Díszdobozos Apróság - Toyota Aygo-Teszt
Hát ők most 10 méter alatti fordulókört kapnak, ez ma már ritkaság. Ja, és nem gurul vissza emelkedőn, mert az ESP megfogja, amíg elindul az ember, az ügyetlenebbeknek álom az ilyesmi. Az ilyesmit Nyugaton is ott veszik, ahol kevés és kicsi a parkolóhely, hegyvidéki településeken Monacótól az utolsó kis faluig, szűk, történelmi városrészekben, vagy épp a végtelenségig zsúfolt nagyvárosokban, mint Párizs. Toyota Aygo teszt – mókajárat - Autó tesztek - Tesztelok.hu. Ezekből Magyarország ellátottsága viszonylag véges, az utakon, ahol az erősebb kutya elvnek semmi sem szab gátat, frusztrálóvá is teszi a hasonló minikkel való közlekedést. Ráadásul sem a diákok, sem a nyugdíjasok nincsenek olyan jól kisámfázva, hogy ezerszám vegyék az Aygókat, szóval érthető, hogy a Toyota sem ezzel a típussal akarja megváltani a világot. Az Aygót ott veszik, ahol nincs hely parkolni Galéria: Bemutató: Toyota Aygo – 2018. Az viszont zseniális húzás, hogy a napi 500 forintos finanszírozással reklámozzák, ami persze a mezítlábas verzió vételárának a fennmaradó 60%-át fedezi, a többit be kell fizetni előlegként; továbbá az üzemeltetés sincs benne, de oké, legyen napi ezer forint a vége.
Toyota Aygo Teszt – Mókajárat - Autó Tesztek - Tesztelok.Hu
Mielőtt átveszek egy autót, mindig próbálok ráhangolódni az adott modellre, beleképzelni magam a célközönség tagjainak helyébe, és bár ez egy teszt végeredményén nem változtat, segít az aktuális alanyt elhelyezni az autós piac sokrétű palettáján. Már amikor, mert ugyan néha meglepően könnyen beletalálok a "szerepbe", időnként bizony nehéz elkapni a gyeplőt. Így van ez az Aygo esetében is, hiszen ez a sárga apróság a szokásosnál is messzebb áll a világomtól, ez pedig akkor vált számomra teljesen egyértelművé, mikor megláttam a pillangó-matricát a tetején. Mégis úgy érzem, amikor csak lehetőség van rá, érdemes kilépni autós-komfortzónánkból, mert a látókörünket ez szélesíti igazán. Nektek, akik most épp ezt a tesztet olvassátok, ugyanezt tudnám javasolni, illetve azt is, hogy legyetek elfogadóak ezzel a kis Toyotával, akkor is, ha éppen nem 25-35 közötti hölgyek vagytok, akik épp egy kedves, ám némileg túlárazott városjárót keresnek. Őszinte leszek, hahotáztam, amikor megtudtam, hogy az Insignia (melyről holnap olvashattok majd) után egy Aygo lesz a partnerem.
Japán autóban eddig még huszonévesben sem kellett soha azon gondolkodnom, hogy vajon bevette-e a sebességet, vagy csak elunta a macerálást, és azért állt meg pont ott. Egy monsieur még csak-csak elnézi az ilyet, és eszik rá egy kis büdös sajtot borral, de egy rendes minőségellenőr szan rögtön a katanáért nyúlna. 67 kg, 68 Le, 3 henger Tehát a váltó érzésre hitvány, de a motor nem az. Ez rendes Toyota-termék, frissen fejlesztett, korszerű, változó vezérlésű, háromhengeres, majdnem 1 literes, és a világon a legkönnyebb, nevetséges 67 kiló. Méretéhez képest nem rossz a 68 lóerő, és kiváló a 93 Nm nyomaték 3600-as fordulaton. Az ugyanilyen Swift-motor 53 lovas és 76 Nm-es volt, igaz jó régen. Másban is hasonlítanak, azonos a tengelytáv és az önsúly is. De a Swiftnek mindenre volt mentsége, mert mi gyártottuk és olcsó volt. Az Aygóról meg még csak annyit tudunk, hogy nem mi gyártjuk. Mivel ügyesen van beszerelve, a reszketeg kis háromhengeres csak alig rázza az Aygo pici testét. Nagyon szépen, kellemesen húz, már tiprás nélkül is.