1956 Október 25
2015. október 25. Szabadság tér 2015. október 25-én Pongrátz András felhívására emlékezők gyűltek össze a Kossuth téren, hogy onnan a Szabadság térre, a szovjet emlékműhöz vonuljanak. Szándékukban állt az 1945-ben hazánkat megszálló, 1956-ban a szabadságharcunkat leverő szovjet megszállókat dicsőítő emlékműről az önkényuralmi jelképeket eltávolítani. Természetesen ez nem történhetett meg. Ugyanis a rendőrség nagy erőkkel kivonult, körbevéve a gyalázat emlékművét és védelmezve azt. Novák Előd parlamenti képviselőt a rendőrök többször is lefogták, leszorították. Nem vettek tudomást képviselői mivoltáról. Igaz, Előd nem is kívánt élni ezzel. Pongrátz András Corvin közi harcos, aki a Sztálin-szobor ledöntésében is részt vett sem juthatott az emlékműhöz, hogy gyertyát gyújtson a sortűz áldozatainak emlékére. Keserű és szánalmas volt látni a rendőrség parancsteljesítését, ahogy egyes rendőrök túl buzgón igyekeztek teljesíteni. 1997 jutott eszembe, amikor Kuncze rendőrei Pongrátz Gergelyt bilincsben vitték el a Hősök teréről, majd délután a Kossuth téren a sortűz áldozataira emlékezőket brutális terrorral oszlatták szét.
1956 Október 25 Octobre
Apró elvtárs is reagált: "Elvtársak, én a megbízást elvállalom azzal a felhatalmazással, hogy a Központi Vezetőség az intézkedéseinket tudomásul veszi. Azzal a felhatalmazással, ahogy a határozat megszövegezi. Nem szeretném, hogy komolyabb akció után a felelősség kérdése úgy merülne fel, hogy miért ezt meg ezt tette", "miért adott ilyen vagy olyan intézkedésre parancsot. " "Teljes felhatalmazást kérünk! " Kaptak. Később is. Ennek a napnak a története, a gyilkolásra parancsot adóknak és a sortüzet kivitelezőknek kiléte, a miértek és hogyanok felderítése még mindig a történelem feladata. Az áldozatok számának megállapítása úgyszintén. Én egyről tudok beszámolni, egy áldozatról, aki ott maradt, és egy másikról, aki megmenekü utóbbival a Rákoskeresztúri köztemetőben ismerkedtem meg, az elhunyt áldozat sírjánál, sok-sok évvel 1956. október 25-e után. Tőle tudtam meg sok mindent, mert ő volt a megmenekült barát, de az édesanyáról csak azt tudtam, hogy minden év október 25-én virággal a kezében ment ki a temetőbe a fiához.
1956 Október 25 August
1956. október 25-26. - A legvéresebb napok "Nemzeti színű lobogókat lenget a szél a Kossuth és Széchenyi téren" Az október 25-én tapasztalt viszonylagos nyugalom mögött a hadsereg intenzíven folytatta az esetleges felkelés leverésére irányuló előkészületeket, hiszen a hírszerzés "szerint" ezen az estén tüntetésre készültek Kecskeméten, amely természetesen megkonstruált hír volt. Az MDP megyei végrehajtó bizottsága mellett a esti órákban a 3. hadtest személyi állománya is távirat formájában köszöntötte Kádár János első titkárrá történő kinevezését, amely ebben az esetben egy hűségnyilatkozatnak számított: " Hitet teszünk az új Politikai Bizottság mellett. Minden erőnkkel elősegítjük magyar hazánk és népünk érdekét szolgáló politikája megvalósítását. Szívből helyeseljük Kádár János és Nagy Imre elvtársak e hó 25-én a rádióban elhangzott beszédét. Kecskemét, 1956. október 25. " A Gyurkó Lajos által képviselt, megfélemlítésre törekvő szemléletbe illet a szovjet tankok erődemonstráló felvonulása a város utcáin, majd az ezt követő letartóztatások, amikor is 4 személyt vettek őrizetbe.
Ezt a későbbi jó barát mesélte el nekem, hogy Lali gyűlölte az apját, mert a házukban lévő orvostól, a hajdani katonatárstól -akit a papa messziről elkerült és "nem is ismert meg" – jutott tudomására, hogy apja már a szovjet fogságban mint "pártszeminarista" külön lakásban lakott kinn a városban, nem a tetvek és poloskák között a táborban, mint a többi hadifogoly. Már sokkal korábban hazajöhetett volna a feleségéhez és a kicsi gyerekéhez, de el kellett végeznie a pártiskolát, mert Magyarországon komoly feladatot és küldetést bíztak rá, ha majd hazatér. Ez alatt a beteg, paralízises édesanya fát járt ültetni, kemény fizikai munkát végzett, hogy megteremthesse a napi egyszeri étkezésre valót a gyerekének. És minden este együtt imádkoztak Lalikával a szegény jó édesapáért, aki a borzalmas front után most éhezik a szörnyű hadifogságban. A sors különös fintoraként néhány év múlva pontosan abban a házban kaptak lakást, ahol a tábor hajdani orvosa is lakott, ötödmagával egy szoba-konyhás társbérletben, mert az ő 6 szobás lakásukat államosították és ők egy közös WC-s társbérletet oszthattak meg egy régi adófőtanácsos 4 tagú családjával.