Első Ókori Olimpia

Friday, 12 July 2024

Hogy ez végül tényleg sikerült, részben az olümpiai ásatásoknak köszönhető. Ezek során kiderült, hogy az olimpiák nem egy vallási esemény melléktermékei voltak, hanem az akkori világ legjelentősebb, mindenkit egybegyűjtő rendezvényei. A legfőbb tényező azonban, aminek köszönhetően létrejött és fenn is maradt az olimpiai mozgalom, az maga Coubertin (kuberten) báró, aki eredetileg a Sorbonne-on tanult történelmet és pedagógiát. Tanulmányai során eljutott Angliába is, ahol nagy hatást gyakorolt rá az ottani nevelési gyakorlat, különösen a testnevelés. Hazatérve 1892-ben tartotta meg első előadását az olimpiákról, nem nagy sikerrel. 1894-ben összehívta a párizsi atlétikai kongresszust, ahol kihirdette a NOB megalakulását és az olimpiai játékok felújításának tervét. Az első játékokat 1896-ban Athénban kívánták megrendezni. Coubertin nem a sportteljesítményben látta az olimpia célját. Jelmondata: "A lényeg nem a győzelem, hanem a küzdelem maga. Első ókori olimpiada. " Számára az olimpia által közvetített béke üzenete volt a legfontosabb, amely már az ókorban is kötelezte az embereket.

Ezt követték azok az események, amelyeket előolimpiákként tartunk számon. Természetesen a görögök saját nemzeti kincsüknek tekintették az ókori pánhellén játékokat, ezért ők sem akartak lemaradni a futótűzként terjedő mozgalomról. A mozgalom elindítója hazájukban Evangelosz Zappasz, a kor egyik leggazdagabb üzletembere. Terve megvalósítása érdekében a saját vagyonát sem kímélte. A rendezvényt végül a görög uralkodó felesége nyitotta meg 1859. október 18-án. Első ókori olimpia. A következő játékokat csak 1870-ben tartották meg. A III. Olimpiára sem négy év múlva került sor – bár az eredeti elképzelés szerint a játékokat négyévente rendezték volna meg –, hanem 1875-ben. Ezt követően a következőt 1889-ben és az utolsót 1893-ban rendezték meg. Az esemény egyre népszerűbb lett. Mindez kedvezett Pierre de Coubertin (pier dö kuberten) báró 1894-es levelének, amely a párizsi atlétikai kongresszus meghívóját tartalmazta. Mint látható, évszázadokon át Európa-szerte több helyen is próbálták életre kelteni az antik görög sportjátékokat.

I. Jakab király igazi sportembernek számított a maga korában. Az ő támogatásával 1604-ben Robert Dover királyi ügyész dél-angliai vidéki birtokán megrendezte az English Olimpic Games (inglis olimpik gémz), illetve a Costwold Games (kocvold gémz) elnevezésű versenysorozatokat, amelyeket pünkösd táján tartották. A többnapos versenysorozatban voltak atlétikai versenyek, botvívás, birkózás, lófuttatás, nyúlvadászat, sakk, ének, zene. A játékokon – az ókori versenyekkel ellentétben – nemi és osztálykülönbségre való tekintet nélkül mindenki részt vehetett. Ezért ezek a játékok szellemiségüket tekintve már nem álltak messze az újkori olimpiáktól. 1793-ban a német testnevelés- és tornamozgalom legnagyobb alakja, Johann Christoph Friedrich GutsMuths (johan krisztof fridrih gucmutsz) kihirdette az olimpiai játékok felújításának azonnali szükségességét. Ekkor még mindig egy évszázaddal az első valódi újkori olimpia előtt járunk. Ferenc Lipót herceg támogatásával létrehozták a mai Németország területén a dessaui Olympiai Egyesületet, amely még az 1830-as években is rendezett antik görög mintájú tornaünnepélyeket.

I. Theodóziusz császárnak azonban nem tetszettek az olimpiai játékok, s 393-ban, mint pogány kultuszt, eltörölte, azután földrengések, árvízek pusztítottak rajta. Olimpia 19. századvégi feltárását követően a párizsi Nemzetközi Testnevelési Kongresszuson Pierre de Coubertin báró indítványozta az olimpiai játékok újraindítását. Olimpiában található egy modern múzeum, melyet Coubertin alapított 1894-ben az újkori olimpiák emlékére. A múzeum előtt áll Coubertin szívét őrző oszlop. Végül Athén 1896-ban megrendezte az első olimpiai játékokat. 100 évvel ezelőtt az újkori olimpia első világsztárja Luisz Szpiridon volt. A görögök meg akarták nyerni az athéni játékok csúcspontjának számító marathoni futást. Szpiridon röviddel a cél előtt előzte meg ellenfeleit. A 42 km hosszú versenyt annak a hírnöknek az emlékére rendezik, aki Kr. 490-ben a görögök perzsák feletti győzelmének hírét Marathónból Athénba vitte. "Örvendjetek, győztünk! " - kiáltotta és holtan rogyott össze. A kiterjedt ásatási terület és múzeum megtekintésére egy egész napot kell rászánni.
2004. augusztus 12. 10:48 Az antik olimpiák bajnokait épp olyan rajongás vette körül, mint a maiakat: pénzt kerestek, hírnevükkel kérkedtek - és hagyták, hogy lefizessék őket. Hallgattak a fegyverek Pankráció Az egyik ókori olimpián, i. e. 564-ben a phigaleiai pankrátor, Arrikhión holtában érdemelte ki a győztesnek járó olajfa-koszorút. Arrikhión már a harmadik olimpián szállt versenybe a bajnoki címért, mikor ellenfele hátulról bivalyerős fojtófogásba kapta. A phigaleiai képtelen volt kiszabadulni a gyilkos ölelésből, de sikerült megmarkolnia ellenfele bokáját, és úgy megcsavarta, hogy az kitörött. Ellenfele a súlyos sérülés miatt feladta a küzdelmet, ám Arrikhión már haldoklott. Torka összeroncsolódott, és bár őt hirdették ki győztesnek - az olajlevél-koszorúval már csak a holttestet tudták megtisztelni. Bár Arrikhión története kivételesen drámai, az ókori olimpiák történetében nem ment ritkaságszámba, hogy a versenyzők életükkel fizettek kitartásukért. A pankráció a különösen veszélyes sportok közé tartozott, hiszen a fojtogatás, az ujjtörés és a nemi szervre mért ütés is megengedett volt.
Les A Fociban