Juhász Gyula: Magyar Táj, Magyar Ecsettel By Brettner Oliver
Magyar táj, magyar ecsettel – Juhász Gyula Kis sömlyék szélin tehenek legelnek, Fakó sárgák a lompos alkonyatban, A szürke fűzfák egyre komorabban Guggolnak a bús víz holt ága mellett. Távolba néznek és a puszta távol Egy gramofon zenéjét hozza nékik, Rikácsolón, rekedten iderémlik, A pocsétában egy vén kácsa gázol. Az alkonyat, a merengő festő fest: Violára a lemenő felhőket S a szürke fákra vérző aranyat ken, Majd minden színét a Tiszának adja, Ragyog, ragyog a búbánat iszapja. (Magyar táj: így lát mélán egy magyar szem. )
Magyar Táj, Magyar Ecsettel – Artkalauz
A Magyar Tájak című virtuális kiállítás az alábbi linken érhető el:
A lapokon újabb szavak és kifejezések is szerepelhetnek...