Címke: Síró Nő | Festői Találkozások
Mi lesz velük - mondta egy zavaró hang. Míg meghallották a titokzatos nőt, a város rettegő lakói bezárkóznak sárból és kőből készült házaikba. Az ókori hódítók sem mertek kimenni az utcára, mert annak a nőnek a sikolya valóban hátborzongató volt. A pletykák szerint az volt a síró nő, hosszú hajú, kísérteties megjelenésű, fehérbe öltözött nő, fátyollal lebegve a levegőben, hogy ellepje rémes arcát. A síró no 2001. Lassan kóborolt az utcák és terek között a városban, és aki tanúja volt a jelenlétének, azt mondja, hogy amikor kiabált, ó, gyermekeim! eltűnnek a levegőben, és folytatják a terrorizmust a város más részein nyögéseikkel és sikolyaikkal. Míg a síró nő sétált a tereken, kétségbeesetten sírt, egy idő után a folyóhoz megy, míg az éjszaka sötétjében fokozatosan elveszíti magát, és így végül feloldódik a vizekben. Ez Mexikóvárosban minden este megtörtént, és a lakói valóban nyugtalanok voltak, mert senki sem tudta ezeknek a panaszoknak az okát. Egyesek szerint a nőnek volt egy szeretője, akivel a halál váratlan meglepetésének köszönhetően soha nem tudott férjhez menni.
A Síró Nő Átka
A zajszint mérése – illetve a vonatkozó Zaj app – ugyanis csak az Apple Watch SE és az Apple Watch Series 4 és újabb modelleknél érhető el. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
A Síró No 2001
Ámde a beteljesületlenségről szóló eszmefuttatás, s azon túl a kötet egésze persze másfajta módon mégiscsak beteljesít valamit: egy kritikusnő önértelmező állásfoglalását a szerzőség összetett ügyében. És még csak nem is beszéltem arról a gazdag problématárról, amely a kötet elméleti fejezetében biztosít tág akusztikus teret a második fejezet igazán élvezetes műelemzéseinek.
S nem tudom megállni, hogy az olvasók gyönyörködtetéséért, lelkes szkriptorként ide ne másoljam – a szerző Kovács András Ferenc és a kritikus Gács Anna jóvoltából – Adam de Chartres sírversé t: Végül tudatlan írónád vagyunk – Valaki mégis verset ír velünk. Keményen tart: meg se mozdulhatunk, Akár tékához láncolt égi könyvek. Nehézkesen zörgünk, szétporladunk Egy ismeretlen olvasó kezében… Úgy forgat minket, mint az irgalom. S nevezzük (vagy ne nevezzük) a szerzőt "szituáló" és működtető alapeszmét Kovács András Ferenccel "ismeretlen olvasónak", Kosztolányival "nagy ismeretlen Úrnak" vagy Rilkével "iszonyú angyalnak", egyvalami biztos: a szerző csakis ennek a titokzatos ismeretlennek a viszonylatában maradhat "életben" – a szöveg egyik, s minden bizonnyal nem is legalantasabb funkcionáriusaként. A síró no credit. Ahogyan azt, most Gács Anna közvetítése nélkül, egyenesen Pilinszky Intelmé ből is sejthetjük: "…talán még napjaidban / hírül adhatod azt, miről / hírt adnod itt egyedűl érdemes. // Írnok, / akkor talán nem jártál itt hiába. "