Kollár Ádám Ferenc

Kollár Ádám Ferenc (szlovákul Adam František Kollár; Tyerhova, 1718. április 15. – Bécs, 1783. július 15. ) szlovák jogtudós, császári és királyi tanácsos, a bécsi királyi könyvtár igazgatója. 1718. április 15-én, Tyerhován született. Szüleivel öt éves korában Besztercebányára költözött, s ott kezdte meg alsóbb tanulmányait, amelyeket később Selmecbányán fejezett be. Nagyszombaton retorikát és poézist tanult, itt 1737-ben belépett a jezsuita rendbe. Bécsben három évig bölcsészetet hallgatott, ezután Szentmiklóson a gimnáziumban tanári állást vállalt, grammatikát és szintaxist oktatott. Innét ismét Bécsbe helyezték, ahol főleg keleti nyelvekkel, illetve teológiai tanulmányokkal foglalkozott. 1744-45-ben a kun nyelvet utolsóként még beszélő Varró István neki diktálta le Bécsben a Kun Miatyánk már erősen torzult szövegét. 1748-ban kilépett a rendből, s a magánéletbe vonult vissza, hogy minden erejét a tudományoknak szentelhesse. 1748. június 10-én kinevezték a bécsi udvari könyvtár első írnokának, 1749. március 12-én második őrré, 1758-ban első őrré léptették elő.

Kollár Ádám Ferenc Született 1718. április 17. [1] [2] 1723. április 15. [3] Tyerhova Elhunyt 1783. július 10. (65 évesen) [4] [1] [2] 1783. július 15. (65 évesen) [3] Bécs Állampolgársága magyar Nemzetisége szlovák Foglalkozása író, történész, könyvtáros, jogász Iskolái Bécsi Egyetem (–1740) A Wikimédia Commons tartalmaz Kollár Ádám Ferenc témájú médiaállományokat. Kereszténi Kollár Ádám Ferenc ( szlovákul Adam František Kollár; Tyerhova, Trencsén vármegye, 1718. április 15. – Bécs, 1783. július 15. ) szlovák jogtudós, császári és királyi tanácsos, a bécsi királyi könyvtár igazgatója. Pánszláv, magyarellenes körök vezető személyisége. Élete [ szerkesztés] 1718. április 15-én, Tyerhován született. Szüleivel ötéves korában Besztercebányára költözött, s ott kezdte meg alsóbb tanulmányait, melyeket később Selmecbányán fejezett be. Nagyszombatban retorikát és poézist tanult, itt 1737 -ben belépett a jezsuita rendbe. Bécsben három évig bölcsészetet hallgatott, ezután Liptószentmiklóson a gimnáziumban tanári állást vállalt, grammatikát és szintaxist oktatott.

fordítások Adam František Kollár hozzáad Kollár Ádám Ferenc Származtatás mérkőzés szavak Nem található példa, vegye fel egyet. Kísérletezhet enyhébb kereséssel néhány eredmény elérése érdekében. A legnépszerűbb lekérdezések listája: 1K, ~2K, ~3K, ~4K, ~5K, ~5-10K, ~10-20K, ~20-50K, ~50-100K, ~100k-200K, ~200-500K, ~1M

Ő alapította Bécsben, 1771-ben az első, önálló formában megjelenő, német nyelvű folyóiratunkat, az Allergnädigst privilegierte Anzeigent. A magyarországi tudományosság megszervezésének első szószólója volt. Miután megismerkedett Bél Mátyás nagyszabású munkásságának befejezetlen hagyatékával, felvetette egy honismertető társaság gondolatát, hogy a sokrétű tudományos feladatot egyesült erővel lehessen megoldani. 1762-ben elkészítette a "Societas Literaria" tervezetét, mely szerint a tudós tagok nem egy központi intézményben, hanem postai úton álltak volna kapcsolatban, s ily módon küldték volna meg egymásnak kutatásaik eredményeit. Noha indexre tett De originibus et usu kapcsán a királyő formailag meghátrált, és óvakodott Kollárt a politikai nyilvánosság elé engedni, továbbra is felhasználta őt tanácsadói szerepében. 1775-ben a királynő érdemei elismeréséül 4000 forint évi fizetést, valamint adományul Keresztény községet adta neki. 1777. május 2-án nemesi címerét kibővítették, s felvette a "keresztényi" előnevet.

VI. … carmen. 1782. Historiae iurisque publici regni Ungariae amoenitates. Vindobonae, 1783. Online (Ism. M. Könyvház IV. 423. l. Ez ellen írta Baerenkopf, De dominio nobilium Hungariae … Posonii et Comaromii, 1790. c. munkáját. Online) Ad Petri Lambecii commentariorum de augusta bibliotheca caes. Vindobonensi libros VIII supplementum liber primus posthumus. Edidit Michael Denis. 1790. Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899. Kollár Ádám Ferenc levelezése. A leveleket sajtó alá rend., a bevezetőt írta és a jegyzeteket kész. Soós István. Budapest, 2000. (Magyarországi tudósok levelezése IV. ) Irodalomértelmezések a felvilágosodástól napjainkig, Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 18014167 OSZK: 000000014840 NEKTÁR: 355113 LCCN: n84154822 ISNI: 0000 0001 1873 5601 GND: 118564846 NKCS: mzk2002142121 BNE: XX1672282 Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Ő alapította Bécsben 1771 -ben az első, önálló formában megjelenő, német nyelvű folyóiratunkat, az Allergnädigst privilegierte Anzeigen t. [7] A magyarországi tudományosság megszervezésének első szószólója volt. Miután megismerkedett Bél Mátyás nagyszabású munkásságának befejezetlen hagyatékával, felvetette egy honismertető társaság gondolatát, hogy a sokrétű tudományos feladatot egyesült erővel lehessen megoldani. 1762 -ben elkészítette a "Societas Literaria" tervezetét, mely szerint a tudós tagok nem egy központi intézményben, hanem postai úton álltak volna kapcsolatban, s ily módon küldték volna meg egymásnak kutatásaik eredményeit. [8] Noha az indexre tett De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Hungariae című könyv kapcsán a királynő formailag meghátrált és óvakodott Kollárt a politikai nyilvánosság elé engedni, továbbra is felhasználta őt tanácsadói szerepében. 1775 -ben a királynő érdemei elismeréséül 4000 forint évi fizetést, valamint adományul Keresztény községet adta neki.

Különösen kitűnt a történelem, valamint a héber és a török nyelvek ismeretében. 1748 és 1751 között az egyetemen görög előadásokat tartott az orvosnövendékeknek. 1773. október 6-án a könyvtár ideiglenes, 1773. január 7-én végleges igazgatójának nevezték ki, ezzel együtt az udvari tanácsosi címet is elnyerte. Szlováknak vallotta magát, a felvilágosult abszolutizmus híveként a magyar rendi nacionalizmussal szemben az összbirodalmi állampatriotizmus eszméit, az államhatalomnak az egyházat is magában foglaló felsőbbségét hirdette. 1764-ben e szellemben, udvari támogatással megjelent könyvében (De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Ungariae libellus singularis) éles támadást intézett a nemesi kiváltságok ellen. A felháborodott rendek és a klérus a pozsonyi országgyűlésen a mű elégetését, szerzőjének pedig száműzetését követelve elérték, hogy az udvar 1764. augusztus 1-jén Magyarországon valóban királyi rendelet tilalom alá vetette, és a Szentszék is a tiltott könyvek lajstromába iktatta.