A Világegyetem És Brad Pitt - Az Élet Fája Kritikája
"), a teremtés szekvenciája a darwini élet fájával zárul, ami tovább is visz a következő gondolatra. A férfi visszaemlékszik arra, amit az apácák tanítottak neki: az életnek két útja van, a természeté és az isteni kegyelemé. Az első út az apa képével, utóbbi az anyáéval kapcsolódik össze, miközben a kisfiú rádöbben, hogy mindaz benne is megvan, amit apjában gyűlöl. Ez a felismerés adja meg számára a kegyelmet, ami egy apokaliptikus vízióba torkollik. Malick viszont itt megáll, nem akar választ adni a kérdésekre – azokra, amelyekre valószínűleg nem is lehet. Az ő célja az volt, hogy feltegye ezeket a kérdéseket, amire aztán majd a néző válaszol saját magának. Szóval itt most nem a "mit", hanem a "hogyan" érvényesül. De nem kell megijedni, a film gyönyörű képei, pazarul megkomponált jelenetei, zenéi és belső monológjai mindenkiben el fogják indítani a főhősben is futó gondolatokat – de persze csak akkor, ha hagyja. Mert nehéz film Az élet fája, viszont mindenki számára érthető. Nem kell hozzá Bibliaismeret, nem kell vallásosnak lenni, ez mind csak plusz élményt ad.
Az Élet Fája Zene 9
A gyermekkor ártatlan teljességéből vele együtt eszmélünk lassan a rossz eredetének húsbavágó kérdésére, mely újabb értelmezést kap azáltal, hogy tulajdonképpen felnőttkori önmaga (Sean Penn) emlékezik vissza minderre, miután egy megrendítő hírről értesülve gyertyát gyújt. Szólni kell még a film hanghatásairól. Malick művészetében a szavak szükségszerűen dadogóak, s Az élet fája dialógusai is beleolvadnak egy balladisztikusan szűkszavú, hipnotikus narrációba. Ki szól kihez? Csak találgathatjuk. Részben felvilágosít minket a zene, melynek nagy része jól ismert klasszikus művek segítségével helyezi el a filmet a kultúrtörténetben. A hozzá tartozó, elsőrendű jelentőséggel bíró varázslatos képek pedig mintha hangzanának – ez a rendezővel szorosan együttműködő Emmanuel Lubezki operatőr érdeme. Mi is hát Terrence Malick filmje? Filozófiai traktátus? Nem egészen, hiszen vallásos köntösben mesél láthatóról és láthatatlanról. Vallásos film? Nem egészen, hisz nem ad válaszokat, inkább kérdez, méghozzá igen komolyan és mély-értelműen.
Terence Malick már az eddigi 4 alkotása után is úgy élt a szememben, mint egy rendkívül színvonalas, egyedi megközelítést képviselő rendező, és bár eddig csak egy filmjébe tudtam teljesen beleszeretni, mégis hatalmas tisztelettel viseltetek iránta. Ezen az ötödik alkotása, a Tree of life sem tudott rontani, sőt! Mindazonáltal, egyszerre élmény és csalódás ez a 140 perces vizuálorgia, amelyet kö... Tovább... SPOLIEREKET TARTALMAZ!! Első nézés után a film struktúrája nem tűnik olyan zavaróan ötletszerűnek, hogy az embert a vetítőterem elhagyására sarkallja. Szerény meglátásom szerint 2 létszervezési alternatívát láthatunk bemutatva: egy szekulárisat, illetve egy metafizikait (emlékeztetőül, a nyitó monológ kezdete: "Az ember kétféleképpen élheti le az életét, a természet útján és a gondviselés ú... Az élet fája (The Tree of Life) Az élet fája az 50-es években egy texasi peremvárosban élő katolikus (vagy inkább anglikán? ) család impresszionista portréjának, valamint a távoli galaxisoktól a mikroszkopikus organizmusokig, a fortyogó vulkánoktól a haldokló dinoszauruszokig tartó kibontakozás fenséges képeinek a keveréke, de jut emellett néhol valamiféle mágikus realizmusnak a képeiből,... Tovább...
