Radnóti Miklós: Razglednicák : Hungarianliterature
1 Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul, a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull; torlódik ember, állat, szekér és gondolat, az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező bogár. 2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak, s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj. 3 Az ökrök száján véres nyál csorog, az emberek mind véreset vizelnek, a század bűzös, vad csomókban áll. Fölöttünk fú a förtelmes halál. 4 Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. - Így végzed hát te is, súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan. Tengeri állat átlátszó vér sorozat. Halált virágzik most a türelem. Der springt noch auf, - hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen.
Tengeri Állat Átlátszó Vér Szava
Egy hely ahol gyorsan át lehet szaladni a legfrissebb magyar híreken. Egyenlőre egy automatikus Index RSS feed küldi be a posztokat. --------------------------------------------------- Hungary, News, Magyarország, Hírek
Mendacem oportet esse memorem: Költőnek ezt ajánlani merem. Nem épen tisztes, de derék szabály, Versembe jól fér, s a mellett - talál. Azaz - magyarra téve a szavak: "Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak"; Mert van egy példa, hogy: a sánta eb... A sánta költő még keservesebb. Hazudni rút. Ez ellen a morál, A társas illem egykint perorál; De költőnek, bár lénye isteni, Nemcsak szabad: - szükség fillenteni. Avagy felettünk nem hazud az ég, Bolttá simulva, melynek színe kék? A támadó nap burka nem hazud? S fejünk felett, min jár, nem ál az út? A csillagok hullása nem csaló? Távol hegy, erdő kék színe való? Szivárvány hídja nem csak tettetés? A látkör széle nem csúf rászedés? A délibáb, midőn vizet csinál, Melyben torony, fa kettészelve áll, Lebegve orma, tótágast az alja: Hát nem szemed, szomjad ingerli, csalja?... Minden hazugság, földön ami szép: Csontváz, ijesztő a valódi kép; Azt vérrel, hússal ékesíteni Jer, jer költő!... hazudva isteni! Tengeri állat átlátszó vér szava. Győzz meg, hogy ami látszik, az való; Akkor neved költő lesz, nem csaló, - Amint nem az volt rég az átheni, Malacvisítást tudva színleni; Ellenben a pór, aki szűr alatt Ríkatta disznát, és kuhin maradt, Bár a visítót gúnyosan emelte, A hallgatók füttyét megérdemelte.