Őszi Chanson Elemzése

Paul Verlaine: Őszi chanson Ősz húrja zsong, Jajong, busong A tájon, S ont monoton Bút konokon És fájón. S én csüggeteg, Halvány beteg, Míg éjfél Kong, csak sírok, S elém a sok Tűnt kéj kél. Óh, múlni már, Ősz! hullni már Eresszél! Mint holt avart, Mit felkavart A rossz szél… (fordította: Tóth Árpád)

1. Paul Verlaine: Őszi chanson (elemzés) – Jegyzetek
2. Kosztolányi Dezső Chanson című versének elemzése
3. Tóth Árpád: ŐSZI CHANSON | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
4. Irodalom - 11. osztály | Sulinet Tudásbázis

Paul Verlaine: Őszi Chanson (Elemzés) &Ndash; Jegyzetek

A XIX. század végének világnézeti válsága és az új stílusirányzatok Az európai kultúrtörténetben a realizmus (XIX. század) volt az utolsó egységes korstílus. Ennek végén a világnézeti és művészeti egység teljesen megbomlott. Az emberek előtte hittek abban, hogy a világ megismerhető, hogy az emberi ész hatása végtelen. A század végén azonban az ember egyre bizonytalanabbá vált. A városiasodás hatására felbomlottak az addigi kis közösségek, az ember egyre idegenebbül érezte magát. A kapitalizációval, a gépek térhódításával az ember kezdte fölöslegesnek érezni magát. század végén hirtelen magasra ugrott az öngyilkosságok száma is. Új stílusirányzatok jelentek meg: a naturalizmus, szimbolizmus, szecesszió és az impresszionizmus. Ezek a stílusirányzatok nem egymást követték, hanem egymás mellett éltek, sok költő egyetlen versen belül is vegyíthette ezeket az irányzatokat. A szimbolizmus A szimbolizmus irodalmi szempontból a legfontosabb stílusirányzat a XIX. század végén. Irodalom - 11. osztály | Sulinet Tudásbázis. A szimbolizmus szó töve a szimbólum.

Kosztolányi Dezső Chanson Című Versének Elemzése

Kálnoky László, ford. Ady Endre et al., bev. Rónay György, jegyz. Szegzárdy-Csengery József; Magyar Helikon, Bp., 1965 Paul Verlaine versei; ford. Ady Endre et al., vál. Kálnoky László; Európa, Bp., 1979 (Lyra mundi) Nők; ford. Szabó Lőrinc, bev. Babits Mihály, utószó, szöveggond. Kabdebó Lóránt; Helikon, Bp., 1983 Szaturnuszi költemények / Poèmes saturniens; ford. Térey János, előszó Somlyó György; Cserépfalvi, Bp., 1994 Források [ szerkesztés] Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 11. Mohácsy Károly: Irodalomkönyv 11. (Budapest, 2008) Verlaine életrajza és munkássága () Szaturnuszi költemények – Térey János fordításában és jegyzeteivel () Paul Verlaine () További információk [ szerkesztés] A romlás virágai a MEK-en Irodalmi Jelen: Szaturnuszi költemények. Térey János fordításai (részletek) Bozók Ferenc: Széljegyzet Paul Verlaine vallásos verseihez, in. Nagyvilág folyóirat, 2010/12., 1265-1270. old. Paul Verlaine: Őszi chanson (elemzés) – Jegyzetek. Őszi sanzon Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 4937684 LCCN: n79043496 ISNI: 0000 0001 2118 5217 GND: 118804219 LIBRIS: 209396 SUDOC: 027181278 NKCS: jn19990008767 BNF: cb119279849 ICCU: CFIV010732 BNE: XX1008900 KKT: 00459680 BIBSYS: 90061135 RKD: 328312

Tóth Árpád: Őszi Chanson | Verstár - Ötven Költő Összes Verse | Kézikönyvtár

A szimbolista költő visszatér a metafizikai kérdésekhez. A művészetnek olyan dolgokat kell elmondani, amit másképpen nem lehet. Nő a távolság az átlagember és a vers között. L'art pour l'art. Művészet a művészetért. Művészek a társadalomtól elkülönültek (felsőbbrendűek). A dekadencia a polgári társadalom hanyatlását tükröző beteges, pesszimista művészeti irányzat. Charles Baudelaire 1821. április 9-én született Párizsban, polgárcsaládban. 1827-ben elvesztette idős édesapját, akihez bensőséges viszony fűzte. Anyja feleségül ment egy nagy karrier előtt álló katonatiszthez. Ezt árulásnak érezte. Iskolájában latin verseiért kitüntetést kapott. Tizennyolc évesen kijelentette, hogy író akar lenni. Tóth Árpád: ŐSZI CHANSON | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Kezdte képezni magát szellemileg, de tékozló, önpusztító életet élt (pl. : vérbaj). Indiába küldik, hátha ez kijózanítja, de félútról visszatér. Az utazás élményei azonban visszatérnek verseiben. Mikor nagykorú lett, akkor elköltözött otthonról. Apai örökségével gazdag lett, de bohém élete gyorsan csökkentette vagyonát.

Irodalom - 11. OsztáLy | Sulinet TudáSbáZis

Az irányzat elnevezését az indokolja, hogy a költők műveinek középpontjában egy szimbólum áll, ez a szimbólum szervezi egésszé a verset. A szimbólum egy olyan költői kép, amelynek a jelentését nem tudjuk pontosan megmagyarázni, legfeljebb sejthetjük az összefüggést. A szimbolizmus költői számára a lényeg éppen ez volt: a látható világ dolgai mögött feltárni a titkos összefüggéseket. A szimbolizmus kezdetét az 1854- ben megjelent A Romlás Virágai című kötet megjelenésétől számítjuk (Baudelaire). A szimbolista költők számára nem létezett erkölcs, sőt egyenesen elutasították a kispolgári erkölcsöt és értékrendet. Alapélményük az volt, hogy a világban minden pusztul, hanyatlik, romlik (dekadencia); ezzel szemben csak egyetlen értéket állítottak fel: a tökéletes szépséget. Ezért van az, hogy a szimbolisták műveiben olyan gyakran szerepel együtt a szépség és a romlás (pl. Baudelaire: Egy dög). A francia szimbolisták életútja, a költői szerep átalakulása A szimbolisták megvetették a kispolgári erkölcsöket, elutasították a józan ész szerinti életvitelt.

A halál, a halálvágy nem új keletű témája a lírai költészetnek, Verlaine versének újszerűsége talán abban ragadható meg, hogy mintha hiányozna az elmúlás utáni vágy indoka, oka, magyarázata. Az egyes szám első személyű beszélő csak homályosan utal az okra: "S én csüggeteg, / halvány beteg /... csak sírok". A költeményben elsősorban a zeneiség (hangutánzó szavak, hangszimbolika) stíluseszközei teremtik meg azt a különös hatást, mely mintegy pótolja a fogalmi hiányokat. Nem eldönthető, hogy a külső világ állapotának hatásai váltják ki a beszélőből az elmúlás utáni vágyat, vagy a belső lélekállapot "találja meg" a külvilág változásában, sejtelmességében (ősz, éjfél, szél) állapotának tükörképét. Látszólag az "ősz hegedűhúrjának" jajongása, a külvilág jele indítja el a gondolatmenetet (az eredeti szövegben "megsebzi szívemet"), ugyanakkor a harmadik szakasz szenvelgő sóhaja a beszélő kérése az őszhöz ("Óh, múlni már, / ősz! húllni már, / eresszél!... "), tehát mégis mintha elsődlegesen az egyén hangulatáról, állapotáról lenne szó.