Irodalom - 10. OsztáLy | Sulinet TudáSbáZis

Saturday, 6 July 2024

Verseiben számos női név előfordul (pl. Lolli, Lili, Pyllis, Daphné, Dudi), ezek közül csak egyet sikerült azonosítani. A hetyei lelkész lánya, Perlaky Judit – Dudi – Döbrentei Gábor (1785-1851) költőnek a mostohatestvére volt, és állítólag Berzsenyi feleségül is vette volna, de szigorú apja vagyoni okokból nem engedélyezte a házasságot. Akár Judit a vers címzettje, akár valaki más, könnyen lehetséges, hogy a Levéltöredék egy ilyen Kemenesalján hagyott barátnőhöz szól. Megjegyzés: Perlaky Judit nem összekeverendő Dukai Takács Judit költőnővel, aki távoli rokona volt Berzsenyinek (egy episztolát is írt hozzá később Dukai Takács Judithoz címmel). Ebben a Juditban már valóban megtalálta a vágyott szellemi partnert, de a hölgy a vers keletkezésekor, 1804 és 1808 között még csak gyermek volt (19 évvel fiatalabb Berzsenyinél), így hozzá nem szólhat a mű. Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz (elemzés) – Jegyzetek. Az is lehetséges még, hogy a vers címzettje fiktív személy, egy elképzelt barátnő, beszélgetőtárs, amilyenre régóta vágyott a költő. Az elemzés szempontjából egyébként nem fontos a címzett kiléte.

Berzsenyi Dániel: Levéltöredék Barátnémhoz (Elemzés) &Ndash; Jegyzetek

Tudta ezt Berzsenyi Dániel, a magyar Horác is, aki Niklán élte gazdálkodó életét. Szellemi társ nélkül száműzve érezte magát. Feleségét – saját szavaival élve – együgyűségben találta, és abból fel sem szabadította. Egy beszélgetőtársa maradt: a múzsa. Elmerült poétai képzelgéseiben, Horatiust olvasott. Így lett faluja a magyar Helikonná, ahol a niklai remete éjszakánként egy szebb lelki világ szent óráit élhette. A kedélybetegségtől gyötrődő költő elégiáiban fejezte ki fájdalmát, amelyet a vágy és a valóság közötti ellentét miatt érzett. Niklára költözésük után keletkezhettek a romantikus vonásokat mutató alkotásai. Bennük a klasszicista harmónia és a sztoikus nyugalom csak látszólagos. A lírai én érzelmei sokkal hevesebbek voltak ahhoz, hogy igazán a magáénak tudhassa a horatiusi tanítást: az aurea mediocritast (aurea mediokritasz). Eszerint a szélsőségektől tartózkodó, az élet apró örömeit is élvező élet adhat boldogságot. Elégiáit Berzsenyi nem illette e műfaji megnevezéssel, mert nem disztichonban írta őket, mint az ókori költők.
Az emlékező álom-hangulat elkomorul: "Béborult az élet vidám álorcája! " A nemesi életmód tarhatatlanságának tudatosulása ez a pillanat. Ehhez kapcsolja a "lehet-e tovább" kérdést. Az érzés és a költészet jelent kapaszkodót. Ahogy a levélkezdet episztola-ígérete leírássá alakult, a leírás helyét az "önszemlélet líra személyessége" veszi át. A leírás összegzéssel zárul, de nem klasszikus bölcselkedő általános igazsággal, hanem létösszegzéssel. Ezen belül azonban bármely életre érvényesen: az élet vidám álorca. Az elmúlás, a halál teszi minden törekvésünket töredékké. Berzsenyi "Eljutott odáig, hogy jelenéssé, súlytalan, léttelen fátyollá vált előtte a világ, fontommá minden életkör, sorssal, szerencsével, virtussal együtt, és tüneményszerű omlásukon túl megérezte rettentő, szóval alig kimondható jelenlétét annak a gigászi öröknek, aki úgy merít el minden káoszába, mint egy cseppet az óceán, mint egy sóhajtást az orkán" A való világból, az adott jelenbeli szituációból tehát a képzelet világába és az időtlenségbe szárnyal föl a vers.
Szerszámos Láda Fém