Az Élet Fája Zene 5
Terrence Malick legújabb filmje egy u201950-es évekbeli család történetét formázza meg, ahol a három fivér közül a legidősebb, Jack (Sean Penn) szembesül apja (Brad Pitt) könyörtelen világnézetével. Míg édesanyja (Jessica Chastain) a szeretet és a jóság irányába vezeti, apja az élet kemény oldalát mutatja be. A két szülő presszionálása mély sebeket hagy Jack lelki fejlődésében, így felnőtt korára teljesen összezavarodik a jó dolgokról alkotott elképzeléseivel kapcsolatban. Játékidő: 139 perc Kategoria: Dráma IMDB Pont: 8. 0 Beküldte: ember2003 Nézettség: 33658 Beküldve: 2011-09-22 Vélemények száma: 18 IMDB Link Felhasználói értékelés: 6, 0 pont / 29 szavazatból Rendező(k): Terrence Malick Színészek: Brad Pitt (Mr. O`Brien) Sean Penn (Jack) Jessica Chastain (Mrs. O`Brien) Fiona Shaw (nagymama) Joanna Going (Jack felesége) Dalip Singh Kari Matchett Kimberly Whalen (Mrs. Brown)
Sok mítosz egy kígyóról és tojásról mesél, amely egy fényes madártól származik. Ez a szimbólum a fa ábrázolása során is megjelent. Érdekes módon az akácfa tartalmaz pszichedelikus drogot (DMT), amelyet gyakran összefüggésbe hoznak a mély, spirituális élményekkel. 4. A kínai Halhatatlan fa Az őszibarackfa, amely 3000 évente egyetlen gyümölcsöt hoz… egy taoista legenda szerint, aki elfogyasztja ezt a gyümölcsöt, az halhatatlanná válik. Ez a kínai Életfa. Az alját egy sárkány őrzi, míg a tetejét egy főnix, mivel az ágai a mennyekig nyúlnak, összekapcsolva azt a földi világgal. Napjaink legfrissebb régészeti lelete szerint (Kr. e. 1200-as leírás) a fa Kínában, a Sichuan-i Sanxingdui-gödörben volt. 5. A maja Világfa Tomaoanchan, a maják mennyországa, egy misztikus hely, egy misztikus hegy tetején, mely az égig ér. A maja Világfán minden egyes irányt egy szín ábrázol. A központja a létezés eredete, ahonnan a mennyország, a Föld és az alvilág ered. Számtalan más kultúrában is, a teremtés ciklusával hozzák összefüggésbe, például a szír, asszír, sumer, északi, Baha'l és zsidó kultúrákban.
Az Élet Fája Zone Franche
Ez azonban csak az egyik rétege a filmnek: mellette - látszólag oda nem illő módon - képes beszámolót is kapunk az univerzum születéséről, sőt egy ponton még néhány dinoszaurusz is feltűnik a vásznon. Ha ez a pár mondatos ismertető valakiben azt a képzetet keltette, hogy a film elkezdődik valahol, majd befejeződik máshol, az téved. Az igaz, hogy több karakter is komoly érzelmi utazáson megy keresztül, de maga a film szabadon ugrál térben és időben. Terrence Malick rendező egyszerűen nem azt tekinti feladatának, hogy érthetően elmesélje egy texasi család történetét, és végigzongorázva az éveken megmutassa, milyen volt felnőni egy szigorú, megkeseredett apa, illetve egy szerető és jóságos anya árnyékában. Nem, helyette pont olyan hézagosan és spontán módon mesél a film, mint ahogy visszaemlékszünk az elmúlt időkre. Egymásra lazán épülő érzések és emlékfoszlányok követik egymást. Malick eddigi filmjeiben fokozatosan egyre bátrabban hagyta el a hagyományos, lineáris történetmesélés szabályait, hogy helyette lazán kapcsolódó emlékképeket fűzzön össze.
A kerettörténet – már ha beszélhetünk ilyenről – az, hogy a Sean Penn alakította főszereplő visszatekint a gyerekkorára, ellentétes világokat képviselő szüleire, testvérére, aki korán meghalt, és arra, hogyan fedezte fel annakidején a világban a jót és a rosszat. Közben pedig párbeszédbe keveredik Istennel – valahogy így jöhet be a képbe a Teremtés, az Univerzum és a földi élet keletkezése. Ez a "keret" tehát nagyon elnagyolt, minden irányban kilóg belőle a film, ráadásul, mivel az időrend kibogozhatatlan, és tele van képzeletbeli és/vagy szimbolikus jelenetekkel, nincs is igazán mit közrefogjon. Egy biztos: a tagadhatatlan, a hatásvadászat határát súroló szépsége ellenére nyomasztó hatást keltő, nagyon nehezen értelmezhető alkotásról van szó. Ugyanakkor nagyon erősen látszik az is, hogy a Terrence Malick erős víziójának mindenki, aki filmen dolgozott, maximálisan a hatása alá került. Az operatőrtől kezdve Brad Pitten és Jessica Chastainen át a ritka jól teljesítő gyerekszínészekig mindenki a legjobbat nyújtja ami csak tőle telik.