ez az ünnep már elkezdődött bennünk: anyukám telefonjaiban, süteményeiben, a szaloncukrokban, a hosszú telefonbeszélgetésekben.