Budapest Kosztolányi Dezső Terrain

Saturday, 6 July 2024

Két csók közt is oly hatásos vagy, s a táncos, tarka-barka förgetegben; messzi multat, szép reményt is összebékítsz, szárnyra kelve míg kerengsz fenn. (Takács Zsuzsanna fordítása, 86. ) Nyári álom (1880) Mert le-lehallatszottak a kastélybéli harangok; Krisztust hirdették, aki holnap tér meg a mennybe, s szerte a szirten, a szélben, a völgyben, a fákban, a vízben friss, életlehelő tavasz újult dallama zsongott, almagaly, őszibarackfa fehér s rőt szirma bizsergett, búzavirág s kikerics kacagott fel a perjefüvek közt, lóhere mélykék árnya terült el a lágyivü lankán, gyönge rekettye virult szinarany pompában a halmon… (Majtényi Zoltán fordítása, 81. ) Havazás (1881) Párás ablakomat kóbor madarak verik: elhunyt sok-sok régi barát szelleme néz s hivogat. Kedveseim, sietek, sietek! – Nyugalom, te szilaj szív – csönd mélyére megyek, s árnyain elpihenek. Budapest kosztolányi dezső tér evangélikus templom. (Bede Anna fordítása, 83. ) Alpesi reggel (1886) Sziporkát szórnak tükrözőn a tiszta, szűzi szárnyak. Mosolyt, szivárványt hint az ég s szikrás szerelmi vágyat.

Budapest Kosztolányi Dezső Tér Evangélikus Templom

Öreganyó. Karszékben trónolsz, s nagy barna, bámuló szemed nehézkesen és furcsa fénnyel reánk mered. Redő-gyűrűs, fekete arcod mindíg nyugodt, mindíg komor, mint a halottak tiszta képe, mint egy szobor. Kosztolányi Dezső: Csak hús vagyok, csak csont vagyok : hungarianliterature. Tipegve járkálunk körötted, tűnik év évre, percre perc, s te egyiptomi gráciával csak integetsz. Száraz bőrödből, kék eredből a boldog ősz nyugalma száll. Nem győz terajtad már az élet, sem a halál. Elébed állok, s néha mintha az idő szárnya csapna rám. Bámullak tágranyílt szemekkel, öreganyám.

Budapest Kosztolányi Dezső Terms

Mint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől.

Budapest Kosztolányi Dezső Ter.Fr

A nagyanyámhoz vittek el aludni egy éjjelen. Sötét bokrok között egy kert kukucskált, emlékezem. A félhomályban állt egy üvegajtó, oly furcsa volt. Az óra vert, vert, de nem úgy, mint otthon, dalolt, dalolt. Vén óra, régi székek, fanyar illat, kísértetek. Csordultig telt bánattal pici mellem, majd megrepedt. Budapest kosztolányi dezső tér 5. Kiáltani akartam és lerogytam, mint egy hívő. Karom kitártam, s hirtelen megállott, állt az Idő.

Budapest Kosztolányi Dezső Ter A Terre

A nagyvárosban éltem, hol a börzék déltájt, mikor magasba hág a nap, üvöltenek, és mint megannyi torzkép, az ember-arcok görcsbe ránganak. Középkorban, fényén egy régi délnek, szólt a harang, letérdelt a paraszt, ők így imádkoznak, kik mostan élnek, csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt, ijedt számokkal istenről vitáznak, az új istenről, "adnak", egyre "vesznek", hódolnak az aranynak és a láznak, magasba szállnak és a mélybe vesznek. Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak és a tengerben egymást fojtogatják, kéken sötétlik ere homlokuknak, nem ismeri itt a fiú az atyját. Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes, amelyre most a déli csönd alászáll, mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes, a pénz ura a császár és a császár. Kosztolányi Dezső: A nagyvárosban éltem, hol a börzék : hungarianliterature. Jaj, nem lehet azt soha kőre róni, mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk, egekbe vágyó, óriási gúlánk, bár meg se látják e kor Fáraói. Én is szolgálok, mint a többi árva, a láznak és aranynak, kósza lélek, irgalmat esdek, a karom kitárva, s alázatos vagyok, mivelhogy élek. Harminckét éve járok hőbe-hóba, s az életemnek kedve már hunyóba, szeretnék el-kivándorolni innen, hogy még lehetne az életbe hinnem.

Egy asszony is van itt, rekedt. Ölel egy halvány gyermeket. Az élet, élet verte meg. Azért remeg. Sóhajtva néz a földre le. Szeme sós könnyel van tele. Batyuja sincs. Nincs más vele csak élete.

5 Generációs Ipad