Juhász Gyula Consolatio

Saturday, 6 July 2024

Juhász Gyula: Consolatio Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként. The post Juhász Gyula: Consolatio appeared first on.

Juhász Gyula: Consolatio | Verstár - Ötven Költő Összes Verse | Kézikönyvtár

A nap, melyért mi vérben esve el, Nyugodtan haltunk ama reggelen. Szemünk nem látta, lelkünk […] Olvass tovább Juhász Gyula: November Nem is búcsúzott, elment szótalan, Az ifjúságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz mindig búról és gondról dalolt. Nem is szerettem fanyar új borát, Asszonytalan és pénztelen sorát. Nem is sirattam el, csak csöndesen Elbámulok az eltűnt éveken: És ma sír, zúg, búg, zendül az avar: Holt ifjúságom […] Olvass tovább Juhász Gyula: Fekete Ipolynak Kegyes atyák kedves, hű utóda, Hadd köszöntsön vígan ez a dal (Egyszerű vers, nem ünnepi óda) Téged, derűs, örök fiatal. Nem hiába olvastad Horácot, Mosolyogva nézed a telet S a szelíd Virgilt forgatva, látod: Minden télre jő egy kikelet. Adjon Isten néked még sok évet, Mezei virágot, kerti bort, Tartsa meg […] Olvass tovább Jöjjön Juhász Gyula: Májusi óda verse. Ó emberek, az élet oly rövid, Az utak végén az örök rög int. Jó volna egyszer, végre, tudni már, Hogy szomorú fejünkre itt mi vár? Isten nevében az ember felett Száz zsarnok ítélt és kevélykedett.

Juhász Gyula: Consolatio - Divatikon.Hu

Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Juhász Gyula 1919 Consolatio Teljes szövegű keresés Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Tisztelt Látogató! Szilasi Sándor kőfaragó vagyok. Engedje meg, hogy bemutatkozzam és megosszam Önnel néhány gondolatomat a síremlékek készítésével kapcsolatban. Tapolcán születtem 1979. augusztus 4-én. A szakma iránti érdeklődésemet édesapám keltette fel bennem már gyermekkoromban. 1988-tól amiben tudtam segédkeztem neki, és elhatároztam, ha "nagy leszek" kőfaragó leszek. Megfogott a szakma szépsége, változatossága, így 1993-1996 évek között elvégeztem a szakmunkásképző iskolát kőfaragó szakon. Gyakorlati tanulmányaimat a kiváló keszthelyi kőfaragó mesternél Tantó J. Gusztávnál (†2006) végeztem, majd még 1, 5 évig segédként dolgoztam mellette. Tanító mesterem a szakma szeretetén kívül arra is megtanított, hogy igazi, maradandó értéket csak úgy alkothatok, ha becsülettel, tisztelettel és a szakma iránti alázattal végzem feladatom. Ezért tartotta fontosnak, hogy a kőfaragó szakma mindhárom részét – betűvésnök, műkőáru-készítő és kőfaragó – magas szinten sajátítsam el. Vállalkozásomat 1998-ben indítottam, azóta megrendelőim megelégedésére igyekszem végezni a munkámat.

Gondolta A Fene