Spiro Gyorgy Fogsag

Alexandriai polgárn ak kell lenni, hogy a könyvtárba beléphessen az ember, és a zsidók közül csak az léphet be a könyvtár szentélyébe, aki alexandriai görög polgár, s nem csupán al exandriai illetóségü zsidó. Többnek érezheti magát az alexandriai zsidó, mint eg y görög metoikosz, de nem sokkaL Philó elmagyarázta: aki alexandriai polgár, az nem fizeti a választási adot, aki azonban csak alexandriai illetőségü lakos, mint a zsidók többsége, az fizeti. A választási adó fizetése alól mentesüló polgárok D és a helyben született görögök mind ilyenek D ragaszkodnak előjogukhoz, és a zsidókat meg a többi nem—görög népsé get nem szeretik alexandriai polgárjoggal megjutalmazni. Spiró György - Fogság | Extreme Digital. Sokkal elöbb éltek népe k azokban a falvakban, amelyek helyén később Alexandria felépült, perzsák példáu l, a babiloni invázió révén, és a leszármazottaik ma is itt élnek, de polgárjogo t máig nem kaptak, noha a görögök közé beolvadtak. A zsidók, akiknek az ősei mar évszázadokkal ezelőtt alexandriai lakosok voltak, jó ideje harcolnak azért, hog y a görög polgárok közé születésük jogán vegyék fel őket, ez ügyben mind Augustu shoz, mind Tiberiushoz intéztek már számtalan kérvényt, de a jóváhagyás húzódik nem is igen tudni, miért, mert a választási adó nem jelentös összeg.

1. Könyv: Spiró György - Fogság
2. Spiró György - Fogság | Extreme Digital
3. Uri muri | Spiró György: Fogság | Olvass bele

Könyv: Spiró György - Fogság

Összefoglaló Egy század: időszámításunk szerint az első, melyet jól ismerünk és amelyet nem ismerhetünk, amelyben mitikus és valós idő és tér egymásba gabalyodik. A hasadás százada, régi és új tények és talányok, hitek és hitetlenségek, a római béke és hallatlan méretű vérengzések kora. Ekkor kezdődik az új Európa - egy új szövetséggel -, és ér véget a régi. A Krisztus halála körüli esztendőktől a zsidó háború végéig követhetjük fígyelemmel Spiró György új regényének hősét, a római zsidó diaszpórában felcseperedett rövidlátó fiút, Urit, akivel elképesztő kalandok, örömök és szomorúságok esnek meg. Uri muri | Spiró György: Fogság | Olvass bele. Titokzatos módon tagja lesz a delegációnak, amely Pészahkor az adót viszi Jeruzsálembe. Érthetetlen, miért küldik a veszélyes és fárasztó útra e testileg gyenge, tapasztalatlan fiút. Uri Jeruzsálemen, Júdeán és Alexandrián át vándorol, és csak évek múlva kerül vissza Rómába. Mindig másnak, többnek hiszik, mint aki, s így hol együtt vacsorázik Pilátussal, hol tolmácsol a császár előtt, hol pedig a legsanyarúbb számkivetettség várja.

Spiró György - Fogság | Extreme Digital

A szexuális vágy rabláncát is láthatjuk megcsillanni, amint az alexandriai fürdőkbe vezeti Urit, ennél már csak a hatalom- és a pénzvágy erősebb, bár utóbbi épp Urira nem jellemző. Ő egy nincstelen, ágrólszakadt, financiálisan motiválatlan zsidó  ilyen is van, dörgöli az orrunk alá Spiró. Urit egyetlen cél hajtja az új élmények felé, mégpedig a vágy, hogy egyszer majd elmesélhesse őket apjának, aki aztán büszkeséggel ölelheti keblére az atyai házhoz visszatalált – tékozló?  fiút. Uri eme gyermeki vágya bizonyítja visszautasíthatatlanul, hogy elsősorban emberek vagyunk mindannyian, akik anyától és apától (nem istentől) lettünk, a vallásunk, bárminemű hovatartozásunk csak másodlagos. A kebelre ölelés persze elmarad, és bár sodródik a történettel tovább, Urinak aztán már csak egy vágya van: hogy a saját fiával beszélhessen végre. Könyv: Spiró György - Fogság. Aztán az, hogy láttathasson mindent, amit ő homályosan-tisztán lát. Aztán már csak az, hogy lásson… Nincs új a nap alatt.

