Tiszta Ideg Vagyok: Az Állandó Feszültség – Nőileg
Szívritmuszavar És Állandó Feszültség - Stressz
Tisztelt Doktornő! Előre is elnézését kérem, ha írásom kissé hosszabb lesz, de úgy gondolom, hogy az előzményeket is ismernie kell. 38 éves, 160 cm magas, 75, 6 kg-os nő vagyok. Kb. 10 évvel ezelőtt furcsa tüneteket kezdtem érezni. Állandó feszültség eries.html. Mintha kihagyott volna a szívem, majd nagyot dobbant egy nap többször is. Ebben az időszakban éppen hosszabb ideje munkanélküli voltam. Mikor már meg voltam győződve róla, hogy súlyos szívbeteg vagyok elmentem kardiológushoz, aki EKG-t csinált, ami semmit nem mutatott ki. A szívultrahang alapján kiderült, hogy mitralis prolapsusom van. Az orvos Panangin kúrát javasolt, ami pár hónap alatt megszüntette a panaszaimat. Utána hosszabb ideig semmi nem volt, sikerült munkát találnom, mikor előjöttek a prolapsus tünetei a Panangin kúra ismét csak segített. Később már ez nem segített, nagyon szapora szívverést észleltem, újra EKG, ami semmi eltérést nem mutatott, de már folyton a szívműködésemet figyeltem, aludni sem nagyon tudtam. Ekkor Bisoblock 5 mg tabletta szedését rendelték el, naponta 2-szer negyed tabletta adagban.
Rengetegen szorongunk: egy 2015-ös felmérés szerint világszinten 300 millióan. Ennek az érzésnek azonban nincs valós alapja, ellentétben a félelemmel, azt ugyanis meg tudjuk fogalmazni, azonosítani tudjuk, így tenni is tudunk ellene. A kettő közti különbségről Tófalvi Beáta pszichológust kérdeztük: A félelem egy alapérzelem, velünk születik, és a túlélésünket szolgálja. Vannak velünk született félelmek (pl. a hangos és hirtelen zajtól, mozgástól való félelem), és vannak korspecifikus félelmek: például hároméves korban teljesen normális, ha a gyermek fél a sötétségtől, a serdülőkorra jellemző a nemi szerepekkel kapcsolatos félelem. Szívritmuszavar és állandó feszültség - Stressz. A haláltól való félelem is ebben a korban jelenik meg, és ez a későbbi életkorokra is jellemző marad. A szorongás, a félelemmel ellentétben, életünk során alakul ki, különböző élethelyzetek váltják ki, és több típusa van. A leggyakoribb a teljesítményszorongás (kudarctól, hibázástól, büntetéstől való szorongás) és a szociális szorongás (a társas kapcsolatoktól, konfliktusoktól, ezek fenntartásától való szorongás).