Uri Muri | Spiró György: Fogság | Olvass Bele

D Tudtok róla valamit? D Nem Ú mondta Philó U, csak azt tudjuk, hogy pénzt kölcsönzött Agrippának. D És ezt kitöl tudjátok? D Magától Agrippától U mondta Philó. Amíg Uri Júdeában tartozkodott, Agrippa megjelent Alexandriában, és pénzt kért k ölcsön. Erről Uri mar hallott a csillagász Hippolütosztól, és Philó lényegében u gyanazt mesélte el, mindössze annyit tett hozzá, hogy az a kétszázezer drachma c supán áthidaló kölcsön volt, Agrippa ugyanis évek óta tartozott nyolcszázezer dr achmával a romai államkincstárnak, és ha nem törleszt belöle valamennyit, akkor be sem léphet Itáliába, ahová igyekezett, vagy ha belép is Dikaiarkhiában, lefog ják. Ugyan Antoniától kapott háromszázezer sestertiust, de, úgy látszik, azt más ra szórta el. Alexandriai tartózkodásakor tett Agrippa említést a római Ioses Lu ciusról, akinek 39lszintén tartozik, valamint arról, hogy ennek a fia, Gaius The odorus, a szent pénzt szállító delegáció tagja lett. Philó hozzátette, hogy késö bb más forrásokból is értesültek erról; nem árt Agrippa nagyzoló kijelentéseit n émi fenntartással kezelni, magyarázta Philö, ám ezúttal igazat mondott.

Írta: Novics János Több mint másfél évvel a megjelenése után fogtam bele a Fogság ba. Nem a médiafigyelem elcsendesedésére vártam, csupán épp most került sorra. S bár a honi irodalomkritika alaposan megtárgyalta a regényt, most mégis veszem a bátorságot, hogy magam is írjak róla, aminek csupán őszinte lelkesedésem a magyarázata: érzésem szerint ugyanis Spiró György műve a magyar prózatörténet új fordulata. Nem mintha egyetértenék azzal a több helyütt is felmerülő botor állítással, miszerint a Fogság a magyar posztmodern irodalom végét jelentené. Noha kétségtelenül más alapokon nyugszik, mint a kilencvenes évek szövegközpontúságának és áltörténelmi regényeinek vonulata, ettől még Spiró hamisítatlan modernitás utáni próza, mi több, vad posztmodern jelenség irodalmunkban. A könyv éppen ezért két okból is óvatossá tett. Egyrészt kevés olyan alkotást találtam a rendszerváltás utáni történelmi regény műfajában, amely elnyerte tetszésemet, hiába Márton László, Háy János vagy Láng Zsolt nagy műveltséganyaggal felvértezett cizellált prózatechnikája, ebből a bőségből csak Darvasi László könnymutatványosa győzött meg.

Kérdezte Uri, vajon törlesztette—e a római államkincstárral szemben fennálló tel jes tartozását Agrippa azóta. Philö habozni látszott, aztán vonakodva azt mondta, hogy igen: Agrippa Dikaiarkhiában egy szamáriai rabszolgától kapott egymillió drachma kamatmentes kölcsönt, amit a tartozásai rendezésére fordíthat; igy vált lehetövé, hogy Agrippa Caprira utazhasson a császárhoz Uri nem kérdezett többet. Honnét van egy szamáriai rabszolgának ilyen irdatlan vagyona? Nincs neki, mert h a lenne, már rég nem volna rabszolga. Az a rabszolga valakit fedez, és Philo nem fogja megmondani, hogy kicsodát. Talán éppen az alabarkhoszt. Vagy magát a csás zárt, akinek Agrippa fontos. Vagy a szenátusban valakiket. Végül is mindegy. Tija tehát vizsgáztatni kezdte, csapongva intézett hozzá kérdéseket hol csillagá szatból, hol görög irodalomból, hol filozófiából, hol történelemből, de Uri vála szát csak a második—harmadik mondatig hallgatta meg, addigra kiderült Uri jártas sága, és Tija más témára tért. Egyetlen területról nem tett föl kérdést, a latin irodalom tárgyköréből, és Uri volt annyira szemfüles, hogy egy kérdésszünetben ő kérdezze meg, ugyan melyik Vergilius—sor is lenne Tija kedvence.